Tánc és örömzenélés Fejértelepen

Tánc és örömzenélés Fejértelepen

„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)

Augusztus elején tartotta nyitva kapuit Fejértelepen (Šušarán) a sorrendben harmadik dél-bánsági hagyományőrző, anyanyelvápoló, közösségépítő, néptánc- és népzenei tábor.

A rendezvényre, melynek hívogató szavára ezúttal mintegy 60 gyermek válaszolt, csapatunk a tábor harmadik munkanapján látogatott ki. Mi több, nemcsak bekukkantani a foglalkozások sűrejébe, de hangszerrel és népmesével egyaránt feltarisznyázva részt is venni a fiatal, illetve a náluknál is pirinyóbb táborlakók aktivitásaiban.


Csoportkép a falu feletti nagykeresztnél (a szerző felvételei)

Az első ilyen rendezvényt 2017-ben szervezte meg a hertelendyfalvi Györfi Sándor népzenész és zenepedagógus, a társszervezőként jelen lévő Dél Pacsirtái Gyermekkórus karnagyának kezdeményezésére. Történt mindez régiónk ama korábbi anyanyelvápoló táborának mintáit követve, amelynek zsenge gyermekkorukban maguk a tábor vezetői is aktív részesei lehettek. Az újrakezdés megálmodói a magyar önazonosság-tudat megőrzését, illetve annak erősítését tűzték ki célul. Igyekezetük pedig — minden külső szkepticizmus ellenére — többszörösen beváltotta a hëzzája fűzött reményeket. Bizonyíték erre az idei tábor tömegessége is. Akik eljöttek, ezúttal sem bánták meg, akik viszont távol maradtak… nos, azok majd eljönnek legközelebb. A szervezés körüli részletekről, valamint a projektum céljairól a tábor egyik kulcsemberét, a szintén társszervezőként jegyzett udvarszállási Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület fiatal elnök asszonyát, Horváth Gizellát kérdeztük.

— Táborunk eleinte a kamaszok korosztályát szólította meg, de már tavaly kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy a náluk fiatalabb gyerekek is szívesen részt vennének a kora reggeltől késő estig tartó foglalkozásainkban. Erre építve formáltuk meg az óvodások csoportját, mellyel — mintegy 20 picurkával — az újvidéki Tóth Andrea óvónőtanonc foglalkozik. Pontosabban ő is, mivel a munkába a Hertelendyfalváról és a Székelykevéről érkező óvónők is besegítenek. Továbbá egynéhány táborlakó gyermek szülője, akire az ebédkészítésben, a takarításban és az ehhez hasonló logisztikai napi tevékenységek lebonyolításában is bizton számíthatunk. Németországban élő barátaink, Miucza Stevan és neje, Lídia például célzottan úgy időzítették évi szabadságukat, hogy benne e táborozás is helyet kapjon. Értékteremtő alapozási szándékkal. Bizakodván, hogy az ugyancsak jelen lévő hároméves leánykájuknak nemcsak rendhagyó vakációs élményt tudnak nyújtani, de követendő példát és életformát is.


Játék és pihenés a templomkertben

Szóval, amíg a kisebbek gyermekjátékokat és -dalokat ízlelgettek, illetve rajzolgattak, továbbá apróbb szökkenésekkel és ritmikai gyakorlatokkal foglalatoskodtak, addig a náluk idősebbek a hegedű, illetve a néptánc oktatásának műhelymunkáiban mártózhattak meg. Az idei táborban szilágysági táncokat lehetett tanulni, melyek lépéseit és tájjellegzetességeit az újvidéki Kiss Zselykó — Zsiga és párja, az adai Raffai Anikó igyekeztek átadni az érdeklődőknek. A zenekari háttértámogatásról ezúttal a temerini Berbence együttes gondoskodott. A tanultakat a tervek szerint a szélesebb közönség előtt is bemutatják majd. Leghamarabb szeptember 14-én Hertelendyfalván, a dél-bánsági magyar művelődési egyesületek harmincadik szemléjén. A napi foglalkozások a másfél-, illetve háromórás délelőtti és délutáni felvonások mellett úgynevezett esti programot is magukban foglalnak. Az örömzenélést. A táborhely epicentrumában, vagyis a Szent László-plébániatemplom udvarának kellős közepén. A kicsiket muzsika ringatja álomba… A nagyok takarodója a kialkudott fél 11-es időponttól persze jócskán kitolódik, viszont másnap reggel senkit sem kell közülük kikönyörögni az ágyból. Ébresztőként 7-kor harang kondul, 8-kor reggeli, utána pedig folyik tovább a munka.

— Idei táborunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., pontosabban a Nemzetpolitikai Államtitkárság, továbbá a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság (fő)támogatásával valósult meg. Értékes felajánlást kaptunk továbbá a székelykevei Papp, illetve a hertelendyfalvi Burján magánvágóhíd és húsfeldolgozó üzemtől is, valamint hathatós támogatást a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségtől. A többi lényegében saját eszköz, vagyis a táborozó gyermekek szüleinek hozzájárulása. A napi háromszori étkeztetés meg van oldva, ebédre pedig mindig főtt étel van. Ja, mi szakácskodunk! — teszi hozzá derűsen Gizella.


Lendületben: előtérben Kiss Zselykó — Zsiga és Raffai Anikó, háttérben a Berbence együttes

A szerbiai Bánság déli szórványvidékein helyenként, sajnos, már csak töredékeiben pislákol az aktív magyarnyelv-ismeret, viszont a tanulási készség életerős szívóssága igenis tetten érhető. A fejértelepi hagyományőrző tábor lakóit ugyan nyelvi előfeltételek nélkül egybeköti a muzsika és a tánc, mégis — afféle íratlan szabályként — a foglalkozások alatti kommunikáció nyelve többnyire a magyar.

Impressziók voltak ezek, apró szeletkéi egy kezdeményezésnek. Készült persze annak rendje s módja szerint egy túrázós csoportkép is a falu feletti nagykereszt tövében, egynéhány helyszínelős „helyzetkép” a Bánáti (szerbül Banatska) főutca mentében, valamint a vadvirágos halmok tetejéről… Róluk, de magunkról is egyúttal. Küldetésük értelmét álmaik és a meglévő lehetőségek között kereső végvári palántákról. Valahol a dolgok egyre zökkenőmentesebb folytatásában is bizakodva.


Még több kép!:▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink