A vőfélyek már hosszú ideje elengedhetetlen résztvevői az esküvőknek, hiszen a lakodalom alkalmával az ő feladatuk gondoskodni a jó hangulatról, és levezényelni a mulatságot a násznép összehívásától egészen addig, amíg az utolsó vendég nem távozik. Ritmusos, szórakoztató, olykor pikáns rigmusaikat, verseiket mindenki szívesen hallgatja.
Január 25-én immáron 18. alkalommal rendeztek Hagyományőrző Vőfélytalálkozót és Népviseletes Bált a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban, ahol a szakma képviselői találkozhattak, megoszthatták tapasztalataikat, esetleg el is leshettek egy-két fortélyt a másiktól. A rendezvény nagy előnye, hogy a szervezők vendégeket is fogadtak az eseményen. Az est folyamán a vőfélyek egymást váltva egy lakodalmat is levezettek. A talpalávalót kiváló zenekarok húzták.
Soós János vőfély, a program fő szervezője elmondta, 24 vőfély vesz részt a találkozón, akik nemcsak Vajdaságból érkeztek, hanem Magyarországról és Erdélyből is.
— Mondhatni, a vőfélytalálkozó szakmai oldalát én rendezem, összeszedem a vőfélyeket, és a programot szoktam vezényelni, melyet szervezünk. Ez a 18. Vőfélytalálkozó, tehát nevezhetjük hagyományosnak, sőt, nagykorúnak is. Ami azt illeti, minden kezdet nehéz, először, úgy emlékszem, 10-11 vőfély jött, akkor még könyörögni kellett, de most már oda jutottunk, hogy vőfély barátok is jelentkeznek. Egy teljes lakodalmat csinálunk végig a mai este folyamán, azzal a különbséggel, hogy minden jelenetet más-más vőfély mutat be. Sőt, mivel 24-en vagyunk, előfordul, hogy ugyanazt a részt két vőfély adja elő, a saját szája íze, programja alapján. Telt házunk volt már két héttel ezelőtt, nagy az érdeklődés, és mivel bál formájában történik, az emberek táncolhatnak, mulathatnak, nézelődhetnek.
* Mennyit változtak a lakodalmi szokások az évek során?
— Szerintem mi még a hagyományos lakodalmakat éljük itt Vajdaságban, a mai est programja is két teremben zajlik, külön menyasszonyos és külön vőlegényes ház, ami valamikor régen előfordult. Sőt, nekem jövőre van felkérésem egy ilyenre, a menyasszonyos házhoz, tehát még előfordulnak ilyen lakodalmak, igaz, nem sűrűn, talán két-három évenként. Tehát saját zenekar, vendégsereg, vőfély van mindkét háznál, a szertartás, az esküvő után pedig a menyasszonyt elviszik a vőlegényes házhoz. Én már harmincöt éve csinálom, közel vagyok az 1000 lakodalomhoz. A lakodalmak kezdik egy kicsit az amerikai stílust felvenni. Valamikor például a templomba való bevonulás úgy történt, hogy kijött az atya a templomajtóba, az ifjú pár ment utána, aztán a násznagyok, a szülők és a násznép. Manapság meg előre bevonul a násznép, aztán a vőlegény a szülőkkel, majd a menyasszony a szülőkkel.
* Jelentkeznek-e fiatalok erre a munkára?
— Volt egy időszak, amikor próbálkoztunk, egy-két szöveget megtanultak, de aztán lemorzsolódtak. Itt-ott időnként azért megjelennek fiatal arcok, hölgyek is, urak is. Most a legfiatalabb vőfély tizennégy éves, a legidősebb meg nyolcvanegy, ha jól tudom — hallottam Soós Jánostól.
Horváth Csabáné huszonöt éve vőfély, Magyarországról érkezett, első alkalommal vett részt ezen a találkozón.
— Csongrád-Csanád vármegyéből, a román határ mellől, Csanádpalotáról érkeztem. 2000 óta vagyok vőfély. Apátfalván nőttem fel, ahol nagy hagyományuk volt a lagziknak, és bizony gyerekként nagyon sok lakodalmon vettem részt. Már ott megtetszett a vőfélykedés, és ellestem egy-két rigmust az ottani idősebb vőfélytől, majd lehetőségem nyílt arra, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel. 2000-ben kértek fel először, egy 400 fős falulakodalomban volt az első bevetésem, aminek nagyon megörültem, és attól kezdve vőfélykedem. Én nagyon szeretem a hagyományos, régi lakodalmakat, van egy népdalköröm, hagyományőrző csoportom, melynek tagjai erre igényt tartanak, azok hívnak. Komolyan kell venni ezt a hivatást: amikor elvállalunk egy-egy lakodalmat, akkor bizony oda kell tenni magunkat, és teljesíteni az elvárásokat. Egyúttal fejlődni is kell, hiszen a lakodalmakban elengedhetetlenek a játékok, a vidám jelenetek, melyeket bele kell építenünk, mert vannak fiatalok is, emellett a vőfélynek a hangulatot is generálnia kell. Én magam is nagyon szeretek táncolni, amikor nem vőfélykedem, akkor sokat zenélek, és ha jó hangulatot teremtünk, akkor minden lakodalom jól sikerül. Azt is tudni kell, hogy egyre kevesebb a lakodalom nálunk, Magyarországon, ami egyrészt betudható az anyagiaknak is. Amíg gyerekkoromban volt 400-500 fős lakodalom, külön lányos, külön fiús ház, ma már ez nagyon-nagyon ritka. Nekem még adatott meg olyan lehetőség, hogy elmentem reggel, és másnap reggel értem haza. Természetesen volt már, hogy 60 fős lakodalomba is meghívtak, hiszen valamennyire koordinálni kell a történéseket, búcsúztatás, beköszönések, szükség van a vőfélyre. Magyarországon újabban a ceremóniamesterek azok, akik felváltják a vőfélyt, persze ők már nem a hagyományosak, mint mi vagyunk. Nem mondanak rigmusokat, csak koordinálják, irányítják az eseményt.
Az erdélyi Mihály István — Ady szintén első alkalommal vett részt a találkozón. Elmondta, a vőfély helyett náluk is kezdenek egyre jobban divatba jönni a ceremóniamesterek.
— Tizennyolc éve gyakorlom intenzíven a vőfélyi teendőket, túl vagyok a 300. esküvőmön. Nálunk főleg vegyesek az esküvők, magyarok és románok. A ceremóniamester egy ideje próbálja átvenni a vőfély szerepét, már nagyon sok esküvőn nem igénylik a búcsúztatót, csak egy olyan embert keresnek, aki levezet bizonyos jeleneteket, a nyitótáncot, vagy kikéri a menyasszonyt. Mintha kezdene kihalni ez a szokás. Mi azért gyűltünk össze, hogy ápoljuk az ősi, magyar hagyományt határon innen és túl. Nálunk vannak tájak, ahol még szerveznek régi, hagyományos, sátoros esküvőt, de már többnyire étteremben tartják a mulatságot. Vannak olyan vidékek is, ahol vőfélyként egész este felszolgálnom is kell, ami a többi vőfélyre valószínűleg nem jellemző. Szeretném megköszönni Soós János szervezőnek, vőfély barátomnak, hogy meghívott, és itt lehetek. Nekem ez a hagyományápolás mellett hobbi és szórakozás.
Horváth Csabáné és Sziráki András
— Nem emlékszem olyan alkalomra, hogy ne lettem volna itt — jelentette ki a szabadkai Sziráki András. — Egyértelműen a hagyomány, a társaság, a jó zene miatt jövünk. Kiváló szakemberek, rendezők vannak, ha nem volnánk elégedettek, nem is járnánk erre az eseményre. A hangulat felemelő, másképp nem is lehet leírni. Úgy látom, mindenki jól érzi magát, társasággal érkeztem, vagy húszan vagyunk, de szinte mindenkit ismerek.
A szerző és Kenderesi Vilmos felvételei
