Mottó: „Különös éjszaka volt / Csak miénk volt a sziget, / A sétányon senki sem járt. / Valahol lágy zene szólt / Mi csak néztük a vizet / És mindkettőnk egy szóra várt…” (Sárosi Katalin: Különös éjszaka volt)
Az egymás leheletébe kapaszkodó vándorok közös élményekkel, józan tervekkel és színes palettájú bizakodással hagyták végül maguk mögött a Margitszigetet. Azon a bizonyos éjszakán, Szelek havának első napjaiban, sajnos, őmellőlük sem maradtak el a temetetlen múltból visszakéredzkedő kísértésfoszlányok. Ártalmatlannak tetsző, bávatag lüdvérckék, amelyek – ugyan már régen megfoszttattak mindennemű, konkrétumokban is mérhető ármánykodó erejüktől, hirtelen egyre vehemensebben és rendíthetetlen csökönyösséggel kezdték követelni ismét ősi jussukat.
Azóta új nap virradt. Nemcsak az ifjakra, de a hatalmas folyam kellős közepén fekvő vén szigetre is. Ahová érdemes újra és újra visszatérni. Visszatérni, látni, szépségeiből bőségesen tarisznyázni.
(Fényképezték: Martinek Imre és Györffi Réka)
