Színész a kamera mindkét oldalán

Színész a kamera mindkét oldalán

Miközben Baráth Attiláék otthonának téli kertjében beszélgetünk, hatalmas pelyhekben szállingózik a hó, a másik szobában pedig a színművész kislánya a falapocskákból álló hangszeren dallamokat varázsol az édesanyjával.

Az évkezdő idillben ezúttal nem a színjátszásról beszélgetünk, hanem Attila másik nagy szenvedélyéről.

* Mikor kezdődött a fotós-videós karriered?

— Eleinte nem is a fotós-videós, hanem úgy egyáltalán a vizuális alkotáshoz való vonzalmam alakult ki, vagyis korán elkezdtem rajzolgatni, és ez átfolyt fotózásba, majd az immár híres operatőrrel, K. Kovács Ákossal készítettük el az első kis rövidfilmünket a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban. Ő akkor elsőéves volt, én pedig végzős, és kazettás kamerával dolgoztunk. A Színművészeti Akadémián folytatott tanulmányaim alatt nem volt időm ezzel foglalkozni, ezért kevés ilyen jellegű munkám született. Ákossal és Oláh Tamással készítettünk Magyarkanizsán egy videóklipet, másodéven pedig nem tudtunk egy novellát színpadra adaptálni, ezért megcsináltuk a filmes változatát — ez már összetettebb csapatmunka és szép élmény volt. Amikor Szabadkára kerültem, a Népszínház Magyar Társulatához, akkor Mácsai Endrével közreműködtünk a Pannon RTV Quartett című műsorában, terepre jártunk, illetve az aktuális témákhoz rövid bejátszásokat készítettünk. Meghatározó volt az az időszak, hiszen a pannonosokkal dolgoztunk, és barátságok is születtek. Később a szervezés által jóval egyszerűbbé vált a munka, amikor már meg tudtam vásárolni magamnak egy fényképezőgépet és egy erős vágógépet, melyet a mai napig használok. Ennek köszönhetően 2012 óta otthon végzem az utómunkálatokat, és saját géppel dolgozom.

* Hogyan sajátítottad el a fotózáshoz és a videózáshoz szükséges tudást?

— Manapság már szinte minden fent van az interneten, rengeteget lehet onnan tanulni. A középiskolában nekünk nem voltak ilyen lehetőségeink, de sok filmet néztünk, és nyilván volt némi érzékünk is az egészhez. Nem írtuk le a forgatókönyvet, hanem ahogy a fejünkben elképzeltük, úgy alakult a történet. A rövidfilmünknél lineárisan haladtunk, ellentétben egy profi film forgatásával. Voltak tapasztaltabb személyek, például Siflis Zoltán, akik elláttak bennünket jótanácsokkal, melyeket vagy megfogadtunk, vagy nem, de mindenképp jólesett a figyelmük.


Hajdú Tamás felvétele

* Kameramanként Szabadkán a Népszínháznak készített videós munkáiddal váltál igazán népszerűvé. Jelenleg milyen jellegű projektumokra mondasz igent?

— Megpályáztam és megnyertem a Prosperitati pályázatát, ennek apropójából fél évvel ezelőtt sikerült céget nyitnom. Már korábban elkezdtem építeni a www.amigoh.com weboldalt, logója is lett az amigoh-videonak. Egyébként onnan ered az amigoh elnevezés, hogy a gimnáziumi éveim során spanyolt tanultam, és mivel Baráth a vezetéknevem, egyértelmű volt az amigoh név, már a tudásfelmérőimet is így írtam alá. Azóta szinte mindent elfelejtettem spanyolból. Négy-öt éve intenzíven foglalkozom esküvői videózással, ilyen jellegű fotózást azonban ritkán vállalok, mivel úgy érzem, hogy technikailag nem vagyok hozzá eléggé felszerelve, a videófelvételek elkészítéséhez képzettebbnek tartom magam. Az első esküvői munkámra úgy került sor, hogy Raffai Csaba kért fel maga mellé másodoperatőrnek, és gondolkodtam rajta, hogy elvállaljam-e, vagy sem. Örülök, hogy rábólintottam, mert nagyon pozitív élmény volt. Megismersz új, fiatal párokat, amiből barátságok is születhetnek, illetve szemtanúja vagy egy család megható pillanatainak.

* Milyen nehézségekkel kell megküzdenie a videósnak egy lakodalomban?

— Nem szeretném lebecsülni a fotósok munkáját, de úgy látom, hogy nekik ilyenkor könnyebb a dolguk, hiszen a videósnak több mindenre oda kell figyelnie. Nekünk nem elég csak egy pillanatot elkapnunk ahhoz, hogy használható anyagunk legyen. Két-három kamerával dolgozom, és légi felvételt is igényelnek, ezért a jövőben szeretnék egy segédet is felvenni, akivel könnyebb a munkafolyamat. A lakodalmak nagyon különbözőek tudnak lenni, minden attól függ, hogy mennyire sikerül betartani a tervezett programot, és mire mennyi idő jut, hány helyszínen kerül sor az eseményekre. Szerintem úgy a jó, ha a videós nem rendezi a teret, hanem alkalmazkodik a szituációkhoz, és fontos, hogy észrevétlenül dolgozzon. A feladatok sora természetesen nem ér véget az esküvőn, hiszen otthon végezzük el az utómunkálatokat, például ilyenkor vágom a videót, választok vagy kérek alá zenét, és így tovább.

* Néhány éve még azt gondoltam, hogy a lakodalmas videók gyorsan kimennek a divatból, de ahogy látom, nem így van.

— Van most egy új hullám, mely gondolom, hogy Nyugat-Európából és Amerikából indult, ez a kinematográfus, aki igyekszik minél filmszerűbben felvenni az eseményeket, és az utómunkák során is a mozihatás elérésére törekszik. Az utóbbi időben elkülönült egymástól a dokumentarista módon lakodalmat megörökítő esküvői videós és a kinematográfus.

* A Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesületnél is dolgozol. Ez hogyan kezdődött?

— Indulása óta tagja vagyok a Talentumnak, hiszen minden eseményt én fotóztam, videóztam, és a plakátokat is magam készítettem, csak a logót nem én terveztem. Az immár meglevő amigohvisuals nevű vállalkozás fotóval, videóval és grafikai dizájnnal foglalkozik, mivel pedig most már tudok számlázni, más szervezeteket, intézményeket is felkereshetek.

* Hogyan fér meg ez a munka a színészettel?

— Ez elég szépen működött addig, amíg nem lettem édesapa. Korábban a próbafolyamatok alatt főleg éjjel dolgoztam, és az is előfordult, hogy kiesett egy-két éjszakányi alvás. Most ez egy kicsit nehezebb, de igyekszem minden téren jól teljesíteni.

* Az igazi megszállottak gyűjtögetők is. Jelenleg hány fényképezőgéped van?

— Még egyetlenegyet sem adtam el, mert „összenövök” velük, megszeretem őket. Még ha nem is használom a gépeimet, inkább kirakom őket itthon a polcra, és időnként lövök velük egy-két fotót. Az első gépem egy tükörreflexes Canon, mely lassan nyugdíjba megy, de még ma is kitűnően használható. Most állok át tükör nélküli (mirrorless) Panasonic rendszerre, és összesen három fényképezőgépem van, plusz egy képstabilizátoros kamera.

* Mi az, amit nagyon szívesen kipróbálnál?

— Örömmel videóznék mélytengeri helyszíneken, noha nem valószínű, hogy ilyen felkérést kapok, emellett szívesen végeznék természetfotózást is. Annak idején fényképezéssel kezdtem, de valahogy mindig jobban dominált bennem a videózás. Az idei év első felében nem vállalok esküvői videózást, viszont videóklipek, reklámanyagok, előadás-felvételek készülnek, és továbbra is nyitott vagyok a termékfotózásokra, a keresztelők megörökítésére. Minden felkérésnek örülök.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink