A Duna menti országok és régiók fiataljait összekötő VIII. Toleranciatábor negyedik napján látogattam el a táborlakók rezidenciájára. Amikor megérkeztem, éppen a reggeli utolsó falatjait majszolták a Németországból, Szlovákiából, Magyarországról, Horvátországból, Romániából, Bulgáriából és Szerbiából érkező diákok. Más-más országból jöttek, de mindannyian egy nyelvet beszéltek: a tolerancia nyelvét.
Furekova Anna Lujza Pozsonyból utazott Topolyára, a barátnője mesélt neki a táborról:
— Örülök, hogy eljöttem, mert itt kedves emberek vesznek körül, és úgy gondolom, a rendezvénynek jó célja van. Az előadásokon a szerb társadalom gondjait vitatjuk meg, és a Szerbiában élő kisebbségekről beszélnek nekünk. Diszkrimináció sajnos mindenhol van a világon, a Toleranciatáborban azonban megpróbálunk megoldást találni rá. Megtanuljuk, hogy nem szabad ítélkezni az emberek fölött, és azt, hogy a tolerancia gyakorlásával megszűnnének a kisebbség és a többség közti konfliktusok. Eddig még soha nem jártam Szerbiában, pedig gyönyörű ország, és szeretném jobban megismerni. Topolyát a szívembe fogadtam, aranyos és barátságos város, sokat sétálunk az utcáin. Finomak itt a péksütemények és a kávé.
A Németországból érkező David Weber sem járt még Szerbiában.
— Élvezem, hogy ez alatt az egy hét alatt olyan emberekkel ismerkedhetek és beszélgethetek, akik más országból, más kulturális közegből jöttek. A tolerancia számomra azt jelenti, hogy a másikat olyannak kell elfogadni, amilyen.
Kopasz Miklós csoportvezetőként vett részt a táborban. Az idén a szlovákiai és a krupanji fiatalokat koordinálta.
— Szlovákiai magyar vagyok, hat éve költöztem Topolyára. Azért jelentkeztem immáron ötödször ebbe a táborba, mert szeretném gyakorolni a szlovák nyelvet, és ápolni a kapcsolatot az otthoni fiatalokkal. A rendezvény évről évre jobb, ami leginkább a szervezettségében mutatkozik meg. Most már összeszokott csoport vagyunk, gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. Minden évben új diákokkal ismerkedünk meg, és új tapasztalatokkal gazdagodunk.
Kertész Mónika és Medaković Kristijan a VIII. Toleranciatábor szervezői. Először próbálják ki magukat ebben a feladatkörben, az előző években csoportvezetők voltak.
— Ahogyan a folyóknak sincs határuk, úgy a toleranciának és egymás megbecsülésének sincs. Számomra a tolerancia elfogadás — nyilatkozta Mónika. — A szervezői munka kihívásokkal teli. Én az operatív feladatokkal vagyok megbízva, azért felelek, hogy minden zökkenőmentesen folyjon a táborban.
Kristijan azt mondja, annak ellenére, hogy több, külföldi fiatal bizalmatlanul kérdezgette a szervezőket, milyen körülmények fogadják majd őket Szerbiában, úgy véli, végül nagyon jól érezték magukat Topolyán.
— Mosolygós, elégedett arcok vesznek körül. Fontosnak tartom, hogy ápoljuk a határon átívelő barátságokat. A Toleranciatáborban minden évben köttetnek ilyenek.
A tábort, mely július 27-étől augusztus 2-áig tartott, az idén a Legyünk toleránsak! mottó jegyében rendezték meg a Kék Duna Alapítvány szervezésében.
Olvassa el Gazsó Orsolya Legyünk toleránsak! című írását is!
