Sok gyermekkel az áldás is megsokszorozódik!

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Sok gyermekkel az áldás is megsokszorozódik!

Anyák napi beszélgetés Nyúl Viktória hatgyermekes pacséri családanyávalA pacséri Nyúl családot akkor ismertem meg, amikor a hódmezővásárhelyi polgármester március tizenötödikén nekik adta át elsőként a tiszteletbeli polgár címet. Az ünnepség részvevői nagy tapssal köszöntötték a Telecskai d...

Anyák napi beszélgetés Nyúl Viktória hatgyermekes pacséri családanyával
A pacséri Nyúl családot akkor ismertem meg, amikor a hódmezővásárhelyi polgármester március tizenötödikén nekik adta át elsőként a tiszteletbeli polgár címet. Az ünnepség részvevői nagy tapssal köszöntötték a Telecskai dombok között meghúzódó faluban élő családot, amikor megtudták: hat gyermeket nevelnek. Anyák napja előtt felkerestük Viktóriát, az édesanyát, hogy példájukon keresztül köszöntsük az anyákat május első vasárnapján.
- Másfél évi házasság után született első fiunk, a most tizenöt éves Máté. Másfél évvel fiatalabb nála Dorottya. Sára tizenegy, Dániel hét és fél, Sámuel három és fél éves. Őket követte Katalin, aki most hathónapos. Számomra soha nem volt kérdés, hogy vállalom-e a gyermeket vagy sem, mert azt vallom, az anyaság és a gyermek Isten ajándéka, a gyermek az anyaméh gyümölcse. Mivel pedig Isten gyermekei vagyunk, örültünk az ő ajándékának. Mint ahogyan életünk összes dolgai az ő kezében vannak, úgy gondoltuk, a tervezést is rábízzuk, és ahány ajándékot ad, annyit elfogadunk. Ezért is kapta első fiunk a Máté nevet, mert azt jelenti, Isten ajándéka, akárcsak a Dorottya is. Habár utána már nem akartuk erre a jelentésre variálni a neveket, mégis minden gyermekünket Isten ajándékának tekintjük, és úgy is viszonyulunk hozzájuk.
* Miként fogadták nő- és anyatársai e sok gyermeknek a vállalását?
- Nagyon furcsa volt nekem, amikor a negyedik szülésemnél Szabadkán a szülésznő megkérdezte tőlem, hogy talán dúsgazdagok vagyunk mi, hogy ennyi gyereket merünk vállalni. Vagy talán több házasságból valók? Vagy fanatikusak vagyunk, vagy csak éppen felelőtlenek, s a gyermekek csak úgy lesznek? Fájdalmaim közepette megdöbbentett, hogy éppen egy szülésznő kérdez ilyent tőlem, és nem tekinti örömnek a világra jövő gyermeket. Utána még kettő lett. Az ötödiknél nem ő volt a szülésznő, a hatodiknál pedig Zentára mentünk, hogy elkerüljem a megalázó megjegyzéseket, de a hozzáállást sem tartottam bizalomgerjesztőnek, márpedig biztonságban akartam érezni magunkat.
* Manapság a fiatalok nagy része inkább a karriert részesíti előnyben, mint a családot. A sok gyermek miként határozza meg az anya életét?
- Főállású anya vagyok. Az újvidéki Magyar Tanszék második évét fejeztem be, amikor huszonegy évesen férjhez mentem. Úgy gondoltam, távhallgatóként folytatom majd egyetemi tanulmányaimat. Mindenképpen magyartanár szerettem volna lenni. Kisgyerekkoromtól úgy képzeltem el, hogy katedrán fogok majd állni, és magyar nyelvre oktatom a gyerekeket. Ezt az álmom azért még nem adtam fel egészen. Egy kicsit fájlalom ugyan, de a magam hibájának is tartom, hogy nem folytattam. Ha újból választanom kellene, akkor is az anyaságot vállalnám elsősorban, de nem állítom, hogy így nem lehet diplomázni. Egyébként van egy barátnőm, aki szintén hat gyerek mellett szerezte meg a magyar tanári oklevelét, és most Csantavéren tanít környezetnyelvet. Nagyon büszke vagyok rá.
* Mi az, amiért ismét a család mellett döntene?
- Anyának lenni nagyon felemelő érzés. Legszebb a világon vagy egyike a legszebbeknek. És háztartásbelinek lenni is. Ez nem egy megbecsült foglalkozás, senki sem tartja annak. Amikor gyermekeimmel kérdőíveket töltünk ki, és a foglalkozáshoz a ,,háztartásbeli' meghatározást írjuk, mindig fölmerül bennem, hogy ,,csak', de az is, hogy ez egyenrangú minden más foglalkozással. A korszellemmel nekem is meg kellett küzdenem, hogy ne érezzem magam kevesebbnek, mint egy ,,dolgozó nő'. Amikor a gyermekeim először szembesültek ezzel a kérdéssel, azt mondták: anya, te Anya vagy! Jó volt az ő szájukból hallani ezt. Nagyon megbecsülik, és nagyra értékelik ezt a hivatást.
* Mi is az a ,,csak háztartásbeli'?
- Egy kicsit szakácsnő, egy kicsit cukrász, egy kicsit virágkertész, egy kicsit zöldségtermesztő, egy kicsit lakberendező, egy kicsit szabó vagy varró. Mellette tanár, pedagógus, pszichológus, aki mindig kéznél van a gyerekei számára. Engem a nagyanyám várt mindig haza, a kapuban, a reggeli puszit is mindig tőle kaptam, mert az anyukám dolgozott. Nagyon jó érzés, hogy gyerekeimnek mindezt most én adhatom.
* Mennyire fontos egy családban a valláshoz való kötődés, a hit?
- Mindenképpen összetartó erő. Nálunk az életünk alapja. Amikor a hatodik gyerekünket vártuk, a nőgyógyászati rendelőben akaratlanul is fültanúja voltam egy gyermekét váró vagy inkább nem váró anyuka beszélgetésének, aki éppen az abortusz időpontját beszélte meg orvosával. Jó volt éreznem, hogy soha ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Életünk Isten tenyerében van, és nem kell aggódni, miként tartjuk el a hozzánk küldött ajándékot, mert aki a báránykát adja, legelőt is ad hozzá. Gyerekeinket is így neveljük. Azt a szeretetet, amit Istentől kapunk, nekik is igyekszünk átadni. Az emberi szeretet előbb-utóbb kifullad, de ha az isteni forrásból merítjük, akkor kiapadhatatlan.
* Gyakran beszélnek a család válságáról. Vajon válságban van-e a család?
- A családban való élés tulajdonképpen Isten rendelése. Az embert ő hozta létre, ő helyezte családba. Ha ez válságba került, akkor azért lehetséges, mert maga az ember jutott válságba, mert elfordult a teremtőjétől. Tudom, hogy élnek Istentől elfordult családok is. Hogy ők miként csinálják, nem tudom. Azt azonban látom, hogy a legtöbb ember, aki a családban meri vállalni a sok gyermeket, az keresztény ember. Hiszem, hogy a sok gyermekkel az áldás is megsokszorozódik.
* Habár gyakran beszélnek az elöregedő társadalmakról, a családtámogatási rendszer nem áll a többgyermekes család szolgálatában.
- Ha az állam négy gyereknél többet nem is támogat, az ötödikre már nem ad családi pótlékot, ha a gyermekek száma tekintetében még egy elismerő gesztust sem kapunk senkitől sem, akkor is meglesz nekik mindenük, amire szükségük van, és időnként még olyanra is jut, ami már a kívánság kategóriájába tartozik. Azért mégis fájdalmas, hogy a társadalom így viszonyul a gyerekekhez. Mert ha azt akarjuk, hogy ne tűnjünk el erről a tájról, valamiképpen ösztönözni kellene a gyermekvállalást. Mert ha nem is kimondottan a társadalom számára születnek a gyermekek, azért a nemzeti közösség fennmaradását is szolgálják. Szeretném elültetni a gyermekeimben, hogy azt érezzék: itt kell élnünk. Ahhoz pedig, hogy nemzeti közösségünk ne szoruljon ki életterünkről, utódok, gyermekek kellenek. Legalább három-négy gyerek kellene a magyar családokban.
* Mégis érezte-e néha a közösség részéről az elismerést, azt, hogy éppen gyermekvállalásáért becsülik meg?
- A pacséri iskola a kisújszállási általános iskolával tart fenn szoros kapcsolatot, ahol tavalyelőtt az ötgyermekes magyar családmodell megtestesítőjeként egy mécsest kaptam ajándékba. Legutóbb pedig Hódmezővásárhelyen a tiszteletbeli polgár cím elnyerése mellé, ajándékba kaptunk egy díszoklevelet, amelyen a Nyúl családnév történelmi feltárásának leírása olvasható. Annak elismerését látom ebben, hogy minden gond, nyomorgatás ellenére mi vagyunk azok a mégis emberek, akik minden megpróbáltatás ellenére vállaljuk magyarságunkat, a gyermekeinket, a nagycsaládot. Szeretném, ha életünk valahogy példa lenne, hogy mások is induljanak neki és Istenben bízva vállalják ezt a küldetést.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink