A versfaragó, műfordító, amatőr színházi rendező Győrben született 1894. november 17-én, Palicson hunyt el 1973. december 18-án, elfeledve azoktól, akiknek kötelességük lett volna érdemben méltatni gazdag munkásságát - Stadler Aurél a gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, gyógyszerész lett, 1918-tól dolgozott Budapesten, 1927-ben Palicson telepszik le, megnyitja a patikáját, 1957-ben nyugdíjba vonult - 1949-ben a Palicsi Műkedvelő Színház amatőr színészeivel megrendezi Gárdonyi Géza A bor című falusi történetét, rendszeresen látogatta a szabadkai Népszínház magyar társulatának előadásait, szoros barátság fűzte a teátrum színművészeihez - A magyar írófejedelemnek, Herczeg Ferencnek ajánlott levelében megírta, hogy a szabadkai Naplónál is munkálkodik, és szép sikerű verseskötetei jelentek meg - Sokat dolgozott, viszonylag sokat publikált, de a vajdasági magyar műbírálók - érthetetlen módon - gyakran ráhúzták a vizes lepedőt (a második világháború után vallásossága miatt).
Szabó József szerkesztő és újságíró megírta az Üzenetben, hogy idősebb Stadler Aurél, az egykori palicsi gyógyszerész, író, költő és műfordító nem érte meg, hogy Palicsfürdőről szóló feljegyzései még életében megjelenjenek. Az eredetileg magyarul írt könyvét halála után huszonöt évre jelentette meg a palicsi fürdőigazgatóság - szerb nyelven. Tervezik, hogy eredeti kézirata anyanyelvén is napvilágot lát. Hadd idézzünk Szabó József tollából: ,,Szembetűnő, hogy Bori Imre többször bővített és kiadott vajdasági magyar irodalomtörténetében még csak egy szóval sem tesz említést idősebb Stadler Aurélról, holott 1934 és 1944 között hét verses- és három aforizmakötetet jelentetett meg, két színdarabját pedig bemutatták. Stadler Anna, idősebb fiának, Viktornak a felesége leltárt készített idősebb Stadler Aurél irodalmi hagyatékáról, amiből kitűnik, hogy mintegy kétszáz verset fordított, 2350 verset írt - ezek közül 875 jelent meg -, a majd 1500 verse pedig a fiókban van.” A múltban Herceg János a Kalangyában Tiszta szó című kötete kapcsán ezt írta róla: ,,...a rím kedvéért gyakran feláldozza mondanivalója értelmét. Mégis: költővel van dolgunk. Bármennyire is döcögnek a sorai olykor, s bármennyire is keresettek a rímek, Stadler Aurél költő. Versben gondolkodik...'
Stadler Aurél levelében, amelyet Herczeg Ferencnek ajánlott, megírta, hogy családja Győrből ered, 1903-ban Buda-Svábhegyen telepedett le. Édesapja 1910-ig bírta az istenhegyi gyógyszertárat. Érettségi után édesapja eladta a svábhegyi gyógyszertárat, és 1913-ban már a lírához menekült Palicson a nagyvárosból az Alföldre szakadt gyermek. Tizenöt évesen már az Universal Raklám Bibliothek halmazát vásárolta össze, Ibsent és Turgenyevet olvasott, fordított...
Munkái: Líra és film, versek, Szabadka, 1934; Az élet két arca, versek, Szabadka, 1935; Hegyek, vizek, emberek, versek, Szabadka, 1937; Család dicsérete, versek, Szabadka, 1938, Aforizmák, Szabadka 1938; Csend-béke-fény, versek, Szabadka, 1942; Tiszta szó, versek, Szabadka, 1943; Eszmény és erkölcs, etikaaforizmák, Szabadka, 1943, Halk tájak lelke, versek, Szabadka, 1944; Az alázat könyve, lírai vallomások, aforizmák, Szabadka, 1944. 1945 után eltanácsolták a szerkesztőségből, a rendszer a vallási beütésű verseit nem találta közölhetőnek, az irodalompolitika a szocialista realista irodalmat és kritikát tartotta csupán az egyetlen mérvadó mércének - hangsúlyozza írásában Szabó József. Miután nem engedték be az ,,akol”-ba, Stadler Aurél rendezni kezdett az amatőr színházban, számos előadást vitt sikerre az akkoriban megtartott fesztiválokon. A próbák a Vigadó nagytermében folytak. Stadler Auréllal gyakran találkoztunk a Beograd vendéglőben a szabadkai Népszínház magyar nyelvű előadásainak a bemutatói után. Egy alkalommal Osborne Komédiás című drámáját vittük színre. Stadler úr nekem is gratulált, örömét fejezte ki, hogy a színház fiatalokat is angazsál, de bizalmasan a tudtomra adta, hogy én egy pályatévesztett ember vagyok, noha megállom a helyemet színészként, a légkör nem kedvező a számomra, meneküljek a színházból, hasznosabb dolgokra is adhatom a fejemet. Szavait akkor nem értettem - én is azt hittem, hogy a világ a színház körül forog - ma már tudom, hogy Stadler Aurél szomorúan felismerte ennek a ,,szakmá”-nak minden nyűgét, a ,,nagyot akarás' tragédiáját.
Színházunk csodálatos tehetségű, azóta is felülmúlhatatlan tehetségű színésznőjével, Romhányi Ibivel gyakran meglátogattuk a gyógyszerészt, aki elmondta, hogy sokat fordít angol, olasz, német és szerb nyelvből, etikai tárgyú cikkeit is megmutatta. Könyvtára hatalmas volt: szépirodalom, esztétika, világirodalom-történet, líra és tudományok: földrajz, kozmográfia, úti könyvek, nyelvészeti művek, orvosi és gyógyszerészeti szakmunkák. Sohasem beszélt a munkásságát elmarasztaló bírálatokról. ,,Stadler Artur, palicsi gyógyszerész egy naiv kis írást küldött nekem - esetleg lehetne a Képes Vasárnapban közölni' - Írta Szenteleky Kornél 1929-ben Csuka Zoltánnak. Szirmai Károly is pálcát tört felette, csak Lévay Endre publikált jót róla az ,,ifjúsági' Hídban. Munkásságáról Majtényi Mihály így emlékezett meg: ,,Vagy hat verseskötete hirdeti olthatatlan szerelmét az írott szó iránt.' Egy vékonyka antológiában megtalálható a neve (Kalászok, Szabadka, 1951) Csépe Imre, Kopeczky László, Zákány Antal és Sebestyén társaságában. å volt a csendes magasságok és a fényteli tengeri vándorlások költője, aki tudta a hétköznapok csendjét érinteni. Élete alkonyán nagy sétát tett a tóparttól a víztoronyig és vissza. A világgal megbékélt, mert annak szépségeit rímekbe tudta szedni...