A kötetek bemutatásának élményéből az egybegyűltek első kézből, vagyis maguktól a szerzőktől, Hardi Irsai Angéla újvidéki, illetve Wilhelm József doroszlói történelemtanároktól részesülhettek a VMPE központjában: az Apáczai Diákotthon újvidéki-telepi fiúkollégiumában. A pódiumbeszélgetés moderátora Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár volt, aki a szakmai debütálásra váró (tan)könyvek mellett a szerzőket is méltatta. Továbbá azokra a fajsúlyosabb akadályokra is rámutatott, amelyek vélhetően még csak eztán bukkannak majd fel: e szakmai publikációk hivatalos elfogad(tat)ásának és implementációjának idején. A korábbi években, évtizedekben ugyanis bőven volt gáncsoskodás. Ennek ellenére… Nos, az itteni magyarság lényegében mindig a legnehezebb időkben építkezett. Tette azt a vérgőzös és inflációs ’90-es évek sűrejében is, midőn — 1993-ban például — a VMPE is megalakult, és diáksegélyzők kezdték meg áldásos munkájukat… A mindig veszélyes és lélekölő apátiába süllyedés helyett. Mint fogalmazott, sajnos jelenünk sem rózsás. Elég csak a régió magyarságának állandó létszámcsökkenésére gondolnunk. Mindennapjainkra, melyeket alkalmasint egyre töményebben hat át az a bizonyos állandósult panaszkultúra.

Hardi Irsai Angéla

„…mert test az ország és lélek a nép…” — a magyarság középkori történelmét Hardi Irsai Angéla tanárnő vette pártfogásba. Harmincéves személyes munkatapasztalatra hagyatkozva.

— Még a munkafolyamat legelején megfogalmaztuk, elsősorban a diákok számára szeretnénk tankönyv-kiegészítőt írni, mert a hivatalosan elfogadott és engedélyezett tankönyvekből hiányzik a nemzetünkre vonatkozó fejezet. Nem az volt a célunk, hogy megkérdőjelezzük a tudományosan elfogadott állításokat, inkább az, hogy korrekten jelezzük például a korai magyar történelemről szóló anyagrésznél a finnugor nyelvcsalád tudományosan elfogadott létét, rámutassunk a kettős honfoglalás elméletére, illetve a legújabb kutatási eredményekre. Nem törekedtünk egyoldalúságra. Igyekeztünk a bonyolult kérdések árnyalt és többoldalú megközelítésére a történelmi hűség megőrzésével. Munkánkban segítségünkre voltak a már jól ismert szakirodalom mellett a kollégák, egyetemi tanárok, szakértők, s ez garantálja a szakmai pontosságot. Meggyőződésem, ha meg akarjuk szerettetni a történelmet a gyerekekkel, első lépésben olyan könyvet kell adnunk kezükbe, amely már belelapozáskor lebilincseli őket. Célunk az volt, hogy könnnyed törzsanyaggal, mozaikszerűen elrendezett, jól használható forrásokkal és illusztrációkkal, az ismeretek folyamatos felidézését szorgalmazva, úgy vezessük végig az olvasót a történelmi eseményeken, hogy közben eléje tárjuk a nagy korszakok hangulatát, csattanós eseményeit, hétköznapi világát, gazdag emlékanyagát, itt-ott kiszűrve az egyetemes, a Kárpát-medencei és a magyarországi középkori történetből a Délvidékre/Vajdaságra vonatkozó ismeretet is. Régi álmom vált valóra ezzel a munkával, melyet az alkotás termékeny folyama is motivált. Kihívásként élem meg, hogy egy ilyen munka a felnövekvő generációk múlt-, jelen- és jövőszemléletét is képes formálni.

Mindkét tankönyv-kiegészítőre érvényes, hogy használatuk megkönnyítését, továbbá a tudás további bővítését a bennük fellelhető QR-kódok/linkek is szolgálják. Nagy Margit igazgató asszony meglátása szerint — Isten segedelmével akár már folyó év végéig — az újkorról is megszületik egy hasonló koncepciójú kiadvány. Utána „már csak” a célba juttatás marad. Akár PDF-formátumban is elérhetővé/közkinccsé tenni e könyveket a világhálón. Mindenki számára. Az ember mentalitását ugyanis az erősíti meg leginkább, ha tudja származását, ismeri gyökereit, és nemhogy nem szégyelli, de büszke is rá, és szereti!

„Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újraépíti a falakat” (Wass Albert).

Wilhelm József

Wilhelm József tanár úr könyve a magyarság XX. századi történelmét dolgozza fel. Előzetesként az 1896. évi millenáris ünnepségeket is beleszőve. Hiszen, fogalmaz nyílt sisakosan a szerző, ezek az ünnepségek az egész Kárpát-medencében nemcsak a magyarság ezeréves múltjának állítottak emléket, és nem csupán az elkövetkező újabb ezer év dicső jövőjét voltak hivatottak hirdetni, de egyszersmind a magyarok, valamint a Kárpát-medencében velük együtt élő népek gazdasági, tudományos, társadalmi, politikai és katonai életképességének, erejének is a fokmérői voltak. A sor végén pedig a közelmúlt, vagyis a XXI. század kezdetének első két évtizede is szólásra emelkedik. Így formálva kerek egésszé a történetet. Krónikáját egy véres korszaknak, mely „valószínűleg ugyanolyan embertelen volt, mint a korábbi századok, csakhogy az új típusú történelmi források, a hang- és filmemlékek sokasága, valamint a globális emlékezet élőbbé tette az átélt borzalmakat” — olvashatjuk a könyv 79. oldalán kezdődő összegzés (helyetti) nyitósorában. 

Kuriózumként emeli be a szerző könyvébe több helyen is az oral historyt, vagyis a túlélők által megfogalmazott visszaemlékezéseket, illetve a ritkábban előforduló, de szinte az utolsó órában megmentett, majd gondosan papírra vetett korabeli naplójegyzeteket. Igyekezett ezáltal, persze mindvégig szem előtt tartva az objektivitást és a hitelességet, az úgynevezett kisemberek hangját is hallatni egy-egy fontosabb történelmi esemény kapcsán. Wilhelm tanár úr volt diákjainak helytörténeti gyűjtései közül is valók e jegyzetek. Afféle kutatómunkák, amelyek a GÉNIUSZ és a TUDOK versenyeken is megállták helyüket annak idején.

„A XXI. század világának is szüksége van és lesz tehetséges magyarokra! Rajtunk áll, hogy milyen véleménnyel lesz rólunk a világ! Remélem, egy elkövetkező történésznek lesz kikről írni!”

Zárszóként mi sem tudtuk volna ajánlónkat lényegretörőbben megfogalmazni. Az oly divatos siránkozás és kézlegyintés helyett. 

Könyvek