home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szódásüvegek a földön
Fehér Márta
2019.07.17.
LXXIV. évf. 28. szám
Szódásüvegek a földön

Avagy történet a bizalomról F. O.-nak (is)

Úgy hozta a sors, hogy negyvenhárom év után itt hagytam Szabadkát. Aki ismer, jól tudja, bolondja vagyok a városnak, az épületeinek, az erdőinek, a vizeinek, minden ismert és még felfedezésre váró, apró részletének. Mégis úgy alakult, hogy majdnem egyéves huzavona után június közepén egy késő szombat estére a döbbenet és az öröm fura egyvelegének érzésével Tóthfaluba került minden cuccunk.

Zsákok és dobozok vettek körbe, nem találtam meg a sötétben tapogatódzva a konyhafalon a kapcsolót, a fürdőszobába vezető úton is koncentrálni kellett hajnalban, és a mai napig kinyitok minden szekrényajtót, ha egy ritkábban használt tálat keresek. A konyhaszekrény falra kerülésének története pedig különös módon összefonódik az alcímben említett bizalommal, ám ehhez az kellett, hogy közismerten bicajbolond lévén kilométerek százait letekerjem…

És ha már a kerékpárnál tartok: micsoda fura érzés, amikor Tóthfaluban úgy ugrasz be a boltba kenyérért és dinnyéért, hogy nem lakatolod le! Mert amikor a bevásárlás után kiérsz, tudod, hogy biztosan ott lesz. És már el is érkeztünk a szódásüvegekhez: Tóthfaluban arról tudod, hogy péntek van, hogy a kapukban, a házak előtti csodavirágtengerek előtt, a szántóföldek szélén ott sorakoznak a szatyrokba kitett üres szikvizespalackok, bennük a dinárra pontosan leszámolt pénz a telikért. Pontosan úgy, ahogy kitetted, megvárja a szódáskocsit, és érj bármikor is haza, a helyben készülő, üdítően pezsgős víz az egy hétre elegendő mennyiséggel ott vár rád a kapud előtt.

Olyan mély ez a bizalom, mint amilyennel a késő esti pittyegést várom a mobiltelefonomon. Felkavaró, majd végül megnyugtató felfogni, megérteni, elfogadni — és örömteli szívvel természetesnek venni.

Látszólag semmi köze a történethez, de van: merni kell mezítláb járni a földön, érezni a lét lényegét, és bizalommal hinni, hogy a selymes fűszálak százezrei között nem a mezítelen lábadat megszúró tövisre lépsz. Nekem ehhez Tóthfalu kellett, másnak nyilván más, de a lényegen ez mit sem változtat.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..