Újraavatták Szilágyin a turulemlékművet, mely az I. világháborúban elesett katonáknak állít emléket. Erről a ma 300 lelket számláló településről az első világégés idején 58 honvéd esett áldozatul. Az eredeti szobrot 1942-ben állították fel, de két évvel később, 1944-ben az impériumváltás után ledöntötték. A turulmadarat korabeli fényképek alapján Mrákovics Péter zombori akadémikus szobrászművész formálta meg, az elkészült alkotást és a felújított talapzatát a hétvégén leplezték le a helyi Szent István király templom kertjében.
— A turul a nemzet újjászületésének jelképe — hangsúlyozta az emlékmű visszaállításának ünnepe alkalmából megtartott szentmisén Kurin István helyi plébános, aki azt is elmondta, hogy két éven belül ez már a második turulszobor, melyet felállítottak Apatin községben, hiszen Bácskertesen is elhelyeztek egyet az ottani templomkertben.
Lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az eredeti szobor évtizedeken keresztül a faluban volt, majd értékmentés céljából egy szilágyi lakos átvitte Magyarországra, de ott sajnos ellopták. A rendőrség sokáig kereste, de nem került meg, így csak nagyon régi fotók maradtak az eredeti turulról. A szobrásznak nem volt egyszerű a dolga, fénykép alapján kellett elkészítenie a másolatot, mely szárnytartásában, valamint méretében valamelyest különbözik az eredetitől.
— Szilágyin most látszólag azt ünnepeljük, és annak örülünk, hogy egy nyolcvan évvel ezelőtt felépített szobrot állítunk újra, de itt és most a ragaszkodást is ünnepeljük — emelte ki Pásztor István, a VMSZ elnöke, aki a műemlék leleplezése előtt megtartott beszédében köszönetet mondott a szilágyiaknak. Bejelentette, az emlékműre hamarosan az a tábla is vissza fog kerülni, amelyen a Szózat első néhány sora szerepel. — „Hazádnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar” — ez a versrész lefed mindent, ami az akaratunkat, a szándékunkat, a reménységünket, a reménykedésünket, az egymásra támaszkodásunkat és egymásba kapaszkodásunkat jellemzi. Ennek állítottak szobrot nyolcvan évvel ezelőtt a szilágyiak. Merthogy az az 58 áldozata az I. világháborúnak hitt ennek a mondatnak a tartalmában. A mondat hívó szava volt az, ami a háborúba szólította őket, és az a meggyőződés, hogy a tettükkel igazolják, hűek a hazájukhoz. Az emberi végtisztesség megadása vezette a szilágyiakat nyolcvan évvel ezelőtt, hogy ezt a szobrot létrehozzák, hogy örök mementót állítsanak, nemcsak az 58 embernek, aki az életét adta a hazáért, hanem ennek az örök magyar reménykedésnek és kapaszkodásnak is. A Szózatnak ez a parancsszava köt bennünket igazán össze a nyelven, a kultúrán, a zenén, az ételen, a népviseleten kívül. Ez a kötés pedig szétszaggathatatlan.
Pásztor István tiszteletét fejezte ki azok előtt, akik „1944 után ennyi évtizeden keresztül továbbvitték a szobor újraavatásának a reményét”. Mint mondta, leírhatatlan bátorság kellett hozzá, és most van itt az az ünnepi és méltó pillanat, amikor indokolt ennek a szobornak az újraállítása. Hozzátette, egy ilyen tett mindig politikai tett. Nem lehet belőle és nem is szabad belőle kivenni a politikát. Mégpedig a lehető legnemesebb, nemzetpolitikai értelemben.
Köszönetet mondott mindenkinek, aki tevőlegesen hozzájárult az emlékmű létrehozásához, így Bársony János tanár úrnak és Hajnal Jenőnek, az MNT elnökének, továbbá Magyarország Kormányának.
— Köszönet a Fidesz—KDNP által vezetett magyar kormánynak azért a segítségért, amit az elmúlt három ciklusban kaptunk. Ugyanakkor szeretném a jelenlévőket buzdítani és kérni, piros-fehér-zölddel aláhúzni, csak akkor tudunk boldogulni és érvényesülni, ha nemcsak Magyarországon vagyunk politikailag rendben, hanem itt is. Ezért a 3-a amennyire fontos Magyarországon, legalább annyira fontos itt is, annak érdekében, hogy emelt fővel gyűljünk itt össze augusztus 20-án, amikor a táblát helyezzük el ezen az emlékművön.
— Nyolcvan évvel ezelőtt, amikor a helyiek úgy érezték, hogy ismét magyarnak vallhatják magukat, elsőként azt tartották legfontosabbnak, hogy az I. világháború áldozatainak állítsanak emlékművet, zászlóval és turulmadárral. A megtartóerőnek, a hitnek és a reménynek a jelképe volt ez — nyilatkozta Hajnal Jenő. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, most, nyolcvan év után ugyanezt a hitet és reményt sugározza ez az emlékmű, megújulva az itt élők csodálatos műsorával, hitével és erejével. — Fogyóban és mégis mekkora erővel! Nagyobb erő, több hit és több bizalom sugárzott ebben az alkalmi műsorban, ebben az emlékműben, mint amit az elmúlt nyolcvan évben megélhettünk ebben a faluban.
A turulmadaras emlékművet mgr. Hajnal Jenő, Pásztor István, valamint Magó János és Francia Fábián leplezte le, majd Kurin István atya megszentelte, Szenn Péter református püspök pedig megáldotta. A rendezvényt a helyi József Attila Művelődési Egyesület tagjai tették ünnepélyessé, a többi közt elhangzott Antalovics Péter helyi származású költő erre az alkalomra íródott, Amikor körbeér című verse is.
A rendezvény végén a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Pásztor István elnök és Deli Andor európai parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács részéről mgr. Hajnal Jenő elnök és De Negri Ibolya, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja koszorúzott, majd a VMMSZ, a VMMI és mások is elhelyezték az emlékezés virágait.
A szobor újraállítása Magyarország Kormánya, a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a helyi és a Szilágyiról elszármazott lakosok támogatásával valósult meg.
Fényképezte: Kartali Róbert
