Elsőként Gyiványovity Dániel, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke szólt a gyászolókhoz. Somogyi Sándor életpályáját, munkásságát ismertette.

— Somogyi professzor úr részt vett az ifjúság oktatásában az akkor Petőfi Brigád Mezőgazdasági Iskola mellett a topolyai Mezőgazdasági Szakközépiskola tanáraként, amelynek igazgatója is volt. 1969-ben a szabadkai Közgazdaságtudományi Kar Szervezéstudományi Intézetének igazgatóhelyettese és több vállalat igazgatója volt. 1973-tól 1987-ig a szabadkai Közgazdaságtudományi Karon tanársegéd, oktatóként, egyetemi rendkívüli tanárként, rendes egyetemi tanárként és a szabadkai Közgazdaságtudományi Kar Szervezési és Informatikai Intézetének igazgatóhelyetteseként és igazgatójaként dolgozott, majd 1993-ban az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Kara Agrárgazdasági és Faluszociológiai Intézetének professzora és igazgatója. 1993-tól Keszthelyen vendégprofesszor. Hosszú és rendkívül sikeres szakmai és tudományos pályafutását, kivételes szakmai tudását több egyesületben és tudományos testületben való tagsága is igazolta. Nemzetközileg elismert 500 publikációja között 30 könyv, 12 tankönyv, több mint 20 egyetemi jegyzet, 110 tudományos értekezés, 200 konferencián, kongresszuson megtartott előadás, 60 tanulmány recenziója és 70 szakmai értekezés található.

Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, a Prosperitati Alapítvány volt ügyvezetője hangsúlyozta, a közös múltjuk a vajdasági terület- és gazdaságfejlesztési stratégiával kezdődött, és a Prosperitati Alapítványról szólt.

— Egyetemi tanárként az alma mater kiemelkedő alakja volt, de az ő oktatói tevékenysége és az én tanulmányaim ideje nem esett egybe. Mindazt, amit róla mondhatnak tisztelői, én relatíve későn tapasztaltam meg. Pásztor Istvánnak, megboldogult elnökünknek nagy barátja, kollégája, harcostársa volt. Szemében azzal a jól ismert huncut csillogással szinte észrevétlenül, de meghatározó módon irányította mintegy hatvan vajdasági magyar szakember munkáját kollégájával, dr. Nagy Imrével együtt. Közel három év munkájába telt, mire elkészült a szakmai anyag, amely annak a programnak az alapját képezte, melyet Vajdasági Gazdaságfejlesztési Programnak nevezünk. Ha csak ezt érte volna el az életében, az is elég lenne. Ennél viszont jóval többet tett. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, többek között átvehette a Wekerle Sándor Közgazdasági Életműdíjat és a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismerést. Számos hazai és külföldi egyetemen tanított. Emberközpontú, segítőkész és önzetlen volt. Ezt a saját doktori tanulmányaim során is megtapasztalhattam: tanácsot adott, segített, irodalmat javasolt, noha sem mentorom, sem tanárom nem volt. 

Szedlák Ottília, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára, az Újvidéki Egyetem rektorhelyettese a következőképp emlékezett:

— Dr. Somogyi Sándor professor emeritus olyan életpályát hagyott maga után, amely a tudomány iránti elhivatottság, a fiatal generációk támogatása és a kitartás egyedülálló harmóniájában ötvöződik. Köszönjük Somogyi tanár úrnak, hogy mindig kiállt a diákok mellett, hogy elhivatottságával, kitartásával és bölcsességével több generáció példaképe lehetett.

Dr. Pásztor Bálint egészen kisgyermek volt, amikor megismerte Somogyi professzor urat. Olyan ember volt, amilyen ma már egyre ritkább, összefért nála a tudomány, a politika, a közösségépítés, illetve a közösségnek a szolgálata — fogalmazott a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

— Elsősorban úgy él az emlékünkben, mint tudós, egyetemi tanár, oktató, kutató, térségfejlesztő, a mezőgazdasági tudományok doktora, de jelentős közéleti szerepet is vállalt. Mélyen hitt a vajdasági magyar közösségben, az együttélésben, hitt Vajdaságban, az ország gazdasági felemelkedésében, és mindezekért tett is. Éppen ezért volt az egyik alapítója a Vajdasági Magyar Szövetségnek 1994. június 18-án. Bármennyire is hihetetlen, lassan negyven éve ismertem meg Somogyi professzor urat. Egészen kisgyermekkoromban apámnak az egyik mentora, felkarolója volt a szabadkai Informatikai Intézetben. Somogyi professzor volt az első ember, akivel kapcsolatban ezt a professzori jelzőt hallottam. Otthon mi is úgy emlegettük őt, hogy mondta a Somogyi professzor. Örülök annak, hogy Szórád György is itt volt, és ő búcsúztatta, mert ők ketten az én kisgyermekkoromban hatalmas óriásoknak tűntek, ők voltak azok, akik nem politikusként, de szakemberként, elhivatott emberként apámat felfedezték, támogatták, amikor ő is nagyon fiatal volt. Lokálpatrióta volt a szónak a legnemesebb értelmében. Nagyon fog hiányozni a közéletünkből, a tudományos életből, a Prosperitati Alapítványból, a Vajdasági Magyar Szövetségből. Az egyetlen dolog, ami vigasztalhat bennünket, hogy sokkal később, mint ahogy erre sort kellett volna keríteni, de ez a város díszpolgárává választotta. És az is vigasztalhat bennünket, hogy itt a teremben is, az egész országban, Magyarországon meg a régióban is rengeteg tanítványa van a szónak az egyetemi és nem egyetemi értelmében, akik továbbviszik az életművét, a tanítását, emlékezni fognak a jellemére, amelyet egyszerre fejezett ki a szigorúság, ugyanakkor a derű. Ez a szigorúság leginkább a tartást jelentette.

Somogyi Sándor 1935-ben született Bácskossuthfalván. Számos hosszabb vagy rövidebb tanulmányutat tett Európában, de a világ más részein is.