A juhágazat helyzetét tekintve a hizlalás egyszerűsége, a közel-keleti államokkal kötött államközi szerződések és az állami támogatások elősegítették, hogy a birkatartás az állattenyésztési ágazatok közül valahogy szebb jövőnek néz elébe. A tenyészjuhokért járó támogatás összegének emelkedése megállította a Szerb Köztársaságban jegyzett állománycsökkenést, mi több, 2023-ban létszámemelkedést jegyeztünk. Igaz, ez csak 1,5%-ot tett ki, de akkor is jelentős lépésnek számít.

A statisztikai adatok szerint a jelenlegi állománylétszám 1,7 millióra tehető, ebből Vajdaságban megközelítőleg 250 000 egyedet tartanak nyilván. Fajtaösszetétel tekintetében Vajdaságban a külföldi, kettős hasznosítású fajtákat tenyésztik leginkább. Ezek közül is kiemelkedő számban található württembergi és Île-de-France-i. Ez a fajta igazából nem erre az égövre való, de az elmúlt évtizedekben valahogy sikeresen akklimatizálódott, és a tömeges tenyészállat-behozatalnak köszönhetően az egész tartományban elterjedt. A piaci elvárások szempontjából a vágóbárányok minősége kiváló, és a felkínált vágójószág minden tekintetben vevőre talál. Igazából a bárányokat illetően keresleti piacról beszélhetünk, mely mindig egy bizonyos elfogadható árat kínál a termelőknek. A Vajdaságban található őshonos birkafajták tekintetében, vagyis a cigája, racka és cikta fajtákat illetően már csak itt-ott találhatunk belőlük. Szinte csak mutatóban látni egy-egy kisebb állományt vagy néhány egyedet, azt is azért, mert a gazda sajnálta, hogy a jószágok veszendőbe menjenek, és megvette őket. Ezeknek a fajtáknak ma itt nálunk gazdasági jelentőségük nincs, valahogy nem tudnak illeszkedni a nagyobb volumenű termelés elvárásaihoz. Szerbiában egy kicsit más a helyzet. A csaknem 1,5 milliós állomány nagy részét az őshonos pramenka típusai és továbbtenyésztett változatai teszik ki, mint a piroti, sjenicai-pešteri, koszovó-metóhiai.

A legelők tekintetében igen eltérő a helyzet. Vajdaságban az intenzív mezőgazdasági termelés eredményeként kevés a legelő, még kevesebb a jó legelő! Erre az állapotra a forró nyarak még rányomják bélyegüket. Főleg a bánsági régióban és Nyugat-Bácskában, a Duna mentén találjuk őket. Szerbiában sokkal jobb a helyzet. A hegyvidéki régióban vannak elhagyatott falvak és kihasználatlan legelők. Elmondható, hogy ebben a tekintetben lehetne bővíteni az országos állományt, megvannak ehhez a természeti feltételek.

A szakértők szerint nem tudunk annyi bárányt előállítani, amennyi csak a közel-keleti piac igényeit elégítené ki. Nem beszélve a hazai keresletről. A Földközi-tenger túlpartján lévő országok igénye több százezer tonnában mérhető. Gyakran szállítunk ki Izraelbe 23—25 kg-os bárányokat, melyeket ott továbbhizlalnak. A közel-keleti fogyasztók a kövérebb és nagyobb (faggyúsabb) állatokat igénylik, amilyeneket itt nálunk már nem gazdaságos tartani.

Mi a helyzet az EU-ban? Annak ellenére, hogy a juh az egyik legdrágább húsfajta Európában, az európai fogyasztók körében elfoglalt sajátos pozíciója miatt — vallási és kulturális okokból — kedvezőbb helyzetben van, mint más húsfajták. Viszont az EU-ban jegyzett csökkenő juhállomány, a megnövekedett takarmány- és termelési költségek, valamint az alacsonyabb gyephozamok a juhhústermelés csökkenését eredményezték. Az inflációs környezet és a háborús helyzet ellenére enyhe növekedés várható a fogyasztásban. Ezt az igényt a belső kínálat hiányában az uniós országok behozatallal elégítik ki. A viszonylag magas árak miatt az európai piac vonzónak számít a harmadik országok számára.

Összességében az uniós juhhúsbehozatal 2023-ban 10%-os növekedést ért el, és ez a tendencia az idén is folytatódik. Kitekintve a nagyvilágba, az új-zélandi és az ausztrál juh- és bárányhús-behozatal az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent, mert az óceánon túl a földterületeket a tej- és a gabonaágazatba csoportosították át, de azért is, mert az ázsiai piacok folyamatosan bővülnek. Az utóbbi időben a báránypiac rengeteget változott az EU–ban, de nálunk is, aminek számos pozitív hozadéka van. A piac szinte egész évben állandóan igényli a bárányokat, megszűnt a szezonalitás.

Ebben a tekintetben Szerbia esélyei is növekedhetnek. Mint más ágazatokban, itt is elmondható, hogy a feldolgozott áru sokkal jobban értékesíthető, és a bevétel is jelentősebb, mint a feldolgozatlan esetében. Szükség volna modern vágóhidakra, melyek a szigorú, európai szabványoknak, de még a különleges elvárásoknak is eleget téve (halal vágások) frissen fagyasztott vagy hűtött konfekcionált bárányhússal jelennének meg a piacon. De az állatvédők élőállat-szállítás elleni törekvései is előbb-utóbb célt érnek, ami rákényszeríti az ágazatot arra, hogy a feldolgozás felé lépjen. Mindez persze hathatós állami támogatás és tenyésztői összefogás nélkül továbbra is csak egy kihasználatlan lehetőség marad.

Sorozatunk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Zentai Konzultációs Központja védnökségével valósul meg.