A Szabadkai Nyugdíjasok Egyesületének csaknem 10 000 tagja osztatlanul megbízik szervezetének vezetésében. Ezt támasztja alá annak ténye, hogy küldöttei a minapi évi közgyűlésükön ott eszközöltek változtatást, ahol azt a lét mulandósága megkövetelte, az eddigi alelnök pedig a továbbiakban nem kíván felelős tisztet betölteni -- bár továbbra is vállal szakmájában egy-egy megbízatást. Rózsa Béláról, a szervezet sokéves elnökéről van szó, aki rendkívüli találékonysággal oldotta meg a nyugdíjasüdülő problémáját -- eladta a rovinji (Horvátország) épületet, és helyette a szépen fejlődő Soko Banján vásárolt megfelelőt. Sajnos, az elnökség két tagja tavaly távozott az élők sorából, tehát megüresedett helyükre kellett tagokat választani.
Az egyesület vezetőségének ,,felállása” így a következő: elnök Bela Jurković, a két alelnök Dragica Lučev és Losonc Ella, tagok: Kobleher János, Szabó József, Bahrija Saulić, Mihajlo Jančikin, Emira Lazarević, Emilija Prčić, dr. Oroszi Lívia, Milan Pekez, Kopunov Irén, Berkes Béla, Pajo Sarić és Grgo Bačlija, az ellenőrzőbizottság tagjai pedig Kucsmik Béla, Ruža Tumbas és Lakatos Éva.
Minek alapján állapítható meg nyugodtan, hogy a vezetőség szűk köre és az elnökség munkája sikeres volt tavaly és az elmúlt négy év folyamán? Mindenekelőtt türelmes és körültekintő munkája, annak ténye, hogy ritkán maradt el valaki az ülésekről, hogy a javaslatokat jól megrágták, s a döntéseket nem hamarkodták el. Ennek eredménye, hogy bár idős emberekről van szó, évente 300 személlyel gyarapodott a taglétszám. Mégis nehéz elmozdulni a 10 000-ről, a betegségek és az elhalálozások miatt.
Lássunk néhány jelentős tényt!
Az egyesület egykor százéves házat kapott, ami pár évvel ezelőtt kis híján az ott dolgozók és a látogatók fejére dőlt. A lebontásán gondolkodtak, de az elnökség úgy döntött, hogy minden tényezőt megmozgat a megmentése érdekében. Tette ezt azért, mert kiderült, hogy történelmi és építészeti szempontból fontos, műemlék jellegű épületről van szó. Ezért kiharcolták a község kétmillió dináros támogatását, aminek alapján ugyanennyit kaptak az amerikai ADF segélyalaptól, további egymilliót a különféle szponzoroktól, 600 000-et (az életbiztosítások ellenében) a DDOR-tól, 300 000-et a tagok adtak össze, a munkában pedig sok idős mester vett részt ingyen. Idetartozik, hogy a kitűnően elvégzett munka láttán a város egyes vállalatai ingyen vagy csekély összeg ellenében kiaszfaltozták az épület környékét, parkolóhelyeket építettek, és bevezették a gázfűtést. Akik végül részt vettek az épület átadásának ünnepségén 3 tévével, 3 komputerrel, két klímaberendezéssel, hűtőszekrénnyel, konyhagépekkel és eszközökkel, képekkel, asztalokkal és székekkel ajándékozták meg az egyesületet, az amerikaiak pedig újabb támogatást ígértek, ha az emberek kényelmének fokozásába, illetve szolgáltató műhelyekbe kíván beruházni az egyesület.
Érdemes néhány adatot is közölni.
Az elnökség négy beadványt juttatott az alkotmánybírósághoz. Kifogásolta a törvényeket, amelyek miatt jelentősen csökkent az idős emberek életszínvonala, illetve megrövidítették eddigi jogaikat. Ezt elmulasztotta megtenni a tartományi és a szerbiai szövetség, a bíróság viszont figyelembe vette őket, és intézkedett. A Soko Banja-i üdülőnek tavaly 300 vendége volt, ugyanennyien nyaraltak az egyesület szervezésében, és 240 ember kapott ingyenes gyógyüdülést. Körülbelül egymillió dinárt takarít meg az egyesület tagjai számára azáltal, hogy kedvezményes áron szerzi be nekik a téli tüzelőt, illetve bankkölcsön felvételével és azonnali kifizetéssel megakadályozta, hogy a szén árának évközi emelése a tagok zsebét terhelje. Több száz ezer dinárt takarít meg tagjai számára, mivel évente négyszer, a karácsonyi és húsvéti ünnepek alkalmából külön is élelmiszert szerez be nekik kedvezményes áron és többhavi törlesztésre. Végül a vöröskereszttel együttműködve évente többször oszt ingyen ruhát a legszerényebb anyagi körülmények között élő tagoknak.
Sok hely kellene annak felsorolására, hogy az egyesület művelődési, sport- és turisztikai szakosztálya hány rendezvénnyel, versennyel és kirándulással-utazással szórakoztatta tagjait. Három tényre utalunk. Az egyik, hogy ezek a szakosztályok hazai és külföldi vendégszerepléseiken nemcsak az egyesület, hanem a község hírnevét is öregbítették. A másik: több százra tehető az ebben részt vevő tagok száma. A harmadik: ezt a tevékenységet a község tavaly egyetlen dinárral sem támogatta.
Munkájáért az egyesület tavaly kiérdemelte Szabadka Pro Urbe Díját. Ilyen kitűntetésben eddig még egyetlen testvéregyesület se részesült az országban.