Az elmúlt félév folyamán lapunk kétszer foglalkozott a lakosság hitelezésével. Először egész cikket szentelt a témának, másodszor pedig más tartalmú írásban közölte a Nemzeti Bank kormányzójának figyelmeztetését, hogy ne igényeljünk könnyelműen hiteleket, pláne fogyasztói vagy készpénzkölcsönöket. Egyrészt arra figyelmeztetett, hogy az ilyesmiről kötött szerződések alkalmából olvassuk el az apró betűkkel írt szövegrészeket, mert rendszerint azokból derülnek ki a gyakran súlyos feltételek. Másrészt elmondta, hogy itt most (vad)kapitalizmus van, a hiteleket az euró árfolyamához kötik, ami - még a nyáron - emelkedő irányzatú volt, tehát a havonta törlesztendő részletek folyamatosan nőnek, nem úgy, mint a szocializmus állandó inflációjában, amikor állandóan csökkentek. Minél hosszabb tehát a törlesztés ideje, annál többe fog kerülni a kölcsön.
Közben két dolog történt, ami megtévesztően hathat. Az egyik, hogy a bankok szinte versenyre keltek a hitelek, főként a készpézhitelek gyors kiutalásában, ami könnyelművé tette az igénylőket, másrészt megállt az euró árfolyamának növekedése, sőt (akkori előrejelzésünk ellenére) csökkent, amit a kamatok elszámolásakor a bankok ugyan ímmel-ámmal követni kezdtek. Ez viszont felbátorította azokat, akik úgy vélik, hitelből is lehet kifizetődően vásárolni.
Jóllehet a bankok nem szívesen közlik a nyilvánossággal (a Nemzeti Bankkal is csak sok huzavona, figyelmeztetés és fenyegetés után), mennyit hiteleztek a lakosságnak, hozzávetőleges számítások, különféle adósságok összehasonlítása, no meg a honlapokról leolvasható adatok böngészése alapján kiderült, hogy az év kilenc hónapjában pénzintézeteink valamivel több mint 200 milliárd dinárt kölcsönöztek. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az országban csaknem kétmillió ember kap fizetést, juttatást, járadékot, akkor kiderül, hogy a kereső emberek adóssága személyenként meghaladja a 100 millió dinárt, azaz mai árfolyama szerint a csaknem 1300 eurót.
És itt esik a fene seggre! Itt válik egyre veszélyesebbé lakosságunk számára az a különbség, ami a szocializmus és a (vad)kapitalizmus fogyasztói hitelezése között fennáll. Mert jelen pillanatban sokan hisznek a politikusoknak (vagy csak valamilyen csodában reménykednek), amikor azt látják, hogy az euró árfolyama egy-két dinárral a 80 alatt mozog - immár kitartóan, pár hónapja - miközben a politikusok, pláne a kormánypártiak, erősödő gazdaságról és erős dinárról regélnek, mintegy igazolva gazdaságpolitikájuk helyességét, vagy legalábbis azt, hogy a folyamat megbízhatóan emelkedő irányzatú. Csakhogy az embert nem hagyja békén a sanda gyanú! Mert miközben a politikusok rózsaszínre festik gazdaságunk egét, a külföldi megfigyelők, de a hazai józan szakemberek sem igen látnak olyan igazán kemény és kikezdhetetlen adatot, ami ezt igazolná. Ellenkezőleg: figyelmeztetnek, nehogy elragadjon bennünket a túlzott optimizmus, mert az égen szürke fellegek is gomolyognak, az égaljon pedig egészen sötétek is mutatkoznak!
Miről van szó igazából? Arról, hogy most januárban parlamenti választások lesznek. Ilyenkor minden valamire való politikus belegabalyodik az ígérgetés spiráljába, s teszi ezt az ellenzék is azzal a különbséggel, hogy majd jobban csinálja azt, amit a kormánypártiak ígérnek, tehát nem von kétségbe semmit, inkább rálicitál a mesékre, tehát még nagyobbra fújja az ígéret léggömbjét.
Igen: a léggömböt. Ami szétpukkanhat.
Mert a szerényebben, óvatosabban számolók azt mondják, hogy az euró valóságos értéke már most meghaladja a 100 dinárt. A pesszimisták (vagy jobban számolók?) 120-at mondanak. Na mármost tessék elképzelni vagy kiszámítani, mi történik akkor, ha az euró árfolyama, rövid időn belül (a választásokat követő harmadik-negyedik hónapra kell gondolni) ,,csak” 10 százalékkal növekszik, és eléri a 90 dinárt? A bankok pedig, ennek megfelelően, ugrásszerűen megnövelik, mégpedig előírásaink szerint jogosan - a kamatokat!!!
Nagyon-nagyon drágák lesznek a felvett hitelek, s jaj annak, akinek nincs erős kezese. Nemcsak a megvásárolt ingatlanok kerülnek dobra, hanem sok másik, régen megvett kedves tárgy, ne adj Isten egy-két hold föld, gyümölcsös, ranch, netán ház, vagy lakás is...
Adja a Jóisten, hogy e sorok írója ezúttal alaposan melléfogjon, tévedjen!