Sajtóbotránytól a történeti érdekességig
Révész Béla
2017.02.01.
LXXII. évf. 5. szám
Sajtóbotránytól a történeti érdekességig

Az a hatvanöt évvel ezelőtti botrány, amelynek az akkori Hét Nap is fontos szereplője volt, mára sajtótörténeti kuriózummá szelídült.

Közismert, hogy miután Sztálin a hírhedt 1949. évi „tájékoztatóirodás” határozattal exkommunikálta a kelet-európai „népi demokráciák” sorából a titói Jugoszláviát, a Magyarország környéki déli határvidék szinte frontövezetté vált. A hidegháború azonban szerencsére inkább csak zajos propagandaháború formáját öltötte. A kölcsönösen a határokon túlra sugárzott adások száma is megsokszorozódott, az „ideológiai diverzió” jelentősége megnövekedett. Ennek részeként érdemes felidézni a két diktatúra propagandaháborújának azt a furcsa mozzanatát, amelyről először a Hét Nap hetilap számolt be az 1952. február 24-ei számának ötödik oldalán, Kiáltás a sötétből címmel.

A szerkesztő bevezető mondatai után hihetetlennek tűnő történet körvonalazódott. Eszerint a kommunista Magyar Dolgozók Pártjának napilapja, a Szabad Nép 1951. november 15-ei számának harmadik oldalát ismeretlen nyomdászok közreműködésével meghamisították. Ezen az oldalon Visinszkijnek, Sztálin korábbi főügyészének, ekkoriban külügyminiszternek a beszéde szerepelt, amelyet az ENSZ közgyűlésén mondott el. Ide pedig néhány soros magyarázattal bravúrosan betördelték az orosz nyelven írt Провозглашение Организации Объединенных Наций, Felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez című írást, mintha Visinszkij beszéde volna eredetiben.

A bonyolult konspiráció magyarázata az volt, hogy az akció szervezői postai küldeményként kívánták Nyugatra juttatni a tiltakozó szöveget, és feltételezték, hogy a Szabad Nép újság kiküldése elkerüli az államvédelmi hatóság éber figyelmét. A terv bevált, a levél több példányban is megérkezett a híres nemzetközi jogász, az 1947-ben emigrált Auer Pál párizsi címére, aki egész életében az egységes Európa eszméjének képviseletén fáradozott. Arra, hogy a kiáltvány jelentős nyugati visszhangot kapott, és hogy eljuthatott az ENSZ-nek ekkoriban Párizsban ülésező közgyűléséhez is, éppen a Hét Nap ismertetéséből lehetett következtetni. A pártirányítás alatt álló magyar sajtó hallgatott az dologról. Miután azonban a külföldi hírek blokkolása ellenére mégis beszivároghatott valami az ügyről Magyarországra is, a pártlap az eset cáfolatáról jelentetett meg egy terjedelmes cikket. 

A névtelenül közölt szövegről utólag kiderült, hogy a Magyar Nemzet akkori főszerkesztője, Boldizsár Iván írta. A cikk megerősíti a kiáltvány nyugati visszhangjának hírét, hiszen a „háborús uszítók” rádiójára, sajtójára utal, akik valamiféle orosz nyelvű felhívást emlegetnek, amelyet állítólag a Szabad Népbe csempésztek bele Budapesten, és amely felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezetének segítségét kéri a magyarországi demokrácia védelme érdekében. A pártmegrendelés természetesen az volt, hogy Boldizsár Iván — ha letagadni nem is tudja, de — New Yorkban hamisított, majd Párizsba küldött rágalomnak vagy esetleg valamelyik német nyomdában gyártott hamisítványnak állítsa be az írást.

Az immár összeurópaivá vált vitában a szociográfiai irodalom magyar klasszikusa, az 1949-ben emigrált Szabó Zoltán is megszólalt. Akkoriban a Szabad Európa Rádió londoni tudósítója volt, de a francia rádió magyar nyelvű adásában fejtette ki mondanivalóját. Emlékeztetett rá, hogy a Szabad Nép hamisításnak nevezte „a magyar ellenállási mozgalom legújabb segélykérését”. Majd így folytatta: „Természetes, hogy a nyugati sajtó sietett szertekürtölni a világban ezt a legújabb segélykérést. De az is természetes, hogy ez egyáltalán nem tetszik a kommunista sajtóorgánumnak.” Boldizsár állításait cáfolva (akivel egyébként egy padban ült budapesti iskolás éveikben) még azt is felajánlotta, hogy szívesen rendelkezésére bocsátja az egyik borítékot, melynek bélyegzőjéből világosan kiderülhet: Budapesten adták postára.

A történet néhány kulcskérdése sajnos tisztázatlan. A merész nyomdai akció mögött a betördelt kiáltvány ironikus magyar nyelvű felvezetése, a terjedelmes orosz nyelvű fordítás, magának a kiáltványnak a megfogalmazása vagy a konspiratív kivitelezés precíz megtervezése valamiféle „intellektuális hátországot” is feltételez. Ráadásul Auer Pállal fennálló személyes kapcsolat is húzódhat emögött, amiért bizalommal fordultak hozzá mint a küldemények címzettjéhez. A pártarchívum vagy az állambiztonság iratai egyelőre nem szolgáltak erre vonatkozó információkkal, de a kutatómunka folytatódik.


Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Politológiai Tanszékének egyetemi docense

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Média rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..