Szegedi tudósítónktól
Az elmúlt évekhez képest korábban ,,jelentkezik” a belvíz az alföldi vidékeken. Magyarország déli és délkeleti megyéiben - Bács-Kiskunban, Békésben és Csongrádban - hatalmas területeket veszélyeztet az egyébként már hagyományosan megjelenő belvíz, s a termőföldeken kívül a településeken az infrastruktúrában is óriási károkat okoz.
Úgy tűnik, hogy a 2005. év végén lehullott jelentős mennyiségű csapadék az idén is nagy gondot okoz majd az Alföldön élő embereknek. Máskor ilyentájt még nem kellett aggódni a talajvíz emelkedése miatt, ha csapadékos volt a tél, akkor március végén, április elején jelentek meg az első belvizek az alacsonyabban lévő területeken. Az idén ez a sajnálatos jelenség jóval előbb következett be, és máris hatalmas károkat okozott az Alföld jelentős részén, de különösen a Tisza folyásával határos területeken.
Csongrád megyében eddig mintegy 15 ezer hektárnyi terület van belvíz alatt, 18 településen vezették be az elsőfokú belvízvédelmi készültséget, s eddig 10 épület dőlt össze a nagyfokú nedvesedés miatt. Ezek az épületek többnyire a kisebb településeken találhatók, vert falú vagy vályogból épült házak, illetve melléképületek estek áldozatul ennek az - egyre inkább így nevezhetjük - természeti csapásnak. A Szegedhez közel eső Üllés községben volt néhány példa a fentiekre, de ott a szakszerű beavatkozás hatására átmenetileg megszűnt a veszély. Nem így Szeged egyik legalacsonyabban fekvő városrészében, Tápén, ahol egyes telkeken félméteres víz áll, s az elvezetésére sincs igazán kilátás. Veszélyben van azonban Újszegeden a vasút és a Makai út közötti terület, a Lövölde utca környéke, valamint Újszőreg városrész is. A Megyei Katasztrófavédelmi Szolgálat, a tűzoltósággal karöltve - lehetőségeihez mérten - igyekszik lecsapolni az ilyen területekről a vizet, de az eddigi tapasztalat szerint a pincéből délelőtt kiszivattyúzott víz estére ,,visszatér”.
Nagy gondot jelent az is, hogy a településeken a polgárok gyakran felelőtlenül viszonyulnak a helyzethez. Nevezetesen nem ritka esetben feltöltik az előttük húzódó vízelvezető csatornát, következésképp egész falurészeket önt el a víz! Hasonló a helyzet a termőföldeken is, melyeken nagyapáink idejében (értsd: az elmúlt évszázad negyvenes éveiben) még szabályosan ,,cirkalmazott” vízelvezető csatornarendszerek voltak, az erőszakos téeszesítés folytán a nagyüzemi gazdálkodás égisze alatt történő parcella-összevonások után ezeket egyszerűen betemették... Így azután most újra meg kell őket építeni, vagy olyan beavatkozásokhoz nyúlni, amelyek elhárítják, vagy legalább mérsékelik a veszélyt, és ezzel egyidejűleg a károkat is. Ez történik napjainkban a Csongrád megyei Nagymágocs területén, ahol a Mágocs-ér két kilométeres szakaszán ki kell irtani a nádast, kiemelni az iszapot, és szabad lefolyást engedni a víznek.
Mindez természetszerűleg pénzbe, rengeteg pénzbe kerül. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök a minap tárgyalt a veszélyeztetett megyék vezetőivel és a katasztrófa-elhárítás felelőseivel, s megígérte, hogy lesz pénz a szükséges műszaki, irányítási és koordinációs feladatok végzésére. Mintegy 5,3 milliárd forintot különített el a kormány erre a célra.
Jelenleg kemény fagyok vannak errefelé, ilyenkor nem, vagy csak kismértékben növekszik a belvízzel borított területek mennyisége. Az enyhébb idő beköszöntével viszont várható, hogy újabb szántóföldek és falvak kerülnek víz alá, ami emberfeletti munkát követel az említett védelmi felelősöktől. Nyilván elegendő, ha csak egy számadattal érzékeltetjük ennek a munkának a méretét: jelenleg naponta egymillió köbméter vizet szivattyúznak ki az elöntött területekről. Ha ismét fagypont fölé emelkedik a levegő hőmérséklete, akkor a becslések szerint ennek a háromszorosára lesz szükség!
S hogy a baj nagyobb legyen: az idei tél folyamán 150 milliméterrel több csapadék hullott az Alföldre. Voltaképpen ez idezte elő a fenti helyzetet. Ugyanakkor a Tisza és a Maros vízgyűjtő területén eddig a tavalyi hómennyiségnek a kétszerese hullott. Pedig még csak január van...