Egy meglehetősen gazdag, sokoldalú, tartalmas kiadványt kaptak az olvasók, és Sági Varga Kinga lendülete és szakértelme azt sugallja, a folytatás is ígéretes lesz.

* Régóta otthonosan mozogsz a folyóirat berkeiben, mindig is éreztem benned egy elköteleződést. Miért fontos neked a Híd, mit kaptál tőle, miért álltál az élére?

— Örülök, hogy az otthonosságot és az elköteleződést véled felfedezni a Híd-béli tevékenységem kapcsán. Valóban van egy hosszú évekre visszanyúló kapcsolatom a folyóirattal. 2009-2010-ben többedmagammal ott voltam az alakuló Híd Körben, majd néhány évvel később a Híd Kör Egyesületnek az egyik alapító tagja lettem, az első kritikám is a lapban jelent meg, ezt számos másik kritika, majd tanulmány stb. követte. Többször társszerkesztettem a hagyományossá vált, fiatal alkotók számát, azután különféle témakörök mentén egy-egy blokkot, majd 2017 és 2023 között (először Patócs László, majd Berényi Emőke főszerkesztése alatt) a Híd tanulmányrovatának szerkesztésével voltam megbízva. A pályázásra tehát leginkább a laphoz fűződő folyamatos és élő kapcsolatom ösztönzött. Az elmúlt évek során fontossá vált számomra a sorsa, ezért gondoltam úgy, hogy az elmúlt időszak nehézségeinek áthidalására teszek egy próbát. Annak ellenére, hogy részemről — elsősorban egyéb elfoglaltságok okán — nem volt könnyű döntés, hogy megpályázzam a főszerkesztői tisztséget, és tény, hogy jelentős időt és energiát igényel, mégis élvezem a Híd körüli munkát, a szerkesztési és szervezési folyamatot, a kapcsolattartást. A Forumban a szerkesztés terén szerzett tizenöt év tapasztalat sokat segít, egyúttal a könyvszerkesztéshez képest a folyóirat-szerkesztés mégis dinamikusabb műfaj, ami — bevallom — most jól is esik. Úgy érzem, szükségem volt efféle új élményekre. Időnként felteszem ugyan magamnak a kérdést, hogy kellett-e ez nekem, de valójában valahol legbelül érzem, hogy igen.

Sági Varga Kinga (fotó: Magyar Szó/Dávid Csilla)

* Milyen kihívások vannak jelenleg a folyóirat életében?

— Lényegében még nagyon az elején járok e feladatkörnek, de már körvonalazódott, hogy a legnagyobb kihívás az, hogy az elképzelt ütemtervet (hogy kéthavonta megjelenjenek a számok) valamelyest meg tudjuk valósítani — noha tisztában vagyok vele, hogy ez az év első harmadában szinte lehetetlen. Mivel a Híd kiadója a Forum, mely közintézmény, ezért jellegénél fogva határozatok, közbeszerzési eljárások, pénzügyi megkötések és ütemezések alakítják a működését, ez érinti a Hidat is. Egy nagyon egyszerű példa: az idei 1—2. szám lényegében már nyomdakész, ám a különféle eljárások miatt még nem adható nyomdába. Ez nem új keletű dolog, ez a korábbi éveket is jellemezte. Célom azonban, hogy a törvényes folyamatokat tiszteletben tartva mégis minél előbb megjelenhessenek a számok, és hogy az év eleji késést az év második harmadában be tudjuk hozni. Szintén valamilyen formában kihívásként élem meg a Híd iránti érdeklődés visszaállítását, a korábbi rendszeres és új olvasóink megszólítását. Ám mindez akkor lesz igazán megvalósítható, ha rendszereződhet a megjelenés.

* Mit gondolsz, hogyan lehetne közelebb hozni az olvasókhoz a folyóiratot, illetve bővíteni az olvasótábort?

— Mindenképp kell hogy legyen egy rendszeres megjelenés, melyre azután építeni lehet. Úgy hiszem, hogy jelen körülmények között — gondolok itt a folyamatos elvándorlás tényére, a magyar ajkú egyetemisták számának csökkenésére, a különféle okokból az elköltözés mellett döntő potenciális szerzőink hiányára — a régiónkban alkotó aktív szerzői gárda jelentős része elérhető a lap számára, ahogyan a külföldre költözöttek közül is többen — a tapasztalt szerzőktől a fiatalokig. Fontosnak tartom — természetesen a minőségiség elvét előtérbe helyezve — a nyitottságot az alkotók felé. Az újvidéki alkotóközösség részéről igény mutatkozik a szerkesztői fogadóórák újbóli bevezetésére, mely reményeim szerint megtörténik az idei év folyamán, ily módon is élővé téve a kapcsolattartást. Úgy vélem, a fiatalabb generációk megszólítása ugyanannyira fontos, mint a tapasztalt nemzedékkel való együttműködés. A fiatalabbak tekintetében gondolok itt elsősorban a Híd Körre, akik közül ugyan többen már külföldön vannak, de sokukra továbbra is számíthatunk a Hídnál, aminek nagyon örülök. Egyúttal az újvidéki Magyar Tanszék tanáraival és hallgatóival szintén gyümölcsöző együttműködés alakul. A KMV-t is igyekszünk figyelemmel kísérni, hogy kapcsolatba kerüljünk az újabb potenciális szerzőkkel a még fiatalabb generációk közül is. A nyelvek, kultúrák és irodalmak közötti kapcsolattartás mindig is a Híd céljai közé tartozott. Ezért külön figyelmet szentelünk a kortárs szerb irodalmi produktumok magyar fordításban való megjelentetésének, és együttműködünk a Szenteleky—Leskovac Műfordító Táborral is. Szorosabban az olvasótábor bővítésének módjára koncentrálva azt mondanám, hogy minél több bemutatót kellene tartani Vajdaság-szerte, és lehetőség szerint Magyarországon is. Fontos az élő kapcsolattartás a szerzők mellett az olvasókkal is. Alakulóban van már most négy bemutató, az egyik márciusban lesz a Podolszki-emléknapon, áprilisban a KMV-re szeretnénk ellátogatni, májusban a Szerb Matica Letopis című lapjával tervezünk közös estet, júniusban remélhetőleg a szegedi könyvheti rendezvényeken is megjelenünk. Továbbá, ahhoz, hogy a Híd regionálisan és a határokon túl is érdeklődésre tartson számot, valamint saját kategóriájában (irodalom, művészet és társadalomtudomány) mértékadó orgánumként jelen legyen — ami az egyik fő törekvésünk —, a regionális állapotok és folyamatok mellett a magyarországi irodalmi, irodalomtudományi és művészeti kontextusra, minőségi jelenségekre és aktualitásokra is figyelni kell. (Gondoljunk csak például a mára már nagy népszerűségnek örvendő határdiszciplínákra, mint amilyen például az irodalomterápia is, vagy a digitális bölcsészet okozta nóvumokra. De ezek csupán kiragadott példák.) A nyomtatott változat a mai, digitális világban már nem bizonyul minden esetben elegendőnek. Noha továbbra is elsődlegesen a papíralapú megjelenés a célunk, úgy hiszem, hogy mérlegelni kell a digitális jelenlét valamilyen formáját is. A mai trendekhez igazodva és a tájékoztatás, a híradás szempontjából talán mégis a legegyszerűbb és leggyorsabb mód az olvasók megszólítására a közösségi oldalakon való jelenlét, valamint a honlap felhasználóbarát működtetése (a jelenlegi honlap megújítása is a terveim között szerepel).

* Elárulod, hogy milyen tematikával találkozhatnak az idén a hűséges Híd-olvasók?

— Örömmel. Az idei 1—2. számot Domonkos István emlékének ajánljuk. Vajdasági magyar irodalmunk és az Új Symposion első nemzedékének eminens költője, írója novemberben bekövetkezett halála után Bicskei Gabriella szerkesztőtársammal igyekeztünk olyan szerzőket megszólítani e tematikus számhoz, akik — személyes vagy szakmai — kapcsolatban álltak a szerzővel, az életművével, annak valamely szeletével, illetve a Domonkos-alkotások újraolvasása során alakult új és fontos meglátásuk, elemzésük. Az írások nagy része — melyeket vajdasági, magyarországi, felvidéki és erdélyi kortárs költők, prózaírók, irodalomkritikusok és -történészek jegyeznek — a műfajhatárok mentén mozognak: prózavers, esszévers, vers, esszépróza, próza, esszé, tanulmány, jegyzet stb. mind olvasható lesz e számban. Az egészen személyes hangvételűektől kezdődően, a tisztelet különféle formáit felvonultató szövegeken és képeken át az elemzésekig egységesen körvonalazzák, hogy Domonkos személyében irodalmunk kiemelkedő alakját veszítettük el. Mégis a legnagyobb kuriózuma e számnak — úgy hiszem — a még kiadatlan Domonkos-versek közlése lesz. Ezt egy műfajában vegyes szám követi versekkel, prózákkal, esszékkel, kritikákkal, tanulmányokkal, fordításokkal és képzőművészeti produktumokkal. A számokon állandó szerkesztőségünkkel (Berényi Emőkével, Bicskei Gabriellával és Orovec Krisztinával) együtt dolgozunk, míg egy-egy tematikus szám vagy blokkok esetében vendégszerkesztők közreműködésével. Az 5—6. szám terveink szerint színművészeti szám lesz, melyet Oláh Tamás összeállításában olvashatunk majd. Ezt követi a már több mint egy évtizedes hagyománnyal bíró, fiatal alkotók száma, kettőtök közös szerkesztésében, kedves Timi, Kormányos Ákossal. Az év hátralévő számaiban azután szintén vegyes műfajú írásokra számíthatnak olvasóink tematikus blokkokkal.