Ellátogattam hozzá, a szobájában beszélgettünk, mely olyan igazi lányos szoba. A falakat viszont a saját munkái ékesítik, melyeket alaposan meg is csodáltam. Bontogatja a szárnyait, nagyon tehetséges, és ahogyan az lenni szokott, bizonyára róla is hallani fogunk még. A klasszikus kérdésre, hogy mióta rajzol, nem is várhattam volna jobb választ.

— Szerintem azóta, amióta megtanultam fogni a ceruzát. Azt mondják a szüleim, nagyszüleim, hogy régebben valamiféle képregényeket rajzoltam minden lapra, mely a kezem ügyébe került. Történeteket rajzoltam le, például elképzeltem a szüleim esküvőjét, vagy ami éppen aktuális volt, ami történt nálunk a kertben, vagy amit játszottunk az unokatestvéreimmel. Tehát minden eseményt egy-egy lapon „rögzítettem”, és ezeket a család tagjainak, a barátaimnak meg a rajztanáromnak is megmutattam.

* Az iskolai rajzok, melyek „kötelezők”, mennyire különböznek azoktól, amelyeket itthon alkotsz?

— Másak, igaz, néha szabad témát kapunk, de amit én magánszorgalomból, hobbiból készítek, annak a munkafolyamatát egészen másként élem meg. Persze vannak félresikeredett alkotásaim is.

* Ha a falra kitett munkákat figyelem, mintha képregényszereplőket néznék, vagy valamilyen hősöket, képzeletbeli mozzanatokat…

— Az én korosztályom körében nagyon menők a régi rajzfilmek, sorozatok vagy esetleg a videójátékok, és ezekből a kedvenc karaktereimet rajzolom le többféleképpen. Így próbálom megtalálni a saját stílusomat, mely nekem a legjobban megfelel.

* Vannak itt ceruza- és színes rajzok is. Elárulhatom, mi volt az, ami rögtön lenyűgözött. Nagyon tetszik a színválogatásod.

— Például vannak szereplők a Brawl Starsból, van egy elképzelt karakter is, melyet én találtam ki, de látható a rajzok között Kyle is a South Parkból. A portrészerűségek közé leginkább a barátok arcképei kerültek, aztán bizonyos pillanatok, melyeket emlékezetből festettem le.

* A tájképpel is próbálkoztál.

— Igen, a tájképet is kipróbáltam. Vannak vászonra festett munkáim, temperát használok, és inkább vásznon készítek háttérképeket, melyek tájképszerűek.

* Nemrég a képregényrajzolás téren is jeleskedtél, de a Nagybecskereki Egyházmegye által kiírt képzőművészeti pályázaton is részt vettél.

— Az első „pályázat”, melyre jelentkeztem, éppen egy motorostalálkozón volt, ahol kitalált motort kellett lerajzolni. Körülbelül öt-hat éves lehettem, amikor először rajzoltam célzottan, téma alapján, és első helyezett lettem. Nyertem egy biciklit, mely a mai napig megvan. Büszke is vagyok erre az első, mondjuk úgy, sikeremre. Szerintem ez már egy olyan mozzanat volt, amely a jövő felé mutatott. A Nagybecskereki Egyházmegye pályázatain kétszer is sikerrel szerepeltem, az egyik a szajáni nyári táborban történt, a másik alkalmával pedig Szent Mihály főangyalt festettem le, és ott is első helyezett lettem. A képregénypályázaton a harmadik díjat érdemeltem ki, viszont úgy gondolom, a korosztályok összeállítása nem éppen a legjobb ezen a versenyen. Tizenkét éves lehettem, és úgy alakították ki a csoportokat, hogy tizenkettőtől tizennyolc évesig tart a tinédzser korosztály. Én harmadik helyezett lettem, és gondolom, hogy az első két helyezett középiskolás volt.

* Egy konkrét képregényt kellett elkészíteni?

— A téma találkozás egy régi személlyel vagy utazás a múltban volt, és én Louis Waint, egy régi festőt választottam, aki macskákat vagy macskaportrékat rajzolt, és engem az megfogott. Elterveztem, azt mutatom be, hogy egykoron találkoztam vele, mondjuk, 1890-ben, és mintha ő tanított volna meg engem rajzolni. És ez tetszett a zsűrinek.

Viola sikerének természetesen örül a környezete, a tanárai, iskolatársai, a családja, de a barátai is. Évről évre fejlődik, mind szebben alkot. A beszélgetés során a jövő felé is kacsintgattunk.

— Gondolkodtam már rajta, hogy mivel szeretnék foglalkozni felnőttként. A jelenlegi válaszom az, hogy esetleg rajztanárnő leszek a középiskolában, de lehet, hogy még változni fog ez az elgondolás.

* Lehet, hogy szabad művész leszel, vagy egy rajzfilmstúdió tagja. Vannak ötleteid, melyeket esetleg meg szeretnél valósítani, vagy talán már dolgozol is egy sorozaton?

— Valami különös sorozaton nem gondolkodtam. Nézem a videókat az animációval kapcsolatban, de nagyon bonyolult és hosszú folyamat ez, ezért még nem vagyok benne biztos, hogy ezt választanám. De mindenképp a képzőművészet vonz.

Az alkotók általában kísérleteznek, ezt teszi Viola is, aki előtt ott a nagy út. Még van egyévnyi ideje, hogy eldöntse, melyik középiskolát válassza. Addig viszont a krokiktól a portréig, a tájképektől a csendéletig „kóstolgatja” a képzőművészetet. Emellett a rajzfilmhősök megalkotásának csiszolgatásában és a saját, kitalált hősök papírra vetésében is kedvét leli. Mert ki tudja, egyszer még mozgóképpé is alakulhatnak…

Várjuk ki, mit hoz a jövő. Szabó Violának pedig addig is jó tanulást, színdús alkotómunkát, eredményes stíluskeresést kívánunk!