Ékes példája ennek Murányi Sándor Olivér író, lovas zarándok élménybeszámolóval egybekötött könyvbemutatója a Magyarkanizsa községhez tartozó Tóthfaluban. A kis település az összefogásáról híres, és arról, hogy szereti a jó embereket vendégül látni, szép dolgokat megmutatni magából, szép történeteket közkinccsé tenni. Egy ilyen csodálatos élményt kínált a székelyföldi, hatkötetes szerző Folyamtánc című könyvének bemutatója a Kaszap István Kollégiumban, ahol a vendég mesélt Székelyföldről, a vadonban töltött hét évről, melynek során barátságot kötött a medvékkel, 530 kilométeres lovas zarándoklatáról — melyet a békéért tett meg Lengyelországból a budapesti pápai szentmisére, s melyre Böjte Csaba ferences testvér áldásával és támogatására vállalkozott társaival —, valamint írói munkásságáról. Életem első könyvbemutatója, amelyre lovon érkeztem.
— Előző kötetem Medvenéző címmel született meg, majd a harcsák felé fordultam, vagyis a hargitai medvék és a dunai harcsák között ingázom jelen pillanatban is, hiszen kétlaki életet élek szülőföldemen és a magyarországi Szentendrei-szigeten. Egy olyan figurát igyekeztem megalkotni, aki a folyammal barátkozik. Ha megnézzük az irodalmi alkotásokat, tapasztalhatjuk, hogy az a fő toposz, a fő eset, hogy az alkotó megfog egy főhőst, és lebegteti az őrültség és a normalitás között, az olvasó hol kikacagja, hol megsiratja — gondoljunk csak a modern regény alapjának számító Don Quijotéra, avagy Nemecsek Ernőre. A Folyamtánc főhőse senki kedvéért nem hajlandó fehér inget és nyakkendőt venni, kizárólag éjszaka a folyamért. Megismeri a folyami embereknek, a révészeknek, a szigeten élő embereknek az életét, múltját. Harcsavadász, ám a végén kiderül, hogy mégsem ő fogja meg a harcsát, ha valaki más helyette… Barátság egy folyammal — tömören így fogalmazhatok. Nekünk megvannak az emberi problémáink (születés, szerelmi csalódás, halál), de a folyam ettől függetlenül éli tovább az életét — fogalmazott a szerző.
Murányi Sándor Olivérrel lovas zarándoklata kapcsán hetilapunk nemrégiben készített interjút, itt olvashatják: ITT
Az író a tóthfalui Boldog Birtok meghívására, az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület együttműködésével és a Munkás Szent József-plébánia közreműködésével érkezett először Vajdaságba. Háromnapos látogatása során fogadta őt Dobó Ella, a Magyarkanizsai Községi Tanács idegenforgalommal és tájékoztatással megbízott tagja, ellátogatott a Hello Kanizsa Turisztikai Információs Központba, vendéglátóival megcsodálta a Tisza menti kisváros épített örökségét és természeti kincseit, felkereste Apró István kuvasztenyésztő, a világbajnok Gádzsó tulajdonosának tanyáját a Járáson, aki a gyönyörű Baráthok kútját is megmutatta neki. Tóthfaluban ellátogatott a Boldog Birtokra, majd a plébánosukkal, Utcai Róbert atyával érkezett csantavéri gyerekekkel lovaskocsizott az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület szervezésében, végül pedig maga is lóra ült, majd pedig a tóthfalui plébániához tartozó Kaszap István Kollégiumban gyerekeknek és felnőtteknek mesélt a telt házas előadásán.
Fotók: sandoroliver.muranyi (Facebook) és a szerző felvételei
