A szentmihályi József Attila MME tagjai mindig jól időzítik a különféle kézműves-foglalkozásokat, hiszen már majdnem unatkozni kezdtek a gyerekek, amikor heti egy-két alkalommal a falu apraját-nagyját egy kis műhelymunkára hívták.

Lingli Mónika elnök elmondása szerint ezeket az összejöveteleket arra a periódusra időzítik, amikor már mindenki kinyaralta magát, a családok visszatértek a kirándulásokról, a pihenésről. A fiataloknak jólesik a társalgás, barátkozás, barkácsolás, a kézügyesség fejlesztése. A gyermekek kedvét az alkotáshoz újdonságok bevezetésével igyekeznek meghozni. Így történt meg, hogy legutóbb álomfogókat készítettek.

Az indián kultúrából már hozzánk is eljutott ez a kis dísztárgy, a búcsúkban régóta megvásárolható, ám sokkal nagyobb az értéke, ha saját kezűleg, esetleg egy kis szülői segítséggel alkotják meg. A gyerekek szép számban gyűltek össze az álomfogók kreálására. Előtte felkutatták otthon a baromfiudvart egy-két szép tollért, és előkerültek a féltve őrzött pávatollak is. Sőt, a „nagy mű” létrehozásához néhányan a nyaralásból hozott kagylókat, kavicsokat, esetleg színezett tollakat használták tarkabarka fonalakkal kiegészítve.

Hogy mi az álomfogó, hova rakjuk a szobában, és milyen hatással van az alvóra? — ezekre a kérdésekre mindenki a saját fantáziájára hagyatkozva igyekezett választ adni. Mert lehet, hogy éppen a rossz álmokat akadályozza meg, hogy ne váljanak valóra, vagy a jókat tartóztatja, hogy beteljesüljenek. Voltak, akik úgy vélték, a szoba bármely csücskében megpihenhet az álomfogó, mások szerint pedig minél közelebb kell lennie az alvóhoz.

Ha valakinek a nemezelésnél fehérre ázott az összes ujja, akkor sem panaszkodott, mert mindenki arra törekedett, hogy jól összegyúrja a gyapjút. Miközben habzott a szappan, a részvevők azon igyekeztek, hogy jól sikerüljön a végeredmény. A kicsiknek — támaszként és ugyanolyan jót szórakozva — a gyapjút az édesanya vagy a nagymama rakosgatta, esetleg egy-két tata is besegített.

A barátkozásnak nagy szerep jutott, mert a felesleges energia levezetéséhez kellett egy kicsit futkosni, zavarócskázni, ez pedig azt eredményezte, hogy a gyerekek — az anyukák nagy örömére — még másnap is ezzel a munkával voltak elfoglalva.

A felsoroltakon kívül korongoztak és agyagoztak is — a művelődési egyesületnek néhány éve saját korongja van, csak az oktatót egyre nehezebb elcsalni a „világ végére”. Kevesen vállalják, hogy Szentmihályra jöjjenek, pedig a lelkes kis csapatért igazán megéri! Néhányan már szinte haladó korongozóknak tekinthetőek a nagyok közül, akik az eddig ellesett tudásukat próbálják átadni, igen szép sikerrel.

A gyöngyfűzés is jó szórakozás, igaz, inkább a lányok számára vonzó, de időnként a fiúkat is le lehet ültetni egy kis alkotómunkára. A szövés esetében is ugyanez a helyzet, szép karkötőket készítettek, melyek nemcsak a lányok kezét ékesítették, hanem a fiúkét is.

A batikolásra is sokan voltak kíváncsiak, hozták a fehér pólókat, hogy néhány ötlettel újjávarázsolják az egyszínű ruhaneműt. Többen is mondták, hogy viselni fogják, mert olyan szépre sikeredett, sőt, némelyek alig várták, hogy megszáradjon a sajátjuk, és nagy örömmel vitték haza, hogy a család minden tagjának megmutassák. A szivárvány minden színében pompáztak a száradó blúzok, összekeverni azonban nem lehetett őket, mert mindenki pontosan tudta, hogyan csomózta, miként tervezte meg a pólójára az egyedi mintát.              

A szervezők mindent megtettek azért, hogy mindenkinek egyformán legyen nyersanyaga, és sosem sajnálják a fáradságot, ha valamit be kell szerezni egy-egy műhelymunkához. Ehhez természetesen a támogatók is hozzájárulnak, hiszen nélkülük meg sem valósulhatna az ilyen mozgalmas kézművesélet. Hálával tartoznak a Bethlen Gábor Alapnak, a tartományi művelődési, valamint kisebbségi titkárságnak, továbbá a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének is.

A végeredmény pedig mindenképp az, hogy a gyermekekben felkeltik a kreativitás iránti kedvet, hiszen azóta már több anyuka is jelezte, hogy a fia vagy lánya otthon is szorgoskodik, új ötleteket próbál ki, és a társaságban is kiváló szórakozásnak tartja a kézműveskedést.

A szerző felvételei