Viola János (középen) a zenésztársaival

A muzslyai Zenészek és Énekesek Egyesülete a Líra Popfesztivál rendezvényével a zeneszerzőket és a szövegírókat szólítja meg, új slágerek megalkotására biztatja őket. Az esemény bírálóbizottsága Viola János két szerzeményét is előadásra alkalmasnak találta, a Szeretni téged című dallal pedig kiérdemelte a legjobb szövegírónak járó díjat. A zeneszámot az adai Molnár Csikós Gábor adta elő. A szerző elmondta, a szöveg és a dallam is a sajátja, a szerelmes dalt Valentin-napra írta.

— A történet úgy indult, hogy kezdő pedagógus koromban kértem egy dalt a volt tanáromtól, Varga Pétertől, ő azonban azt mondta, ha már zenetanár vagy, írj magadnak indulókat. Én meg hallgattam rá. Középiskolában tanítottam, amikor megtörtént a váltás a kommunizmus és a mostani világ között, s már nem voltak aktuálisak a régi dalok, de még újak sem születtek. A gyerekekkel együtt leírtuk a szöveget, megzenésítettem, évekig énekeltük.

Viola János 1965-ben kezdett el tanárként dolgozni. Tíz éven át zenét tanított a csókai általános iskolában, majd honvédelem-oktatóként alkalmazták, végül huszonkét éven át ismét zeneművészetet adott elő a csókai és a zentai középiskolában.

— Ifjúkoromban tíz évig doboltam a VIS Munje nevű zenekarban. Tiszaszentmiklóson és a környéken játszottunk, mindig tömve volt a terem, amikor muzsikáltunk. Aztán elkerültem a képzőbe, hegedülni tanultam. Amikor hazajöttem Csókára, szintetizátoron kezdtem muzsikálni, a barátaimmal tánczenekart alapítottunk. A következő lépés a Csókai Rózsa nevű zenekar volt, mely huszonkét évig működött. Azt mondták, revüzenekar vagyunk, hiszen mindent el tudtunk játszani a népdaloktól, nótáktól kezdve a táncdalokig és az operettekig. 

Utána a környékbeli tamburazenekarokban kezdtem muzsikálni, a Sarkantyú zenekarral még mindig fellépünk különféle rendezvényeken. Esteken, vásárokon, főzőversenyeken szórakoztatjuk az embereket, jártunk már Magyarországon, Szlovákiában, Romániában is. Csókán a templomi kórusban és a Pannónia férfikórusban énekelek, emellett tagja vagyok a Bánság tamburazenekarnak is — mondta Viola János, és hozzátette, most már nyolc éve nyugdíjas.

— Mivel jobban ráérek, többet tudok foglalkozni a saját szerzeményeimmel is. Először a szöveget kell letisztázni, aztán összevetni a ritmusképpel. A dalokat mindig kötöm valamihez, általában lelki dolgokhoz. Gyakran felkelek hajnalban, leülök a szintihez, felteszem a fülhallgatót, és dolgozom. Nagyon sok versikémnek már megvan a ritmusképe, de kell egy élmény, hogy kiteljesedjen, elfogadható legyen. Szoktam versenyekre jelentkezni — az említett muzslyai Líra Popfesztiválon értem el a legnagyobb sikeremet. Úgy gondolom, ha én már nem használom ezt a gyűjteményt, akkor megmarad az unokáknak. Ők talán majd kezdenek vele valamit, ha kedvük lesz hozzá.