Színvonalas és élvezetes programmal várta a polgárokat október 14-én este a szabadkai Raichle-palota és azon belül a MILKO Egyesület: bemutatták a Bácsmegyei Napló első számát, melyre nagyon sokan voltak kíváncsiak.
A MILKO Egyesület 2016-ban alapította meg saját magazinját, mely a Bácsmegyei Napló nevet vette fel, és tudatosan egy újszerű folytatása kíván lenni a történelmi, Fenyves Ferenc-féle Bácsmegyei Naplónak. Az új folyam a Vajdaság örökségvédelmi magazinja alcímet viseli, első száma Szabadkán jelent meg az idén, és örökségvédelmi, összművészeti, kulturális, valamint tudományos témákkal foglalkozik.
Az est műsorvezetője, Fridrik Gertrúd elsőként Miroslav Jovančićot kérte fel, hogy beszéljen a publikumnak a Raichle-palota megálmodójáról és létrehozójáról, Raichle Ferencről. A jelenlevők megtudhatták, hogy az 1869-ben Apatinban született építész szépen „kiélte” a modernizmusát az épületen, de ezt nem mindenki fogadta elismeréssel. A palotának az első tervrajzai alapján nem volt emelete, és a szecesszió stílusjegyeit hordozta magán. Reprezentatívabb objektumot vártak el az építésztől. A szép iránt való érdeklődése, a dekorálás szeretete tükröződik a Raichle-palota minden pontján. 1905 és 1908 között maga a tervező is az épületben élt a családjával. Jovančić bemutatta azt a csendéletet ábrázoló festményt, amely Raichle Ferenc egyik lánya, Ilma által került vissza Szabadkára. A palota 1987-ben kapta meg örökségül a neoklasszicista alkotást. Raichle Ferencnek az volt a kérése, hogy egy művészeti ág verjen gyökeret, illetve lombosodjon ki a falakon belül: ezt az óhajt teljesíti a Kortárs Galéria — Képzőművészeti Találkozó, mely jelenleg is a palotában működik, és gazdagítja a város kulturális életét.
A történelmi áttekintés után a Szabadkai Zeneiskola végzős tanulója, Szécsi Andrea a gitárjátékával kápráztatta el a közönséget. A Szerelmi szerenádot és Bach egyik prelűdjét adta elő.
Negyela László Márk felolvassa ünnepi beszédét (a szerző felvétele)
Ezután a folyóirat szerkesztője, Negyela László Márk ünnepi beszédével köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, milyen sok kétely munkálkodott a lap létrehozóiban, hiszen egyrészt féltek az érdeklődés hiányától, másrészt pedig az is megkérdőjeleződött bennük, hogy napjainkban indítható-e egy új folyóirat. Kellemes csalódás volt számára, hogy ekkora tömeg jelent meg a lapszámbemutatón, és hogy a folyóirat iránt nagyon sokan érdeklődnek, igyekeznek beszerezni, olvassák. A szerkesztő ezenkívül a Bácsmegyei Napló aktuálpolitika-mentességét is hangsúlyozta: „A szerzők nem katalánok és spanyolok, hanem újságírók, tudósok, teológusok, tanárok és így tovább. A forradalmat meghagyjuk a nagyoknak.”
Az ünnepélyes programot fogadás követte, a kezekben pezsgőspoharakat és Bácsmegyei Naplókat lehetett látni. A folyóiratot lapozgatva azonnal kitűnt, hogy egy elképesztően színes és minőségi kiadványról van szó. A fedőlapon szereplő Vajdaság örökségvédelmi magazinja meghatározás már sejteti a lap küldetését. Az oldalakon egymást követő témák sokszínűségének köszönhetően mindenki megtalálhatja a hozzá közel álló írást, történetet, beszámolót. A többi közt szó esik a zombori Stanišić-műhelyről, a petrőci szlovákokról, az óbecsei szövőgyárról, Munk Artúr titokzatos világáról, illetve a Szomszédok című teleregényről.
A szerzők és az olvasók elégedett tekintete egyértelműen eloszlat minden kételyt azzal kapcsolatban, hogy van-e/lesz-e szükség a Bácsmegyei Naplóra. Mindenkinek ajánlom a lap megvásárlását, hiszen tudomást kell szereznünk a ránk hagyott örökségről, hogy ápolni tudjuk.