Cserkészek az olimpián. Délelőtt 10 óra: gyülekező a Bagolyvárnál. Érkeznek a résztvevők. Zenta, Horgos, Nosza, Palics, Ludas, Szabadka. Hála Odry Kákonyi Szilviának, Bálint Zoltánnak, Popov Tihomernak, Szabó Hunornak és természetesen az összes segítőnek és pártolónak, a Palicsi-tó partján csaknem 5...
Mi, cserkészek baráti jobbot nyújtunk egymásnak, bárhol éljen is a cserkésztestvérünk. Összemérni az erőnket, tudásunkat úgy is lehet, hogy utána összeölelkezünk. Elmeséljük a nyári élményeinket, táborozásaink derűs történeteit.
 |
Egyetlen sérülés nélkül és sok érmét, trófeát, első, második vagy harmadik helyezést elérve fejeződött be a nap. Métázással kezdtünk. Sokan azt sem tudják, hogy milyen sport is ez, pedig őseink is játszották már. Azt mondják, az amerikai baseballra hasonlít. De hogy mi fán terem, hogyan is művelik... Pedig izgalmas, és nagyon jó játék. Bizony, nagy ügyesség, taktikai tudás és gyorsaság kell hozzá. Érdemes kipróbálni. Sajnos, most sem akadt ellenfelünk, így minden trófeát learattunk, hiszen minden csapat cserkészekből állt.
Nem a szervezők bűne. De sajnos az asztaliteniszben is mi jeleskedtünk. Egy kicsit visszatetsző a dolog, hiszen úgy éreztük, nem megérdemelten kaptuk az érmeket. utána azonban megvitattuk és értékeltük a teljesítményünket. Végtére is az a cél, hogy a fiatalsággal megszerettessük a sportot, a tópartot, s hogy rávegyük a többieket is: ha nem is egész évben, de legalább néhányszor, pláne az olimpia esélycsalogató hírére kijöjjenek Palicsra, a friss levegőre, és a fizikai erőgyűjtés mellett barátkozzanak is.
