Már nagyon vártam az indulást. A belgrádi repülőtéren leadtuk a csomagunkat, majd kisvártatva — életemben először! — repülőre ültem. Egy kicsit furcsa volt a felszállás, de a felhők között repülve még a bedugult fülemről is megfeledkeztem. Nagyon szép volt a felhőszőnyeg, legfőképp, amikor rásütött a Nap. Aznap két repülőgépet is kipróbálhattam, mert átszállással jutottunk el Genfbe. Megkaptuk a csomagunkat, majd észrevettünk egy bácsit, kezében egy anya nevével ellátott papírlappal. Rájöttünk, hogy ő visz el a hotelba bennünket. Beültünk a minibuszba, és a szálláshelyünkre gurultunk. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Lepakolás után boltkeresési körútra indultunk. Nehezen ugyan, de találtunk egy üzletet, amely a kései órában is nyitva tartott.
Másnap elvonatoztunk Lausanne-ig, s ott életemben először metróra szálltam. Ezt is nagyon élveztem. Miután kipróbáltam a földalattit, múzeumokba mentünk, és preparált állatokban, különféle kagylókban, kőzetekben, drágakövekben gyönyörködhettünk. Jártunk egy óriási templomban is, amelyben gyönyörű faragott bútorok, szépen festett ablakok voltak. Szombaton Genfet néztük meg. Körülsétáltuk a tavat, melyben hattyúk, vadkacsák, sirályok úszkáltak. Láttam világítótornyot, és a város érdekes, régi épületeit is megcsodáltam. Az egyik legszebb közülük a díszes Szent Péter-katedrális.
A vasárnap délelőtt gyorsan eltelt, és sajnos haza kellett indulnunk. Újra repülőre szálltunk, s élveztük a felhők közötti utazást. A repülőtéren már várt bennünket apa, s az egész hazafelé vezető úton az élményeimről meséltem neki.
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen különleges kalandban volt részem ezen a nyáron.

KÁVAI Rita, Szabadka
J. J. Zmaj iskola, 4. c