A déli határon túli régió megannyi településéről érkező, ám ennek ellenére szinte rekordidő alatt hatékony csapattá formálódó vajdasági elemisták (plusz kísérőik) hatvanfős csoportja (a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete koordinálásával) folyó év június 26-a és július 1-je között kapcsolódhatott be a zánkai Erzsébet-tábor éltető és lüktető „vérkeringésébe”.
Egyelőre meséljenek a fotók, melyekhez csupán egyetlen kölcsönvett intelmet társítanék. Azt a bizonyos elméleti útmutatót*, melynek gyakorlati implementációja – Istennek hála! – ezúttal is eredményes vala. Magyarán: az alapozás az újoncoknál is sikeresen megtörtént! Mehetünk tovább.
*„Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.”
(Csíkszentmihályi Mihály)
Átfogó beszámolónkat lapunk július 13-ai nyomtatott számában olvashatják.
Fényképezte: Martinek Imre
