A Föld napjára - Szalai Attila karikatúrája

DIPLOMÁCIAI BOTRÁNY A NÉMET NAGYKÖVET MIATT. Belgrádban az elmúlt napokban két bomba is robbant. Robbant szó szerint: egy valódi kézigránát a Vreme újságírójának ablakában. És robbant átvitt értelemben egy másik: Szerbia politikai életében, Németország belgrádi nagykövetének a nyilatkozata miatt. Andreas Zobel a Szerbiai Európa Mozgalom Nemzetközi Kapcsolatok Fórumán egy kérdésre válaszolva annak a véleményének adott hangot, hogy jobb volna, ha Kosovo kérdésében Szerbia a múlt helyett a jövő felé fordulna. Ezt a fejtegetését magyarázta félre a sajtó úgy, hogy szövegkörnyezetéből kiragadta a mondatot: ,,ha túlságosan elmerülünk Kosovo problémájában és a potenciális konfliktusban, ami ott kialakulhat, ez elvezethet Szerbia további destabilizálásához, és újabb problémák lesznek Vajdaságban és Dél-Szerbiában. Aki olvasta a fórumon elhangzottak teljes szövegét (a két kérdést és Zobel két válaszát is), az érti, hogy mi történt. Hiába. Hiába az újságírói csúsztatást ténye. Hiába Zobel nyilvános bocsánatkérése, hogy magánvéleményét mondta el, ami nem azonos a német kormány álláspontjával, és még egyszer elnézést... Diplomáciai össztűz zúdult rá a szerbiai politikai elit tömött soraiból. Csak Čedomir Jovanović LDP-je nem állt be a német nagykövet elleni hajszába, mondván: tisztára olyan a hangulat, mint Slobodan Milošević idejében volt. Lapzártakor (hétfőn) a hivatalos Belgrád még mindig arra várt, hogy Szerbia hivatalos tiltakozása nyomán Berlin elítéli Andreas Zobel kijelentését.
REAGÁLÁSOK. Dél-Szerbia emlegetésére Rasim Ljajić, a Sandžaki Demokrata Párt elnöke szerint Kosovo és Sandžak két, szinte összehasonlíthatatlan eset: ,,Nem létezik semmiféle lehetőség Sandžak destabilizálására vagy a politikai követelések radikalizálódására ebben a régióban Kosovo jövőbeli státusának a kihirdetése után. A Vajdaságban a legnagyobb magyar pártnak, a VMSZ-nek az elnöke másként közelítette meg a történteket. A Beta hírügynökségnek nyilatkozva Kasza József, a VMSZ elnöke az ügyre úgy reagált: a hivatalos Belgrádnak semmi haszna abból, hogy Kosovo kapcsán a nemzetközi jog tiszteletben tartását kéri számon, hiszen az említett terület jövőbeli státusa nem az egyedüli precedens lesz a nemzetközi jog történetében. Az 1920-as trianoni egyezmény is példa nélküli volt, mégis végrehajtották. Kasza aláhúzta: meg tudja érteni a szerb aggodalmakat a lehetséges területvesztés miatt, de ,,ha kitartóan állítják, hogy egy ország sem veszítheti el területének egy részét, akkor üljenek asztalhoz az európai illetékesek, és vizsgálják fölül a trianoni egyezményt is. A VMSZ elnökének értékelése szerint nem létezhet kettős mérce a szerbiai, illetve a kosovói kisebbségi jogok meghatározásakor, és annak az elvárásának adott hangot, hogy mindazt, amit Szerbia a kosovói szerbeknek követel, meg kell kapniuk a vajdasági kisebbségeknek is. Hozzátette: az államnak meg kellene tennie a szükséges megelőző lépéseket, hogy Kosovo végleges státusának kihirdetését követő esetleges erőszakhullám ne irányulhasson a vajdasági kisebbségek tagjai ellen.
A Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetének a helyettese, Fehérvári István a Tanjugnak adott nyilatkozatában kijelentette: ,,Magyarországnak nincsen semmiféle területi követelése Szerbiával szemben, és teljes mértékben elismeri a létező határokat Európában, s teljes mértékben támogatja Szerbia euroatlanti integrációját.
Nenad Čanak, a VSZL elnöke ezúttal is sajátos módon reagált, mondván: a német nagykövet tárgyi tévedésbe esett, amikor azt mondta, hogy Vajdaság 1918 óta tartozik Szerbiához. A Vajdaság ugyanis - a 2006-os szerbiai alkotmány elfogadása előtt - kizárólag a SzerbHorvátSzlovén Királysághoz, majd a Jugoszláv Királysághoz, ezt követően pedig a különböző Jugoszláviákhoz tartozott. ,,Vajdaság tehát csak 2006 óta Szerbia része, méghozzá Koštunica meghamisított alkotmányának köszönhetően... Egyébként nem lehet párhuzamot vonni Kosovo, Sandžak és Vajdaság között, ugyanis Kosovo az albánok nemzeti (ön)meghatározásának kérdése, Sandžak emberjogi kérdés, Vajdaság pedig Szerbia általános demokratizálódásának a kérdése.
BOMBÁT DOBTAK AZ ÚJSÁGÍRÓ ABLAKÁRA. A múlt szerdán, április 11-én volt 8 éve annak, hogy Belgrádban, a lakása előtt, világos nappal főbe lőtték az újságíró-laptulajdonos Slavko Ćuruviját. A nyolcadik évforduló hetében, nem egészen három nappal később - a péntekről szombatra virradó éjszakán - Belgrádban megint egy újságíró életére törtek. Április 14-én, hajnali három óra tájban két bombát dobtak Dejan Anastasijevićnek, a Vreme hetilap újságírójának az ablakára. A két kézigránát közül az egyik felrobbant - a másik az ablakpárkányon maradt -, megrongálódott a földszinti lakás ablaka, benn pedig a hálószoba mennyezete. A hálószobában az újságíró és felesége aludt: szerencsére egyikük sem sérült meg, kiskorú lányuk pedig megmenekült a riadalom okozta sokktól, ezen az éjszakán ugyanis nem volt otthon. A rendőrség azonnal a helyszínre sietett, és megállapította, hogy két viszonylag nagy erejű, M-52-es típusú kézigránátról van szó - az M-52 pedig akár százméteres körzetben is halálos sebeket tud ejteni.
A Dejan Anastasijević meggyilkolására tett kísérlet után szombaton sajtótájékoztatót tartottak a Vreme szerkesztőségében, ahol az újságíró elmondta: ,,Ez a támadás nemcsak ellenem irányult, hanem a családom ellen is, s mindaz ellen, amit képviselek: az újságírók és a szabad újságírás ellen. Hasonló dolgok már nem egyszer történtek, itt van például Slavko Ćuruvija esete, ezért nagyon fontos, hogy a rendőrség és az állam ezúttal kitartson, és megtalálja az elkövetőket. A Vreme főszerkesztője, Dragoljub Žarković szerint az Anastasijević meggyilkolására tett kísérlet valószínűleg összefüggésben áll az újságíró április 11-ei rádiószereplésével (B92), amikor is a hat bosnyák férfi kivégzésével vádolt Skorpió csoport tagjaira kimért büntetést kevesellte.
A merényletkísérletet követően személyesen kereste fel a Vreme szerkesztőségét Szerbia elnöke, Boris Tadić. ,,Mindenkit, aki újságírót kísérel meg megölni, a legszigorúbb büntetéssel kell sújtani. Az állam reakciójának ilyenkor a legerélyesebbnek kell lennie. Az ilyen bűntények valójában kísérletek arra, hogy Szerbiát visszavessék a kilencvenes évekbe és a háborúk éveibe. Ma a támadás célpontja Dejan Anastasijević volt, néhány évvel ezelőtt Slavko Ćurivija, időközben meggyilkolták a miniszterelnököt, Zoran Đinđićet - nyilatkozta Tadić, aki az újságíró elleni támadást az államot ért támadásnak minősítette. Elítélte a bombamerényletet, az ,,újságíró lakása elleni támadást Vojislav Kostunica kormányfő, és reagált valamennyi újságíró-szervezet: a NUNS, az ANEM, az NDNV, az UNS... A független újságírók szervezete, a NUNS emlékeztet, hogy Anastasijević a háborús bűnök és szervezett bűnözés témakörének egyik legjobb ismerője, aki magas szakmai színvonalon teszi azt, ami a dolga: a munkáját végzi. Szemben azokkal a ,,patriótákkal, akik áldásukat adják a háborús bűnökre, és hősökként emlegetik a háborús bűnözőket még ma, 2007-ben is.