A felsősök éneke után az ötödikesek Szent Száva életének fontosabb eseményeit, helyszíneit idézték fel. Néhány hatodikos és hetedikes tanuló egy Szent Száváról szóló legendát mutatott be, mely igencsak tanulságos. A nyolcadikosok verseket írtak a szentről, és ezek közül olvastak fel:

„Az iskolák védőszentje,

a fejedelem legkisebb gyermeke,

az uralkodói címet eltemetve,

a Száva nevet felvette.

Az isteni boldogságot keresve,

Sok szegénynek segítve,

Iskolákat, templomokat építve,

Mai napig fennmaradt a neve.”

Az alsó osztályosok rajzokat készítettek a szenthez fűződő történetekről, legendákról.

Miku Mónika szerbtanárnő ünnepi kaláccsal, főtt búzával, vastag mákossal lepte meg a tanulókat, kollégákat. Elmondta, az ünnepi asztal fő elemei ilyenkor az ünnepi kalács, a főtt búza (koljivo) és a gyertya, melyek fényességet, egészséget, szerencsét nyújtanak a családok számára. Az első kenyértésztából készült ünnepi kalácsot tíz évvel ezelőtt sütötte az iskola számára, akkor kezdett intézményünkben tanítani. Különféle motívumokat (szőlő, rózsa, kereszt, galamb, búzakalász) használ díszítőelemként, ezek jelentéséről is mesélt. Illetve a főtt búza receptjét is elárulta:

— A búzaszemeket egy éjszakára beáztattam. Másnap három-négy óráig főztem, amíg meg nem puhul. Folyamatosan adom hozzá a vizet, melyben fő, de kevergetni nem szabad. Amikor kihűlt, ledaráltam, és hozzáadtam a kristálycukrot meg a darált diót. A dió mennyisége ugyanannyi, mint a búzáé.

A gyerekek tetszését elnyerte ez a fajta édesség, s várják ezt a napot, mert tudják, hogy a tanárnő elkészíti a csemegét. A tanárnő hozzátette, a hetedikesekkel és a nyolcadikosokkal tanulnak Szent Száváról a szerbórákon, s ezeket az olvasmányokat kedvelik a gyerekek. Meg is jegyeznek sok mindent a szentről.