Hat évtized után tűzte ismét műsorára Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov Op. 35 — Seherezáde című szerzeményét a Szabadkai Filharmónia. Ezt a művet először 1953. január 12-én a legendás karmester, Milan Asić vezetésével adta elő a zenekar. Ezúttal dr. Huszár Elvira kezében lesz a karmesteri pálca, az ő nevéhez mintegy négyszáz hangverseny megrendezése fűződik. A legemlékezetesebb talán a filmzenei koncert, a Carmina Burana vagy a Liszt-mise bemutatása volt. Most ismét egy nagyszabású produkció készül a Raičević Általános Balettiskolával közösen, mely 1990 óta tevékenykedik Szabadkán, és egyike a négy szerbiai oktatásügyi és sportminisztérium által bejegyzett balettiskolának. Rimszkij-Korszakovnak ez a legismertebb, legtöbbet játszott műve — magyarázta Huszár Elvira karmester. Ez egy táncszvit, azaz balettszvit, vagyis egy balettkar és egy szimfonikus zenekar kell az előadásához, de szimfonikus zenekarok önállóan is elő szokták adni hangversenyteremben. A programzene története a következő: a kegyetlen Sahrijár szultán a női nem hűtlenségén felbőszülve megesküszik, hogy a nászéjszakák után minden feleségét megöli. Seherezáde, az új szultána — hogy életét mentse — urának ezeregy éjszakán át mond meséket. Ezek a szultánt úgy lekötik, hogy a kivégzést napról napra elhalasztja, majd megkegyelmez Seherezádenak. A zeneszerző élénk fantáziája káprázatosan ábrázolja a gonosz szultánt a bevezetőben, ezenkívül öt mesét dolgoz fel. Az orkesztráció fenomenális. Csodálatos dallamívei, pregnáns, változékony ritmusa magával ragadja a hallgatót. Nagy szimfonikus zenekar kell hozzá három harsonával, tubával és nagy ütőskészlettel.

* Néhány év kihagyás után milyen érzés újra együtt dolgozni a filharmóniával?

— Három év elteltével Zsiga Pál, a filharmónia új igazgatója, aki egyúttal a zenekar koncertmestere is, meghívott, azaz megtisztelt azzal, hogy vezényelhetem ezt a művet. Nagy öröm volt találkozni a régi gyerekeimmel. Akik most a filharmóniában muzsikálnak, kicsi koruktól — Zsiga Pál például ötéves kora óta — tíz-tizenkét éven át ültek a zenekaromban. Nem találok szavakat, hogy mit érzek, amiért újra velük vagyok, és együtt zenélünk. El kell mondani, hogy ez a mű nagy falat. Technikailag és zeneileg is össze kell szednünk magunkat. Dolgozunk rajta, és igyekszünk a lehető legtöbbet nyújtani. A művet az idősebb korosztály jól ismeri, de ha a fiatalok is eljönnek a koncertre, biztos vagyok benne, hogy ők is a szívükbe zárják majd ezt a csodálatos zenét.

A Raičević-balettiskola 1990-ben alakult meg, nyolc évig az újvidéki iskola felügyelete alatt működött, 1998-ban kapta meg az oktatási minisztérium akkreditációját.

— Hazánkban összesen négy hivatalosan bejegyzett balettiskola működik, Újvidéken, Belgrádban és Pancsován állami, Szabadkán pedig magániskolaként — magyarázta Natalija Raičević igazgató, aki az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének is tagja. Az intézmény diákjai szép sikereket érnek el a legrangosabb megmérettetéseken. Két egykori diákja jelenleg a budapesti akadémián tanul, egy másik pedig Cannes-ba készül. — Szeretnénk az emberekben tudatosítani, hogy a balettozás nem rekreációs tevékenység, hanem nagy lemondásokkal és sok befektetéssel járó, nehéz művészeti munka — mondja az igazgatónő.

* Hogyan került sor az együttműködésre a filharmónia és a balettiskola között?

— A hivatásos balett és a szimfonikus zene egymásra van utalva. Régi vágyam — mióta Franciaországból hazatértem —, hogy egy élő zenekar muzsikáljon, miközben a színpadon balettozunk. A szabadkai közönség sajnos meg van fosztva az igazán minőségi kultúra lehetőségétől. Amikor Zsiga Pál felkért az együttműködésre, voltak kétségeim, hiszen a Seherezáde balett eredetileg nem az általános iskolás korú lányok lába alá lett elképzelve, de mégis elfogadtam ezt. Megtartottuk a néhai orosz koreográfus, Mihail Fokin koncepcióját — aki a romantizmus korabeli balettkoreográfiák nagy részének szerzője —, most a XXI. századi balett is ezekre épít. A táncosok technikai igényei miatt kellett némileg változtatnunk a cipőkön, hiszen gyerekekről van szó. De ahogyan a zenekar is az eredeti zenét adja elő, erre törekszünk a balettal is.

A nagyszabású rendezvényre a belépőjegyeket a városháza alatti emléktárgyboltban árusítják 400 dinárért. Rossz idő esetén az előadást másnap rendezik meg.