Dr. Csehák Korhecz Rozália, dr. Tóth Tivadar, Weithaller Annamária titkár, dr. Tényi Mária és dr. Kalmár László, a kuratórium elnöke 1999-ben az Előszűrő Központ megalakulásán, SzabadkánNem jószántamból ugyan, de alkalmam nyílt bepillantást nyerni a Segítő Jobb Alapítvány munkájába.Sokan ha...
Dr. Csehák Korhecz Rozália, dr. Tóth Tivadar, Weithaller Annamária titkár, dr. Tényi Mária és dr. Kalmár László, a kuratórium elnöke 1999-ben az Előszűrő Központ megalakulásán, Szabadkán |
Nem jószántamból ugyan, de alkalmam nyílt bepillantást nyerni a Segítő Jobb Alapítvány munkájába.
Sokan hallottak már róla, de még nagyobb azoknak a száma, akik nem tudják, mit takar ez a cím. Nem ismerik ennek a humánus alapítványnak a hiánypótló tevékenységét. S talán jó is, hogy így van, mert elég baj az, ha már az ember rászorul a segítségére. Sok esetben a súlyos betegeknek ez az alapítvány jelenti az utolsó esélyt. Ilyenkor kopogtat be a beteg a szabadkai kirendeltség Nušiæ utca 2. számú épülete (a színház mögötti utca) első emeleti irodájának ajtaján, s Gyurcsik Klárától, az iroda ügyintézőjétől megkaphatja a szükséges felvilágosítást.
A Segítő Jobb Alapítvány 1990-ben Budapesten jött létre azzal a céllal, hogy a határon túli magyarokat segítse, akik bármilyen okból Magyarországra jártak át kivizsgálásra és gyógykezelésre. Ezért természetesen fizetniük kellett, s a számla, sok esetben, tetemes összegre rúgott. Például a daganatos betegek sugárkezelése több mint 250 ezer forintba kerül. Ismerve anyagi viszonyaikat - a legtöbb beteg akkor Romániából érkezett - az alapítvány ezeket a költségeket átvállalta, de csak abban az esetben, ha a gyógykezelést otthon nem lehetett megoldani.
Napjainkban ez alól kivételek a sugárkezelésre szorultak, akiknek száma sajnos az utóbbi időben megszaporodott. Ők azért fordulnak az alapítványhoz, habár otthon is megvan a lehetőség a kezelésre, mert hat, sőt néha nyolc hónapig is várniuk kell, hogy sorra kerüljenek, ami a rákbetegek esetében tragikus következményekkel járhat. (Szabadkán kívül 2001 óta Zentán is működik az Előszűrő Központ.)
Hazánkból főleg vajdaságiak élnek az alapítvány nyújtotta lehetőséggel, méghozzá nemzetiségre való tekintet nélkül, mert ,,a beteg, az beteg, akit gyógyítani kell!') 2005 augusztusának végéig a szerbiai ellátottak száma 187 volt, vagyis a romániai 83 ellátottnak több mint a kétszerese. Az elmúlt hat év alatt csaknem 2000 beteget láttak el.
Nos, a hazai beteg, kezében a betegségét igazoló írással, a szabadkai kirendeltségen keresztül a dr. Tényi Mária vezette szegedi irodába juthat el, onnan a professzor asszony szakvizsgálatra, az illetékes osztályra utalja. A tumoros betegeket (ezek vannak legtöbben) a dr. Thurzó László professzor által vezetett onkológiai osztályon veszik kezelésbe. A hozzáállás korrekt, sőt úgy is fogalmazhatnék: szívélyes és - bár ezzel kapcsolatban adatokkal nem szolgálhatok - eredményes. (Sokan hálásan gondolnak vissza az ottani szakorvosokra és a B szektorban Kati, Gizella, Mária, Rózsika és Éva, az A szektorban pedig a Gyöngyi, Erika és Kriszta nővérre.)
Nem könnyű megtalálni Szegeden dr. Tényi Mária kis irodáját, a Belgyógyászati Klinikán, ahova nemrég költöztették őket. A professzor asszony hazánk szülötte. Nyolcvankét évvel ezelőtt, Bácsföldváron látta meg a napvilágot.
- Tanító szerettem volna lenni - de végül orvosnak mentem - válaszol kérdésemre. - A sors úgy hozta, hogy az orvosi hivatást a tanulmányaim során, majd később a munkám során annyira megszerettem, hogy ha újra kezdhetném az életemet, ismét csak ezt választanám. De jó sorsom azt is megadta, hogy taníthattam, nem kis falusi gyereket ugyan a betűvetésre, hanem érett egyetemistákat a beteg szolgálatára. (Hogy nem végeztem ezt a munkát rosszul, bizonyítja az, hogy tavaly, az oktatási minisztertől átvehettem a ,,sok évtizedes oktató munkámért' a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.)
Dr. Tényi Mária a szülőfaluja szerelmese. Időnként, hétvégeken ma is ,,hazajár'. Ez a vonzalom annak idején, amikor a gimnázium elvégzése után pályát kellett választani, nagy dilemma elé állította.
- Abban az évben ugyanis lányokat nem vettek föl a Tanítóképzőbe. Így álmom, hogy tanítóként visszatérhetek majd falumba, nem valósulhatott meg. Összeült akkor az anyámból és két nagynénémből álló családi tanács és úgy döntött, hogy a képző helyett az egyetemre iratkozzam be. De melyikre? Melyik után élhetek majd a falumban, mert máshol nem tudtam akkor elképzelni az életemet. Végül is az orvosi pályánál kötöttünk ki. Az hozott aztán engem Szegedre.
Mária akkor hűtlen lett a falujához.
- Szegedet az első pillanatban a szívembe zártam. Sem Szabadkát, ahol diákéveimet töltöttem, sem pedig később, egyetemista koromban Zágrábot nem tudtam megszeretni. Amikor viszont a háború miatt, 1941-ben Szegedre irányítottak, ahogy az állomásról, a rózsákkal szegélyezett Boldogasszony sugárúton végigmentem, rögtön otthon éreztem magam.
A háború vége felé, amikor kiürítették a várost és az egyetemistáknak kiadták az indexüket, Mária ötödéves orvostanhallgató volt.
- Üres volt a város. És akkor engem nagy megtiszteltetés ért. Orvos- és oktatóhiány miatt fölvettek az egyetem alkalmazottai közé. A kórházban dolgoztam, majd a belgyógyászati klinikára kerültem, onnan mentem nyugdíjba 1993-ban.
Utána még négy évig tanított az egyetemen, de közben, 1993 tavaszán önkéntes munkában elvállalta a Segítő Jobb alapítvány szegedi vezetését.
- És azóta is csinálom - mondja kedélyesen.
István Béla agronómussal 1952-ben kötött házasságából két gyerekük született.
- Mária lányom művészettörténész lett, Budapesten egyetemi docens. Béla fiam orvos, Szegeden él a családjával... Van két aranyos unokám, a tizenhárom éves Lilla és a hároméves Béla-Álmos. A család szombatonként nálam, vasárnaponként meg a fiaméknál jön össze. De nem múlik el nap, hogy az unokák, szüleikkel együtt, meg ne látogatnának...
Dr. Tényi Mária, fáradhatatlan munkájával Szeged város Pro Urbe Díját is kiérdemelte.