Birman Vilmos fiatal és pályakezdő szabadkai órásmesterként ötven évvel ezelőtt úgy döntött, hogy megragadja a kínálkozó lehetőséget, és Topolyán nyit műhelyt. Pontosabban egy meglévő üzletet vett át, de ez már csak az idő homályába vesző részletkérdés. A lényeg az, hogy 1975. január 16-a óta ez az órásműhely a topolyai főutcán töretlenül működik. Az idő múlásával ma már nem csupán órát javítanak, hanem a szolgáltatások köre is folyamatosan bővült, így villanyórát is szerelnek, kulcsot másolnak, valamint ékszert és karórát is forgalmaznak.

Egy hely, ahol az idő értéket teremt

Ötven év bizony hosszú idő, különösen, ha egy kisipari vállalkozás fennmaradásáról van szó. A mai világban, amikor sokszor olcsóbb újat venni, mint a régit megjavíttatni, különösen nagy kihívás olyan szervizt működtetni, amelynek folyamatosan szűkül a vásárlói köre.

Amikor betoppantam a műhelybe, Vilmos éppen egy vevőt szolgált ki, majd kulcsot másolt. Az üzlet modern, felújított környezettel várja ügyfeleit, ám a belső helyiségben megőrződött a múlt szelleme: itt áll a régi szervizasztal, mely már Vilmos előtt is a műhely központi eleme volt, Oravecz István mestersége idején, és talán már a századik évét is betöltötte. Mellette kapott helyet Vilmos édesapjának munkaasztala, aki Szabadkán dolgozott ékszerészként, akárcsak Vilmos nagybátyja. A műhely másik részében sorakoznak a kulcsmásoló gépek, így ötvözi ez a hely a múlt hagyományait és a jelen technológiáját. Ebben a környezetben ültünk le beszélgetni Vilmossal, aki betekintést adott a szakma elmúlt ötven évének alakulásába.

— Az órás- és aranyművesszakmát az iskolában tanultam, majd Szabadkán Révész Károly inasaként sajátítottam el a mesterség fortélyait. Mivel mesterem gyakran utazott, az üzletvezetés alapjait is kénytelen voltam megtanulni. Ötven évvel ezelőtt, amikor átvettem ezt a topolyai üzletet az elhunyt korábbi tulajdonos feleségétől, hatalmas felelősség hárult rám. Először azokat az órákat kellett megjavítanom, amelyeket még az előző mester hagyott hátra. Miután ezeket a munkákat lezártam, új lappal indulhattam. Fiatalon kellett bizonyítanom, ráadásul Topolyán akkor még rajtam kívül három órásmester is dolgozott. Az idő múlásával egyedüliként maradtam a szakmában a városban, de a folyamatos alkalmazkodás mindig elengedhetetlen volt.

Egy korszak meghatározó arcai: Birman Vilmos és a topolyai főutca szomszédos kisiparosai

Az órásműhelyt 1975 januárjában vettem át, majd 1985-ben új szolgáltatást vezettünk be: a kulcsmásolást. Tíz évvel később, 1995-ben tovább bővítettük tevékenységünket, és aranyművesként is dolgozni kezdtem — ez huszonegy évig tartott. Később az órák forgalmazása került előtérbe, emellett rozsdamentes acélból készült ékszereket is árulunk.

Az órásmesterség az évek során sajnos fokozatosan háttérbe szorult. Egyre kevesebb munkát hoztak, mivel az emberek inkább új órákat vásároltak a javítás helyett. A kvarc- és a digitális órák elterjedése is nagy változásokat hozott, hiszen ezek az órák egyre olcsóbbak lettek.

Birman Vilmos a pályája kezdetén (A Birman család fotóarchívumából)

— Az elején nehezebb munkákat kaptam: faliórák, kandallóórák, vekkerek, karórák és zsebórák javítását végeztem. Mindenhez érteni kellett — tengelycsere, rugócsere, szerkezettisztítás, olajozás, sőt még az elektromos váltóórák javítása is a feladataim közé tartozott. Hosszú évek alatt számos hullámvölgyet megéltünk, de a környékbeli kisiparosokkal mindig támogattuk egymást. Volt már rosszabb is, meg lesz még jobb is! — mondtuk. És valóban így volt. 2016-ban a Prosperitati Alapítvány pályázatán nyertünk, így azóta kódolt autókulcsokat is másolunk. Folyamatosan igazodunk az igényekhez, és igyekszünk fejlődni. Az órásmesterséget azonban a mai napig megtartottuk, és a hozzánk behozott órákat továbbra is megjavítjuk. Mivel egyre kevesebb órásmester van, nemcsak Topolyáról, hanem messzebbről is érkeznek javításra. Jelenleg például Szabadkáról, Kúláról és Verbászról is van nálunk javításra váró óra. Régen annyi munkám volt, hogy alig győztem, néha akár három hétre előre kellett vállalnom a javításokat, de akkor valóban javítani kellett az óraszerkezeteket.

Történelmi pillanat Birman Vilmossal

Ma már egészen más a helyzet: jellemzően elem- vagy szíjcserét kérnek, esetleg az óra teljes szerkezetének a cseréjére van szükség, ha elromlik. Korábban a karórák hátlapjába gyakran kértek gravírozást is, főként ajándékozási célból, manapság azonban ez az igény is egyre ritkább. A javításra behozott órák számának csökkenésével szükségessé vált, hogy más irányba nyissunk. Barátaim tanácsára kezdtünk el kulcsmásolással foglalkozni, később pedig az aranyművesség felé fordultam, de azt végül abbahagytam, mivel az arany miatt többször is kirabolták az üzletet. Volt itt fegyveres rablás és nagy értékű lopás is. Egy-egy ilyen eset után pedig rendkívül nehéz volt újra talpra állni. Az anyagi veszteség mellett lelkileg is mély nyomot hagytak ezek az események, hiszen az ember ilyenkor nemcsak a vagyonát, hanem a biztonságérzetét is elveszíti. Amikor a lányom is elkezdett itt dolgozni, akkor nem szerettem volna őt kitenni ilyen veszélyeknek, ezért az aranyműves-tevékenységet befejeztük.

Birman Vilmos és lánya, Éva

Birman Vilmos ugyan tíz éve, 2015. január 16-án nyugdíjba vonult, ám azóta sem tétlenkedik, a szakmától nem szakadt el — a mai napig aktívan dolgozik az üzletben. Mégis, ennek a műhelynek nemcsak dicső múltja van, hanem ígéretes jövője is, hiszen már családi vállalkozásként működik tovább Vilmos lánya, Birman Éva vezetésével.

Az interjú végén még készítettünk néhány képet, de alig volt időnk elköszönni, mert máris újabb kuncsaft lépett be az üzlet ajtaján. Órát hozott javíttatni — elem- és szíjcsere végett jött —, de végül a javítás helyett inkább egy új órát választott magának. Pontosan, ahogy Vilmos mondta: a mai fogyasztói társadalomban az emberek egyre ritkábban ragaszkodnak a régihez, és inkább az újat részesítik előnyben. Így tehát amely vállalkozás nem tud lépést tartani az idő múlásával, annak könnyen megállhat a mutatója.