Pekár Tibor több mint ötven éve kíséri figyelemmel a szabadkai komolyzenei eseményeket. Elsősorban a zeneiskola, a történelmi levéltár és a városi könyvtár archívumát kutatja, továbbá az interneten és más fórumokon követi a város komolyzenei életét. Személyes archívuma is igen tekintélyes.

* Számos kiadványban foglalkozott már Szabadka zenei múltjával és a zeneiskola történelmével. Most miért éppen ezt a periódust dolgozta fel?

— A XIX. század közepével kezdtem. Egy másik kötetem az 1900 és 1918 közötti korszakkal foglalkozik. Ez pedig az 1918-tól a második világháború kezdetéig tartóval, habár a kicsit későbbi évekhez is hozzányúlok. Most már sikerült mintegy száz évet feldolgoznom Szabadka múltjából. Ez volt az eredeti elképzelés, és most bezárult egy kör. Ami pedig a zeneiskola történetét illeti, tíz évvel ezelőtt írtam egy könyvet, mely szerbül jelent meg, a címe A Szabadkai Zeneiskola 140 éve. Mivel egy év múlva a százötvenedik tanév kezdődik, elárulom, hogy intenzíven gyűjtöm az újabb anyagokat. Próbálom a régi kiadványt kiegészíteni. Ezúttal természetesen magyarul írom meg a könyvet. Aztán hogy mi lesz a sorsa, sikerül-e lefordítani szerbre, nem tudom. Mindenesetre ez a következő lépés, ez az, ami most éjjel-nappal foglalkoztat.

Pekár Tibor (Fotó: Szabó Attila)

* Közismert, hogy publikációiban gyakran érinti a zeneiskola-színház-filharmónia háromszöget, továbbá az egyházzenei vonatkozású témákat. Legújabb kötetében miről van szó?

— Az alapelv azonos, lényegében ugyanúgy dolgozom, mint a korábbi könyveimben. Az egyetlen különbség talán az, hogy itt többet foglalkozom a történelemmel. Tudjuk, hogy a két világháború közötti korszak elég viharos volt. Szükségét éreztem, hogy a történelmi hátteret is bemutassam. Az első oldalakat akár át is ugorhatja az olvasó, de azt hiszem, érdemes elolvasni, mi minden történt 1918-ban. Ez egy nagyon kritikus év volt, akkor fejeződött be egy korábbi és kezdődött el egy újabb korszak. Egyszeriben máshová került a határ, és ez sok szabadkait, de a zenei életet is érzékenyen érintette, nagy törés állt be. Több év eltelt, mire minden rendeződött. A Szabadkai Filharmónia is ekkor szűnt meg működni, és csak 1931-ben tudott talpra állni. A színházzal is az történt — igaz, korábban sem volt a városban állandó színtársulat —, hogy ebben a korszakban magyar szó nem hangozhatott el az épületben. Ettől függetlenül eléggé élénk színházi és, mondhatni, zenei élet zajlott. A kisteremben — mivel a nagyterem 1915-ben leégett — szép koncerteket tartottak, és a városban vendégeskedő szín-, illetve operatársulatok nagyon jó előadásokat, zenei előadásokat is tartottak. Operetteket, operákat játszottak.

* Abban az időszakban kik vendégszerepeltek Szabadkán?

— Elsősorban a belgrádi opera, de mivel különféle színtársulatok alakultak az akkori Szerb—Horvát—Szlovén Királyságban, jöttek Eszékről, Újvidékről, sőt még Boszniából is. Nagyon sok kórus vendégszerepelt, egészen távoli helyekről, Ljubljanából, Splitből, Macedóniából is érkeztek. Viszont itt, a városban is alakultak kórusok. Korábban létezett a Szabadkai Dalegyesület, melynek történetét az egyik könyvemben fel is dolgoztam. A horvátok létrehozták a saját Neven dalárdájukat, és a szerb pravoszláv kórus is fel lett élesztve, mely jelentős műveket adott elő. A magyaroké volt a Cecília énekkar, mely egyházi irányítás alatt állt. Ami pedig a zeneiskolát illeti, az is folyamatosan működött. Hullámhegyek és -völgyek természetesen voltak, mert Szabadkát is érintette a húszas-harmincas évek világgazdasági válsága. Majdnem be is zárták a zeneiskolát, olyan súlyos volt a helyzet, a gyerekek nem nagyon iratkoztak be, hiszen a szülők nem győzték fizetni a tandíjat. Mindenesetre nagyon izgalmas volt ez a korszak: vendégművészek is jártak a városban, például Arthur Rubinstein, a híres zongoraművész is ekkortájt fordult meg Szabadkán.

* Kik működtek közre a legújabb könyvének megjelentetésében?

— Kanyó Ervin volt az, aki ebbe a díszes köntösbe öltöztette a könyvet. A szöveget Kulhanek Edina gondozta, a recenzensek dr. Huszár Elvira és dr. Dévavári Zoltán voltak, a főszerkesztő pedig Dévavári Beszédes Valéria. A 272 oldalas kötet a Danilo Kiš Könyvesboltban kapható.