Szívvel és lélekkel

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Szívvel és lélekkel

Oláh táncok - a győztes mosolyGyermek volt még, tizenéves, amikor Esad Kreho és Mile Ðorðev koreográfusok nyomába lépett. Lábában a tánc, szívében pedig a rendíthetetlen akaraterő. 1994-et írtak akkor. - Nagy merészséget igényelt egy kallódó csapat élére állni. De mindenekelőtt tapasztalato...

Oláh táncok - a győztes mosoly

Gyermek volt még, tizenéves, amikor Esad Kreho és Mile Ðorðev koreográfusok nyomába lépett. Lábában a tánc, szívében pedig a rendíthetetlen akaraterő. 1994-et írtak akkor.
- Nagy merészséget igényelt egy kallódó csapat élére állni. De mindenekelőtt tapasztalatot. És nekem épp ez utóbbi hiányzott - nyilatkozta Ðorðe Nað, a torontálvásárhelyi szerb néptánccsoport vezetője, koreográfusa, miközben az autóbusz bravúrosan vette a kanyarokat Nagylajosfalva (Padina) felé. A levegőben érezhetően lüktetett a fellépés előtti izgalom. Ezúttal a községi folklórszemle volt a tét. - Nagy ambíciókkal láttam munkához, de hogy őszinte legyek, könnyebb volt a dolgok ellenkezőjében hinni. A valamikori nagy, húsz táncospárt is számláló egyesület mindössze nyolc emberre sorvadt. Nem volt próbatermünk, nem voltak viseleteink, de ami a legrosszabb, nem volt utánpótlás. A faluban presztízskérdés volt focistának lenni vagy bármilyen más sporttal foglakozni. A néptánc pedig rendszeres gyakorlást, próbákat, nagyfokú fegyelmet, nem utolsósorban pedig lemondást követelt. Ennek pedig nemigen van vonzereje. Pillanatnyilag nyolcvan aktív tagunk van. Ez magába foglalja a legkisebbeket, a közép- és haladó csoportot, valamint az ún. veteránokat, akik tavaly ősszel öltötték újra magukra a viseletet.
A szakzsűri ezúttal sem mérte szűken a dicséretet: Ðorðe koreográfiái páratlan sikert arattak! A dél-bánsági körzeti szemlére, Pancsovára, az oláh táncok jutottak tovább. Elismerésekkel halmozták el a torontálvásárhelyi és a botosi fiatalok egyesült zenekarát is.
- 12 évvel ezelőtt egy falunkbeli srác, Steva Lazièki képviselte a zenekart. Őt Saša Ivanoviæ váltotta fel, 1998-ig, amikor is végül Igor Eriæ vette át a ,,vándorharmoniká”-t. Miroslav Kovaèeviæ (Æaza) dobol, Goran Èordiæ gitározik, van egy magyar furulyásunk is, és két kontrás barátunk Cserépaljáról (Crepaja). Aki látott, vezetett már próbákat zenei kíséret nélkül, az megérzi/megérti a lényegét ennek az ,,apróság"-nak: egy állandó zenekar fontosságának. A dallam magával ragadja a táncosokat, a ritmus pedig szárnyalást, lelket ad nekik. Az ősszel meghívást kaptam Szécsányból és Botosról: állítsak össze koreográfiát az ottani gyerekek számára is. Majd a lázárföldi (Lazarevo) vendégszereplésen találkoztak a zenészek is, és ez utóbb közös koncerteket eredményezett. És nem utolsósorban közvetlenebb barátságokat is.
- Valószerűtlennek tűnik, hogy az egyesületi tagok lehetővé tehetik önnön fennmaradásu(n)kat a tagsági díj révén. De hát voltaképpen valószerűtlen is! Ha csak ebből az összegből kellene fedezni a viseletek kidolgozási költségét, az utazásokat, a zenekari és koreográfusi tiszteletdíjakat, nem jutnánk messzire. Amióta belenőttem ebbe az önként vállalt szerepbe, és alkalmam adódott más közösségekben is dolgozni, szinte kézzelfoghatóan érzem, mekkora a súlya, jelentősége a szülőkkel, a vezetőséggel, a községi elöljárósággal és a ,,pénzemberek"-kel való együttműködésnek. Illetve mit okoz mindennek a hiánya. Valerija Ðorðeviæ fogásznő személyében hatalmas pártfogót tudhatunk magunk mellett. Ő az, aki lelket önt a csapatba, aki tud higgadt maradni akkor is, ha minket, fiatalokat elkap az indulat és a virtuskodás. Aki előtt talán nem is létezik lehetetlen, ha a tánccsoportról van szó. Minden követ megmozgat az érdekében.
- Tervek? Szeretnénk, ha munkánkat és a sikereinket ,,hazai berkekben” némi árnyalattal többre értékelnék. És persze, minél több helyre eljutni, megmutatni, mit is tudunk! Külföldi túrákról sajnos, támogatók, szponzorok nélkül egyelőre álmodni sem merünk. Viszont bensőségesebb kapcsolatot tartunk fenn Kisorosszal, Vojkával, Aranðelovaccal, Botossal. Kilátásba helyeztünk egy vendégszereplést Szenthuberten (Banatsko Veliko Selo), valamint egy szerémségi portyát is, természetesen, ha lesz rá fedezet!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szívvel és lélekkel
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Szívvel és lélekkel
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink