home 2024. április 17., Rudolf napja
Online előfizetés
Szabadságokról és harcokról
Szerda Zsófia
2022.03.09.
LXXVII. évf. 10. szám
Szabadságokról és harcokról

Ünnepelni, megemlékezni valami felemelő és fontos múltbeli eseményről. Nem olyan könnyű most, amikor nem is olyan messze innen háború zajlik. Emberek halnak meg, emberek lőnek egymásra, s a kárpátaljai magyaroknak nem biztos, hogy most az 1848/49-es forradalom az első gondolatuk. Az a néhány nap, amely az európai forradalmi hullám részeként tört ki, végül vérontás nélkül győzedelmeskedett (igaz, a későbbi megtorlásokban már folyt vér bőven). Jó lenne már valahogy ezt az első — vérontás nélküli — részt támogatnunk, ennél leragadnunk. De valamiért borzasztóan nehezen tanulunk a történelemből.

Március. Ilyenkor eszünkbe jut a Pilvax, a jól összeállított tizenkét pontos követelés, a háromszín kokárda, Petőfi, s ahogy szaval. Elképzelem, ahogy a szél fújja hullámos haját ott a lépcsőkön. Már nincs téli hideg, inkább az a csípős, tavaszi, arcpirító szél. Egyenlőség, testvériség, szabadság. Nem: egyenlőbbség, szabadabbság, testvérebbség. Valahogy mégis túlbonyolítjuk ezt a három egyszerű és érthető kis szót. A szabadságharc óta elmúlt már néhány év, több mint másfél évszázad. Voltak elnyomók, felszabadítók, bombázók, építők, azóta történt egy s más. Mégis azt mondom: hiába a sok ismétlés, nem vagyunk túl jó diákok. Jó lenne hetente egyszer újraolvasni azt a tizenkét pontot, lefordítani néhány nyelvre, s elismételni ezt a három szót is. Hogy egyszer s mindenkorra az eszünkbe véssük. Mert ez a legfontosabb az egész óra anyagából.

A szabadságharcokról s egyéb háborúkról tanultunk tehát az iskolában, aztán az élet iskolájától is kaptunk néhány magánórát, egy-két sarokba állítás, kukoricán térdelés is becsúszott, mégsem tanultunk meg semmit. Hiába próbálta a tanító belénk verni az anyagot, mi azt hittük, jobban tudjuk. Azaz sokan azt hitték — és hiszik most is. A gond ezzel csak annyi, hogy éppen ők, ezek a „rossz tanulók” ülnek azokban a karosszékekben, ahonnan háborúsdit lehet játszani. S a kisfiúk szeretnek háborúsdit játszani.

Azért én őszintén remélem, hogy egyszer valóban eljön az az idő, amikor már nem kell háborúkat kezdeni, s egymást ölni földek, elvek, vallások, hatalomvágy vagy bármi más miatt. Addig is én büszkén emlékszem és gondolok Petőfire meg a többiekre így március idusa táján. Valahogy így kell ezt csinálni, ahogy ők tették. Úgyhogy éljen a magyar szabadság. S az összes többi is. És tanuljuk már meg mi, emberek jól azt a bizonyos leckét.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..