Szunnyadó parázs

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Szunnyadó parázs

Az erzsébetlaki magyar tánccsoportEsténként nótaszótól, muzsikától visszhangzik a művelődési ház Erzsébetlakon. Kimerítő, fáradságos nap után gyülekeznek az aranyifjak, a veteránok. Ha már ők nem mennek szórakozni a városba, a város jön el hozzájuk. Tánccal, koreográfiával és olyan lendület...

Az erzsébetlaki magyar tánccsoport

Esténként nótaszótól, muzsikától visszhangzik a művelődési ház Erzsébetlakon. Kimerítő, fáradságos nap után gyülekeznek az aranyifjak, a veteránok. Ha már ők nem mennek szórakozni a városba, a város jön el hozzájuk. Tánccal, koreográfiával és olyan lendülettel, ami a fiatalabb nemzedéknek is rendesen feladja a leckét.
Tényleg, hol is vannak ők, a fiatalok? Valahol itt, szinte karnyújtásnyira, csak nincs, aki figyeljen rájuk. Reflektorokat kérnek az iskolaudvarba, hogy ilyenkor, nyaranta akár éjjel is kosarazhassanak, focizhassanak, vagy jobban láthassák azt, akit a parki padon ölelgetnek! Ez is része a folklórnak, akárcsak a vőfélyi köszöntővers a lakodalmi hívogatásnak, vagy az a tánc, amit Svertecki András igyekezett legutóbb ismételtetni a csapatával. Ő csak szakmai kisegítő. Meg a csapat lélekbúvára. Kalandos élete során ebből a tudományból is ragadt rá valami. Meghallgatja és bátorítja a csüggedőket, és még csak ezer forintot sem kér az együttérző bólogatásért. De ha úgy adódik, szinte a levegő is lángol körülötte.
- Voltam már Tito-staféta-vivő és kitüntetett élmunkás a hajdani szocialista önigazgatásban. Táncos, tűzoltó, katona, asztalos... Jelenlegi főállásomban, nem egész ötvenévesen rokkantnyugdíjas vagyok. Bejártam a kerek földet, de itthon igazából mindig csak Erzsébetlakon voltam. Természetesen, érzem ezt a mostani bizonytalanságot, a legényeimnek, sajnos, nem tudok semmi biztatót mondani. Ők eleve is nehezebben szakadnak el a falutól, mint a leányok. Viszont a bennük felhalmozódott energiát vétek így elveszni hagyni. A duhajkodás a kocsmázásokban vezetődik le főleg. S amikor majd kitombolják magukat, a házasságban, a mindennapi életben is gyakran csak a kemény munka jut osztályrészükül. Nem mondom, én utaztam, láttam világot, amikor csak lehetett. Munka mellett, önerőből. De ők, kire, mire támaszkodjanak?
Az erzsébetlaki Császár-tó magyar népi tánccsoport jelenleg hat párt tud kiállítani fellépésenként. Nagy gond, hogy a ,,nagyok' nem szívesen dolgoznak együtt a ,,kicsik'-kel. Vagyis új felállításra van igény, akik egy-két éven belül idősebb társaik nyomdokaiba léphetnének. Persze, ez plusz munkaerőt is igényel. Az Ökológiai Világnapok rendezvénysorozat első estéjén bemutatott tánc koreográfiáján Pozsár János dolgozott, és mint afféle hagyományőrző csokorként a verseci Durindón is felléptek vele. Mint megtudtuk, az idei, sorrendben a második Silladri kamaranéptánc-találkozóra is kaptak meghívást. Belefér-e ez a keretbe?
- Számtalanszor feltettem már magamnak a hamleti kérdést: mer-e itt egyáltalán valaki még másként gondolkodni, a bejáródott szokásoktól eltérően cselekedni? Mert azt azért éppenséggel szabad, ha éppen nem is ildomos. Az ember az évei gyarapodásával csak bölcsebb lehet, de a visszásságokat mégsem tudja nem észrevenni manapság, sajnos, a kultúrát is egyre-másra olyan elemek szövik át, amelyeknek semmi keresnivalójuk abban. Ilyenkor a fiatalok ritkán kapnak mást, mint üres hitegetést. És verebet trombitaszóval bajos fogni! Természetesen, szeretnénk máshol is bemutatkozni, ha lesz még, aki csizmát húz, és táncra perdíti a párját.

Címkék: Szunnyadó parázs
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink