Sodrott kígyó

Sodrott kígyó

Mostanában többet vagyok külföldön, mint otthon. Hiányzik a család, a barátok, és ezért nem kárpótol egyetlen hotelben elköltött vacsora sem. De még a legszebb táj szépsége sem tudja helyettesíteni a hitvesi mosolyt vagy azt az érzést, amikor párom lefekvéskor a hideg lábát odadugja a paplan alatt, hogy melegítsem meg.

Ezt a szöveget is Baranyában írom, egy magánpanzió takaros kis szobájában. A helyi polgármester volt olyan kedves, hogy látva kimerültségem, felajánlotta, töltsem náluk az éjszakát. Beszélgettünk mindenféléről, a többi közt arról is, hogy milyen az élet a mi bácskai rónaságunkon, milyen náluk, és arra jutottunk, hogy az egész világ egy nagy falu! Tőlünk is sokan mennek el, tőlük is. Ott is vannak gazdagok meg nagyon szegények, nálunk is. Így kerek ez a világ. Eddig jutottunk a nagy eszmefuttatásban, amikor begördült egy terepjáró a panzió udvarába, néhány vadászruhás emberrel. A polgármester úr jó házigazda módjára bemutatott bennünket egymásnak, és örömmel mondta, hogy én is vadász vagyok. Persze mindjárt azt kezdték firtatni, nálunk mire lehet lőni, van-e vad, mennyire drága sport a vadászat. Éppen kezdtem volna mesélni, amikor az erdő széle felől hirtelen sikító üvöltözés hallatszott.

— Sakálok, hogy a kórság esne beléjük! — fakadt ki az egyikük. — Hihetetlenül elszaporodtak, és már esténként itt, a falu alatt is lehet őket hallani! A lakosok félnek tőlük, pedig még senkit sem bántottak, de nagyon rossz hallani az üvöltésüket.

Mondom nekik, nekem nincs róla tudomásom, hogy a sakál veszélyes az emberre, mire mindannyian nevetni kezdtek, és szinte kórusban mondták, hogy nem is! Mert itt, a faluban a sodrott kígyó az igazán veszélyes! Nagyot néztem, mert hallottam már sokfajta veszélyes kígyóról, de sodrottról most először. Még jobban nevettek, és ajánlották, menjünk be, beszéljük meg egy pohár bor mellett, miféle teremtés is ez a baranyai sodrott kígyó. Merthogy ennek története van, de azért fizetni kell!

Nemrég az egyik fiatal vadászuk felült a magaslesre, mert sakált szeretett volna lőni. Korábban mindig reggel ült ki, és sohasem egyedül. Most azonban estefelé ment a faluhoz legközelebb eső magaslesre, méghozzá gyalog. Édesapja, aki maga is vadászember volt, kölcsönadta fiának az akkumulátoros fegyverlámpát, mondván: hasznos lehet a világosság, ha besötétedik. A fia a vállára akasztotta az akku táskáját, a lámpát viszont nem szerelte fel a csőre, hanem az ablakba állította. Kényelmesen elhelyezkedve várni kezdett, majd el is bóbiskolt.

Valószínűleg félálomban meglökte a lámpát, mely kiesett az ablakon, a sodrott zsinórja kiszakadt, és fülön csapta az ifjú vadászt! Az meg álmából felriadva látta, hogy egy furcsán csavarodó kígyó rángatózik mellette! Hirtelen átvillant az agyán, hogy biztosan az marhatta meg a még mindig sajgó fülét! Hörögve ugrott fel a székről, rémülettől dobogó szívvel rántotta fel az ajtót, de a sodrott kígyó még mindig az oldala felé kapkodott! Ekkor már teljesen pánikba esett. Kettesével ugrálta át a létrafokokat, izzadtságtól kivert arccal szaladt hazafelé, miközben azért imádkozott, hogy a helyi orvosi rendelőben legyen kígyómarás elleni szérum! A szeme sarkából látta, hogy a sodrott kígyó nem tágít, és folyamatosan a nyomában van. Így érte el az út melletti első lámpát, ahol a fény alatt végre meg tudta nézni, mi is követi olyan kitartóan. Ez pedig nem volt más, mint az akkumulátoros lámpa sodrott drótja, mely az oldalán lógó elemtáskából fityegett.

Ezt a történetet másnap az édesapja elmesélte a vadőrnek, akivel kimentek megkeresni a lámpát. A vadőr elmondta a többieknek, s így született meg a történet, hogy Baranyában a legveszélyesebb állat a sodrott kígyó, mert orvul támad a békésen bóbiskoló vadászra!


Olvassa el Vadászpapa néhány korábbi írását is!

Vadászszerelem...
Vadászúsztató kacsaúsztató
Magyarázom a tévedésem
Etettünk!
Libahiba
A kétszer lőtt vaddisznó
Létrás bajok
Emlékül...
Erdei történet
Nyomozás…
Így ne legyen fácánom...
Tavasz az erdőben

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lesben rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Sodrott kígyó
Lesben
  • (Vadászpapa)
  • 2015.06.08.
  • LXX. évfolyam 22. szám
Sodrott kígyó
Lesben
  • (Vadászpapa)
  • 2015.06.01.
  • LXX. évfolyam 21. szám
Facebook

Támogatóink