Tallózás

Tallózás

Pancsován megtartották Erdei Ernő Tallózás című legújabb, negyedik verseskötetének bemutatóját. A kiadvány — a korábbiakhoz hasonlóan — a helyi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és az újvidéki Forum Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg.

A tallózás a Magyar néprajzi lexikon szerint az elhullott, tarlón maradt kalászok kézzel történő összeszedegetését jelenti.

Az évek folyamán anyám szókincsének sok gyöngyszeme elkallódott, aztán a hagyaték egy része is feledésbe merült. Szinte észre sem vettem, hogy egyre szegényebbé leszek. De felocsúdtam, és igyekszem visszaszerezni és gyarapítani őseim értékeit. Mivel az írás-olvasás az emberi méltóság kifejezője, vele és általa óhajtok vezekelni „bűnöm”-ért — jegyzi meg a legújabb verseskötetéhez írt előszavában a szerző, a temesvajkóci születésű, Székelykevéhez és Pancsovához azonban egyaránt ragaszkodó Erdei Ernő. Az immáron nyolcvankettedik életévét tapodó szerző 2002 óta igyekszik versein keresztül eleget tenni megfogalmazott óhajának. Ekkor jelent meg ugyanis a Vezeklés című kötete, melyet aztán 2006-ban az Álom és való követett. Örömeit, bánatát, a természet iránti vonzalmát 2010-ben a Töredék címet viselő verseskötetben foglalta össze, ily módon is tiltakozva a Temes-parti kisváros magyarságnak előszeretettel hangoztatott gyökértelensége ellen. Nevéhez fűződik továbbá több monográfia (társ)szerzősége, némely írásait pedig az Aracs, a Bácsország és az északi magyar peremvidék fóruma, a felvidéki Gömörország is megjelentette.

Ernő bácsi szerteágazó és gyümölcsöző közösségépítő munkásságába egyébként e lap hasábjain is volt már alkalmunk betekintést nyújtani, azok számára is, akiktől nemcsak a költészet áll távol, hanem talán maga a dél-bánsági szórványmagyarság sorsa is. Egy olyan konokul szívós közösségé, amely ha akarna, se menekülhetne sehova az örökölt és felvállalt kötelezettségek elől. A Duna egyik mellékágát képező valamikori Panyóca folyó üres mederszakaszát átívelő kevepallósi hídhoz hasonlatosan, az Al-Duna mentében. Az építmény a hit és az örök jelen pillanat imperatívuszának szép és rettenetes szimbólumaként is jelen van e tájon, a Pancsován élő magyarság esetében a krónika tanúságával és márványtáblával is bizonyítva — 1243 óta!

A tartalmilag több egységre tagolt, mégis egy kerek egészet alkotó könyvbemutató alanyvallató és moderátori szerepét az ünnepelt szerző pályatársa, Balassa Julianna nyugalmazott pedagógus vállalta el. A válogatott verseket az egyesület amatőrjei adták elő, a szerző pedig egy ráadásverssel is megajándékozta a publikumot. Bartók Béla 44. duóját Kiss Samu és Györfi Sándor zenepedagógusok adták elő klarinéton, illetve hegedűn. Jelenlétükkel megtisztelték az estet a szép számban összegyűlt belvárosi magyarok, a helyi írott és elektronikus sajtó, továbbá a hertelendyfalvi és a sándoregyházai művelődési egyesületek képviselői, valamint a belgrádi magyar nagykövetségről Hatvani Károlyné Emőke és férje, Hatvani Károly. Az est dedikációval és kötetlen társalgással zárult.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tallózás
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Tallózás
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink