A rovarok fogyasztása nem újdonság. A természeti népek, primitív törzsek ma is rendszeresen esznek nyersen, főve vagy sütve különféle lárvákat, rovarokat. A nyugati étkezési kultúrában is hagyománya van a rák, kagyló, tengeri „herkentyűk” fogyasztásának. Szigorúan tudományos szempontból nézve a rovarok, nyüvek, hernyók fehérjékben és ásványi anyagokban gazdag tápanyagforrások. Aki már kóstolta a különféle „rovarspecialitásokat”, azt állítja, nagyon finomak, ízletesek. Kulturális beidegződésünk miatt azonban valóban nehéz elképzelni, hogy rovarokat együnk. Pedig nem csak a primitív népek körében szokás bogarakat fogyasztani. Amerikában már üzletet látnak ebben, és próbálják rászoktatni az embereket a rovarevésre: különleges csemegeként kínálnak rovar alapú ételeket, organikusan tenyésztett szárított hernyót, skorpiónyalókát. A szakemberek egyébként azt jósolják, a fitneszipar és a táplálékkiegészítők gyártói fognak elsőként ráharapni a rovarokban rejlő lehetőségekre.

Őseink gyűjtögetés által jutottak hozzá a rovarokhoz, egyszerűen megkeresték az ehető fajtákat. A jövő pedig lehet, hogy a rovarfarmokban van. Bolygónk népessége rohamosan nő, a rovarok fogyasztásának elterjedése pedig megoldás lehet az éhínség felszámolására. Ez azért is elképzelhető, mert a rovarok olyan „tápokon” tenyészthetőek, amelyek egyébként nem szerepelnek az emberi táplálékláncban. Nem csak Amerikában vannak egyébként ilyen jelegű próbálkozások. Kenyában a Flying Food, azaz a Repülő Étel elnevezésű program keretében az afrikai lakosságot szeretnék megtanítani a rovartenyésztésre, illetve meg kívánják reformálni az étkezési szokásokat is. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO is készített már néhány tanulmányt ebben a témában. A rovarok táplálkozástudományi szempontból kiválóan felhasználhatóak, mivel a hagyományos húsfehérjéhez nagyon hasonló összetevőket tartalmaznak, emellett telítetlen zsírsavakban, vasban és cinkben is gazdagok. Afrikában és Ázsiában korábban sokkal elterjedtebb volt a rovarfogyasztás, és tudományosan bizonyított tény, hogy a nyugati étkezési szokások átvétele rontott a helyiek egészségi állapotán.

Az ENSZ legfrissebb előrejelzése szerint az emberiség létszáma 2050-re meghaladja a 9,6 milliárdot, az évszázad végére pedig a 11 milliárdot is elérheti. Jelenleg még elegendő élelmiszert termelünk, éhínség csak azért van bizonyos régiókban, mert az elosztás nem jó. A népességnövekedés súlyos gondokat okozhat, az egyik megoldás pedig a rovarok ipari tenyésztése, feldolgozása és fogyasztása lehet. Mindig érdemes arra figyelni, amit a svájciak csinálnak: a bogárevés „legalizációját” az alpesi állam egyik legnagyobb áruházlánca, a Coop azonnal üdvözölte, és jelezte, a tavasztól rovarból készült hamburgerrel és más finomságokkal bővíti kínálatát.

A magyaros ételekhez szokott gyomrunk által vezérelt tudatunknak talán furcsa a rovarevés gondolata. Tudományos megközelítésből viszont nincs semmi új a nap alatt. Távoli őseink bizonyítottan fogyasztottak rovarokat is. Ebből kiindulva a rovarok (újbóli) beiktatása a táplálkozásunkba csupán olyan innovációnak tekinthető, mint például a szélgenerátorok térhódítása. Ha ugyanis a vitorlás hajókra, szélmalmokra gondolunk, rájövünk, hogy eredetileg az őseink is hasznosították a szélenergiát. Az új helyzet a nyelvészeknek is feladhatja a leckét. Egészen más értelmet kaphat ugyanis a bekapta a legyet kifejezés.

Nyitókép: Szalai Attila illusztrációja