A városnézés az Alpha Travel & Marketing jóvoltából valósult meg. A 2016 óta működő cég tavaly nyitotta meg irodáját a városháza lábánál, azzal a céllal, hogy ne csak külföldi, hanem helyi lakosok számára is népszerűsítse szeretett Vajdaságunknak a nagyközönség részéről eddig talán nem túl nagy ismertségnek örvendő gyöngyszemeit.

— Azért nyitottuk meg ezt az utcára néző irodát, hogy ide is be tudjanak jönni azok, akiket nem feltétlenül mi hoztunk be az országba, de, mondjuk, megtudják, hogy lesz egy szünetük, és ad hoc jelleggel részt tudnak venni egy hasonló sétán — mondta Dankó Dénes, az Alpha Travel & Marketing egyik tulajdonosa. — Ebben a pillanatban, csodával határos módon, a kialakult helyzet miatt sincsenek visszamondások. Nagyon emlékeztet ez a szezon a 2019., illetve a 2020. évi idény elejére, aminek a vége sajnos a pandémia lett. Most azt látjuk, hogy az előfoglalásaink, előrejelzéseink, a folyamatosan beérkező megkeresések a csúcson vannak. Két napja már az első nagyobb — nálunk a 10 fő fölötti csoport számít nagyobbnak —, 31–32 fős csoportunk járt Szabadkán. Elindultak a Határtalanul-kirándulások, melyek most már folyamatosak, ezek 4 napos, 3 éjszakás alkalmak, és 40-50 fős csoportokkal zajlanak. Bízunk benne, hogy amikor a szezon elindul — a tavaszra meg az őszre gondolok, mivel nyáron az emberek általában nyaralnak —, lesz bejövő vagy betérő forgalom, és ez így folytatódik. Én mindenképp ajánlom, hogy érdemes ellátogatni a Szerbia magyarul nevű portálunkra. Ha tehát bárki, mondjuk, Magyarkanizsán, Zentán, Topolyán, Zomborban, Bácskossuthfalván, Csantavéren és hasonló településeken szeretne szétnézni, már elérhetők ezek a programok, és ott is meg tudja ezt tenni. Nyilván kb. két nappal előtte azért be kell jelentkezni, tehát ha most 10 órakor valakinek eszébe jut, hogy 11-kor sétáljon egyet, akkor nem biztos, hogy tudunk neki idegenvezetőt küldeni, de az egy-két nappal előtte történő bejelentkezéssel bőven meg tudjuk oldani ezeket a programokat. Ugyanez érvényes Újvidékre, sőt, Belgrádban is több idegenvezetőnk van, akit oda tudunk küldeni, vagy felkérni arra, hogy csinálja meg ezeket a túrákat. A mai túránk rendhagyó lesz, és nagyon szeretnénk, ha ebből egy hagyomány alakulna ki, melyet, ha a Jóisten is úgy akarja, évente megismétlünk, egy kicsit nagyobb hype-pal, egy kicsit előbb beharangozva ezeket a történeteket. Eddig már néhány hasonlót hirdettünk a helyieknek, és kiderült, hogy mennyire nem ismerjük a saját városunkat vagy környezetünket. Az összes résztvevő végül úgy fejezi be, hogy Úristen, ezt sem tudtam, meg azt sem. Bízom benne, hogy a helyieket is érdekli, de Dél-Szerbiából is nagyon szeretnénk, ha jönnének, és meg tudnánk nekik mutatni azokat a kincseket, amelyekre mi itt nagyon büszkék vagyunk.

Tudásunk bővítését a túra során idegenvezetőnknek, Straka Andreának köszönhettük, aki nagy lelkesedéssel és felkészültséggel mesélt egy-egy helyszínről.

— Ma idegenvezetőként mutatkozom be, egyébként pedig tanárként dolgozom Szabadkán. Egy picit nehéz meghatározni, mióta foglalkozom idegenvezetéssel, mert hivatalosan attól az évtől kezdve, amióta megszereztem az engedélyemet, viszont tanárként már előtte is, hiszen a gyerekeknek nagyon sok kirándulást szerveztünk, vezettünk, úgyhogy elmondhatom, hogy bő tizenöt éve biztosan az életem része ez a tevékenység — mesélte Straka Andrea. — A mai nap nagy kihívás volt számomra, hiszen a klasszikus, szabadkai túrát kell összekötni az 1848/49-es eseményekkel, és megpróbáljuk feltárni azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen formában összeköthetők a forradalmi eseményekkel. Természetesen korlátoz bennünket az idő, mert a sétát másfél—egy órásra tervezzük. Viszont ahhoz, hogy minden egyes helyszínt bejárjunk, ahol emlékekkel találkozhatnánk, vagy mesélhetnénk a történésekről, jóval több időre lenne szükségünk. 5-6 órába férne bele ez az egész túra, de ennek a megszervezését hagyjuk talán a jövőre. Ezúttal a belváros kiemelkedő épületeinél szeretnék elmondani néhány érdekességet, visszaemlékezve a forradalmi időszakra, habár én személyesen nem igazán próbáltam még így összerakni az 1848/49-es eseményeket, adatokat Szabadkával kapcsolatban. Azt gondoltam, ez egy olyan dolog, amely nem igazán érintette Szabadkát, de végül kiderült, hogy nem így van, ám sajnos nem tudok arról, hogy bárki összegyűjtötte volna ezeket a dolgokat. Rakjuk le ma az alapokat, és építsünk erre, mert ez egy nagyon hálás és fejleszthető téma, mely nemcsak Szabadkán, hanem szélesebb körben, a Délvidéken is alkalmazható.

Az esős, hideg idő sajnos nem kedvezett, de a kis létszámú csoportunknak ez sem szeghette kedvét. Mint megtudtuk, az 1820-as években Szabadka egy kiemelkedően jó pozícióban lévő várossá fejlődött, és az akkori birodalom idején már az ötödik legnagyobb településként tartották számon. A Szabadság tér már abban az időben is fontos eleme volt a városnak. Pezsgett a politikai élet, a fiatal szívekben lángolt a szabadság iránti vágy, mely futótűzként terjedt Európában. 1848. március 18-án a forradalom híre eljutott Szabadkára, ahol Spelletich Bódog fiatal ügyvéd lett az eszme hordozója. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a kaponyai csata emlékműve is a téren volt, de hogy mi történt a csőrében kardot tartó turulmadárral, az rejtély. Később a ferencesek templomának lépcsőin álltunk meg, utána, végighaladva a Rudić utcán, a zsinagógánál kötöttünk ki. Utunk következő állomása a Kosztolányi-szobor volt, azután a Szent Teréz-székesegyház következett, végezetül pedig a Népkörnél elhelyezett Kossuth-szobornál gyülekeztünk. Talán az égiek is látták lelkesedésünk, és az eső csak az idegenvezetés végén kezdett el potyogni az égből.

Nyilván nem szeretném lelőni a poént egy-egy helyszínnel kapcsolatban, így hát elégedjenek meg azzal, hogy tősgyökeres szabadkaiként Andrea még nekem is sok érdekes információval tudott szolgálni. Így hát csak arra szeretném önöket biztatni, hogy szánják rá idejüket környezetünk megismerésére.