Valóban szívet-lelket melengető érzés volt látni, amikor ezen a - ki tudja, hányadik - szabad májuson együtt ünnepelt az egymillió munkanélküli és a kétmillió munkaviszonyban lévő dolgozó. Azaz: boldog, boldogtalan. Szerintem jövőre az Európai Unió már megfigyelőket küld, hogy ellessék, hogyan kell munka nélkül a munkát ünnepelni, 150 eurós jövedelemből ökröt sütni nyárson és általában olyan polgári réteget kinevelni, amely akkor a legelégedettebb, amikor a legszegényebb, és akkor a legboldogabb, amikor a legszerencsétlenebb. Mert amíg a nélkülöző és sanyargatott európai uniós dolgozók kétségbeesetten tüntettek és verekedtek a rendőrséggel Stockholmban, Berlinben, Rómában, Franciaországban vagy Amerikában - a mi elégedett dolgozóink a nyársat forgatták a zsenge tavaszi erdei tisztásokon.
A Nyugat, úgy látszik, még nem mérte fel kellőképpen a nyárson sült malac és bárány, illetve a sör jótékony társadalmi szerepét és jelentőségét. Amit Irán és Amerika atombombával sem tud megoldani - azt mi elintézzük sült báránnyal és néhány láda sörrel. Számunkra ugyanis ez jelenti a jólétet és a biztonságot. Ezt a lezser hozzáállást abból a régi, de jól bevált szocialista logikából alakítottuk ki, hogy: nem lehet nekünk olyan keveset fizetni, mint amilyen keveset mi dolgozni tudunk. Mai viszonylatban pedig: nincs az a kevés, aminek ne tudnánk nagyon megörülni. Például a százeurós nyugdíjnak, a 150 eurós fizetésnek - amihez ráadásul még az Európai Unió sem kell.
Azt pedig egyenesen kikérjük magunknak, hogy ránk fogják: nem csinálunk semmit, hanem a sült galambot várjuk! Szó sincs semmiféle sült galambról, mert mi a sült malacnak és báránynak meg a demokráciának köteleztük el magunkat. Azt már észre sem vesszük, hogy a pedagógusok sztrájkolnak és gyermekink alig járnak iskolába. Talán azért nem vettük észre, mert nem valami nagy a különbség - amikor iskolába is járnak. És talán éppen ennek a szegény és szerény életünknek köszönhetjük, hogy ilyen áldozatkész, szerető emberek lettünk. Amikor 6-7 millió polgár vállalja a kirekesztettséget és a nélkülözést, 2-3 bujdosó háborús bűnös miatt. Amikor népkölcsönnel és deviza-takarékbetétekkel segíti a szocialista újgazdag dinasztiák szárnybontogatását.
És ha minderre ráadásul még büszkék is vagyunk, akkor legalább az elismerést - ne az Európai Uniótól várjuk.