A jelenlévőket a szombathelyi Horváth Vilmos, a Kárpát-medencei SHE elnöke, az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának tagja, a Dobó SE elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületet 2004-ben zalai, muravidéki, erdélyi, felvidéki és anyaországi sportbarátok hozták létre az olimpiai eszme terjesztése céljából a Kárpát-medence magyarlakta területein.

A sportkonferencia előadói (balról jobbra): Csíki András, Táborosi László, Horváth Vilmos, Bálint Zoltán (CSOPORTKEP) Erős Kincses Krisztina felvétele

Bálint Zoltán, a Vajdasági Birkózóakadémia ügyvezetője az intézmény megalakulásáról szólt, beszámolt az eddigi eredményekről, és vázolta a jövőbeli terveket is. Magyarkanizsán a legsikeresebb sportág a birkózás, mely hatvan évvel ezelőtt Balassa Rudolf és Újhelyi László révén került a városba. A Potisje Birkózóegyesület ma is az ország négy legjobb birkózóegyesülete közé tartozik, mely négy alkalommal nyert felnőttcsapatbajnoki címet.

— Az akadémia építéséről 2019-ben született kormányhatározat, az építkezés 2020-ban kezdődött, 2021 szeptemberében pedig az első birkózók már be is költözhettek a létesítménybe. A beruházás összértéke 1 milliárd 300 millió forint. Az akadémia összterülete 3000 négyzetméter, a szíve a 800 négyzetméter nagyságú edzőterem, de súlyzóterem, szauna, relaxációs medence és orvosi szoba is helyet kapott benne, valamint saját sportorvosunk is van. Ugyanabban a rendszerben dolgozunk, mint a KIMBA, a csepeli Kozma István Magyar Birkózóakadémia Alapítvány, tehát az akadémián dolgozó fiatalok anyaegyesületük színeiben versenyeznek, és sikereiket is az anyaegyesület és saját településük számára szerzik. Feladatunk minél előbb olyan szintre emelni a fiatal birkózókat, hogy a nagy birkózónemzetek fiaival felvehessék a harcot a nemzetközi porondon. Négy év alatt három komolyabb európai érmet szereztünk, valamint még hat-nyolc alkalommal éremért birkóztak a gyerekek, tehát Európa- és világbajnokságon a legjobb hat közé kerültek. Az akadémián jelen pillanatban 28 fiatal lakik, ebből 12 lány és 16 fiú. 2022 óta Vajdaság-szerte, Bezdántól Magyarcsernyéig 20 birkózóiskolát nyitottunk, a 400 fiatallal, akik közül 90 lány, összesen 27, köztük több világ- és Európa-bajnok edző foglalkozik — mondta egyebek között Bálint Zoltán.

A csíkszeredai Csíki András nyugalmazott Hargita megyei sportigazgató, a Kárpát-medencei SHE alelnöke Síélet a Hargita alján címmel tartotta meg előadását. Elmondta, hogy Hargita megyében aktív síélet működik, a számos alpesisí- mellett sífutó- és sílövőpálya, valamint síugrósánc létezik, szinte minden településen van a felsoroltak közül valamilyen pálya. Kiemelte, hogy a tájegység sportolói alpesi síben, sífutásban és sílövészetben a legeredményesebbek, a téli sportok kedvelői bizonyára ismerik Miklós Edit vagy Tófalvi Éva nevét. Csupán a síugrás esett vissza az utóbbi időben. Ma már a téli sportágaknak elsősorban a labdarúgás és a cselgáncs „személyében” kemény kihívóval kell megküzdeniük.

— 1895-ben Ilován alakult meg az I. Magyar Lábszánkó Egyesület, de a feljegyzések szerint akkor már síztek Pozsonyban és Erdély számos településén is. Hargita megyében már a XIX. század közepén megjelent a sízők sokadalma a hegyoldalakon, akik síléceiket fából készítették. Szervezett versenysporttá a megye területén a XX. század elején vált, 1935-ben futó-, akadály- és síugrószámban rendeztek bajnokságot főként csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi sportolók részvételével. A székely városok közötti kapcsolatot legtöbbször a sport ápolta, rivalizálás természetesen fennállt a városok között, de az egészséges rivalizálás előremozdította a versenysportot. Az alpesi sí minőségi átalakulása az 1960-as években kezdődött, amikor egyetemeken végzett, képzett szakemberek tudatosan foglalkoztak a tehetségekkel. A sportiskolai rendszer megjelenésével szervezettebbé vált a szakoktatás és a síoktatás. Az első sífelvonót 1975-ben helyezték üzembe Hargitafürdőn, az első országos bajnoki címeket pedig Adorján Károly, Péter Árpád, Balázs Marika, Antal Ildikó és Holló Jutka szerezték — számolt be előadásában Csíki András.

A sort Horváth Vilmos, a Kárpát-medencei SHE elnöke folytatta, aki Gigászok — a birkózósport legnagyobb alakjai címmel tartott előadást.

— A birkózás már az ókori olimpiák programjában szerepelt, tehát több ezer éves, egyiptomi gyökerekkel rendelkező sportágról beszélünk, mely később a görög testnevelés alapjává vált. Krisztus előtt 708-ban a birkózás már jelen volt az olimpián, és az ókorban az összes olimpián feljegyezték a győzteseket. Az ókori olimpiák egyik legeredményesebb versenyzője a mai Olaszország területén lévő Crotonéból származó Miron nevű sportoló volt, aki összesen harminc olimpiai bajnoki címet nyert. Többféle legenda terjeng róla, az egyik szerint első olimpiai győzelme után nyakába vett egy bikát, és körbefutotta vele a stadiont — idézte fel a sportág kezdeteit Horváth, majd egy svéd és orosz birkózó után bemutatott két magyar, legendás birkózót. — Kozma István spotpályafutását kosárlabdázóként kezdte, és bekerült az ifjúsági válogatottba. Egyik edzésről hazafelé menet meglátta őt Keresztes Lajos, és rábeszélte, próbálja ki a birkózást. Kozma rövid gondolkodás után lement az edzőterembe, és 1957-től a Vasas szabad- és kötöttfogású versenyzője lett. 1959-ben magyar felnőttbajnokságot nyert, 1960-ban, huszonegy évesen a római olimpián a 4. helyen végzett. Egy évvel később világbajnoki bronzot nyert, 1962-ben pedig megszerezte első világbajnoki címét. 1963-ban 5. lett, és az akkori sportági vezetők eltanácsolták a birkózástól, de nem hallgatott rájuk, és 1964-ben sérült térddel, majd 1968-ban bedagadt kézzel megnyerte a tokiói és a mexikóvárosi olimpiát. Bekerült a Hírességek Csarnokába, manapság pedig alapítványok és intézmények viselik a nevét. Polyák Imre Lajosmizsén kezdett birkózni 1948-ban. Háromszor nyert világbajnokságot, majd három olimpiai ezüst után 1964-ben Tokióban, harminckét évesen a csúcsra ért, és olimpiai bajnok lett. Elmondta a titkot, mi vezetett az 1. helyhez. Az 1960. évi római olimpiai ezüst után minden reggel szaunával kezdte a napot, 3 km-t futott, egy órát birkózott, majd bement a belügyminisztériumba dolgozni, délután pedig tovább edzett. Ezt így csinálta négy éven keresztül — mesélt a birkózás magyarországi nagyjairól Horváth Vilmos.

Táborosi László zentai sport- és helytörténész-kutató a bácskai Tiszavidék sporttörténetének kezdeteiről tartott érdekes előadást. Az 1891-beli feldolgozás szerint az akkori Bács-Bodrog vármegyében csaknem másfél millió lakos élt. Magyarkanizsán 1882-ben kezdődött el a Horgos—Kanizsa-futóverseny, mely az évtizedek alatt több nevet és formát váltott. Az első sportegyesület az 1885 márciusában megalakult Ókanizsai Tekéző Egylet volt, majd vadásztársaság, 1919-ben pedig labdarúgóklub alakult, mely ma is működik. Az 1882-ben létrejött Zentai Atlétikai Klub keretében a többi közt vadásztársaság, tekézőtársaság, korcsolyázóegylet, tenisztornakör, kerékpár- és labdarúgóklub működött. Tiszaszentmiklóson 1880-ban vadásztársaság, Adán 1890-ben sportegyesület alakult atlétikai klub néven, Moholon pedig 1914-ben Moholi Atlétikai Klub név alatt létrejött a labdarúgó-egyesület. Óbecsén 1872-ben kerékpáregyesület alakult, majd elindult a lóversenyzés, az agarászat, a lövészegylet. A sporttörténész a felsoroltak mellett Törökbecse, Bácsföldvár, Törökkanizsa, Csúrog és Titel sportéletének kezdeteiről is beszélt. Megemlítette a bácskai Tiszavidék birkózóolimpikonjait is, Palkovics Ferencet, Tóth Károlyt, Borivoje Vukovot, Szemerédi Istvánt, Csaba Ferencet, Kaszap Károlyt, Kopasz Károlyt, Törtei Józsefet, Szabó Palóc Nándort, Frísz Krisztiánt, Nemes Mátét, Nemes Viktort.

Az Európai Sport Hagyományőrző Egyesület, majd később a Kárpát-medencei SHE 2004-től kezdve 36 helyszínen 66 konferenciát tartott. A következő, sporttal kapcsolatos előadások helyszíneit még homály fedi.