* Gondolom, ez az időszak most legalább olyan izgalmas számodra, mint mielőtt az első könyved megjelent, hiszen valami egészen újjal nyitsz az olvasók felé. Jön ugyanis az első fantasyd. Ilyenkor már azért biztosan tűkön ül a szerző…

— Ezt én sem tudtam volna jobban megfogalmazni. Ez egy úgynevezett szürke zóna, és több szempontból is izgalmas. Az egyik az, hogy van egy olvasóközönségem, mely hozzászokott, hogy én krimiket írok, ráadásul folytatásos történeteket, és a kiadómon kívül igazán nem beszéltem senkinek arról, hogy a következő könyv fantasytémájú lesz. Természetesen a kiadóm tudta, hogy ez egy gyerekkori álom volt részemről. Amikor elkezdtem olvasni, kezdetben kizárólag fantasykönyveket forgattam, ez a műfaj szerettette meg velem az olvasást. Úgyhogy megmaradt később is egy be nem teljesült gyermekkori álomként, hogy egyszer ebben a műfajban is megírjak egy olyan történetet, amely akár kiemelkedő is lehet. A kriminek is, a fantasynek is vannak jellegzetességei, melyek átfedésben is lehetnek — ilyenek a csavar, a csattanó a könyv végén, de akár a karakterek megformálása is. Ennek ellenére jelentős a különbség a két műfaj között, és éppen emiatt nem lehettem biztos benne, hogy a fantasym elég jó lesz-e arra, hogy egyáltalán megjelenjen. Hiszen az, hogy a krimijeimet megszerették az olvasók, még nem biztosíték arra, hogy ezt az új műfajt is elfogadják és megkedvelik majd tőlem. Ez számomra is óriási kérdőjel volt. Mert azért most én is fejest ugrottam az ismeretlenbe, és persze elbizonytalanodtam többször is, hogy jó lesz-e ez, nem kellett-e volna inkább a „biztos lovat megülnöm”, és maradnom a krimiknél… De amikor elkezdtem írni ezt a történetet, azt éreztem, hogy nagyon szeretem, szinte a kriminél is jobban, szóval magam felé is pozitív visszacsatolás volt. Szerettem írni, szerettem leülni mellé, szerettem a karaktereket, akik itt sokkal szerethetőbbek mások számára is, mint például a krimikben.

Fotók forrása: facebook.com/szantodaniel

* Megfordult a fejedben, hogy esetleg a fantasyt álnéven kellene kiadnod?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, mert amikor a kiadóval először leültünk tárgyalni, elgondolkodtam azon, hogy vajon úgy jobban rákapnának-e az olvasók. Sokszor elmondtam már, hogy az emberekben sajnos van egy fenntartás a magyar szerzőkkel kapcsolatban, és kíváncsi lettem volna, hogy egy hangzatos, idegen névvel jobban felkeltem-e az érdeklődést, esetleg olyanokét is, akik így, hogy a saját, magyar nevemmel adom ki, esélyt sem adnak a kötetnek. Másrészt viszont volt bennem egy olyan érzés, hogy ezzel becsapnám az olvasóimat, akik már várják tőlem a következő történetet, legyen az akár krimi, akár fantasy. Tehát gyorsan elvetettük ezt a lehetőséget, mert egyébként is távol áll tőlem ez az álnév dolog. Én felvállalom a nevemet, és vagy működik így is, vagy akkor sem működne, ha hangzatos, idegen névvel adnám ki a könyveimet.

* Mostanra azért már van egy elég népes rajongótáborod, mely biztosan örül Dorian történetének, de nagyon várja már a krimik folytatását is. Azok is érkeznek?

— A következő könyvem — ezt szinte biztosan kijelenthetem — krimi lesz. Már A hatszög megjelenése után rengeteg üzenetet kaptam, főleg, amióta kiderült, hogy a fantasy világában játszódik a következő könyvem, és kérdezték, hogy Budai Viktor történetével mi lesz, mikor folytatódik, mikorra várható a lezárása. Annak a történetnek a megírásán már hosszabb ideje dolgozom, de nagyon lassan haladtam — nem azért, mert nem volt ihlet, vagy mert nem szívesen csináltam, hanem azért, mert a fantasy teljes írót igényelt, és nem nagyon volt lehetőségem ugrálni a két műfaj között. Szerintem az nem is tett volna jót, egyik regénynek sem. Most, hogy Dorian történetét egyelőre befejeztem, és tudtam egy pici szünetet is tartani, egyre inkább tudok ismét haladni Budai Viktor történetével, és nagyon bízom benne, hogy a jövő áprilisi budapesti Könyvhétre az is elkészül, de ha nem, akkor legkésőbb jövő szeptemberre biztosan.

* Elolvastam a krimijeidet — és rajongó lettem. Arra nem is merek rákérdezni, honnan meríted az ihletet, az viszont érdekelne, hogy a fantasy megíráshoz miből vetted az inspirációt. Tudjuk, hogy minden műfajban nehéz újat és maradandót alkotni, de a fantasyben talán a legnehezebb, hiszen az olyan klasszikusok, mint A Gyűrűk Ura vagy a világszerte óriási rajongótáborral bíró Trónok harca után nehéz lehet labdába rúgni, újat mutatni.

— Én erre úgy gondolok, hogy nagyon sok jó krimi születik, de olyan kiemelkedő művek, amilyenek a fantasy műfajában például az általad is említett könyvek, vagy akár a Harry Potter-sorozat, illetve az Eragon, a krimi műfajában nincsenek. Talán A tetovált lány volt ilyen, de az is jóval mérsékeltebb sikereket ért el, mint például A Gyűrűk Ura. Tehát én azt látom, hogy éppen a fantasyben van egy olyan óriási szabadsága az írónak, amely ugyanakkora felelősséggel is jár, hiszen éppen ez lehet a buktatója is. Ki kell találni egy egész világot, míg a kriminél a már meglévő keretek közé, azon társadalmi környezetbe helyezzük a szereplőinket és magát a cselekményt, amelyet mindenki ismer. A fantasynél mindent az író talál ki. Mivel sok fantasyt olvastam, maga a hangulat, illetve a Tolkien által megírt mitológiai lények, háttér, környezet elég nagy segítséget nyújtott nekem. Én is szeretem a tündéket, a törpéket, az embereket, érdekes megfigyelni a harcukat, meg persze itt vannak még a sárkányok is, ők szinte elengedhetetlenek, ha valaki fantasyt szeretne írni. Ilyen szempontból megvoltak a „kapaszkodóim”. Gyakran megkapom a kérdést a krimik kapcsán is, hogy honnan jön az ihlet, és bevallom őszintén, soha nem tudom a választ. Amikor egészen kicsi voltam, akkor is úgy aludtam el esténként, hogy történeteket találtam ki magamban: kit mentettem meg aznap az iskolában, hogyan segítettem, ha valahol tűz ütött ki… Szóval ezek a merész gondolatok voltak az altatóim. Ezt magammal hoztam a gyermekkoromból, ez kell az íráshoz is, de hogy konkrétan mi az, ami ezt elindítja bennem, honnan jön az ihlet, azt nem tudom meghatározni. Azt is mindig elmondom, hogy meg lehet tanulni jól írni, ha valakinek van hozzá tehetsége, viszont van egy-két olyan tulajdonság, amellyel egy jó írónak bírnia kell. Ez minden munkakörben így van: sok mindenkiből lehet jó pszichológus, de az igazán kiváló szakemberekben van valami plusz, legyen az akár a kommunikációs készségük, akár a személyiségük. Akiben ez nincs meg, az hiába tanult meg mindent a szakmájáról az iskolában, soha nem lesz kiemelkedő abban, amit csinál. Szerintem ez ugyanígy van az íróknál is. Vannak olyan „hozott” dolgok, amelyeknek meg kell lenniük az emberben, a többi tanulható. Istennek hála, ez az álmodozás, különböző világok kitalálása megmaradt bennem a gyermekkoromból. Én a könyveket is úgy olvastam sokszor, hogy közben állandóan azon gondolkodtam, hogy én ezt egészen másképpen fejeztem volna be, és konkrétan meg is volt a fejemben, hogy hogyan. Amikor az ember leül írni, és már benne van a történetben, akkor sokkal könnyebb, hiszen magával ragad a saját magunk által teremtett világ.

* Mikor érkezik Dorian története a könyvesboltokba?

— Szeptember 25-én jött ki a nyomdából, akik előrendelték, azok már a következő napokban kézbe vehetik. Október 1-jén 10 órától Budapesten, a Könyvfesztiválon lesz egy könyvbemutató is, oda szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel az új könyv, vagy olvasta a már megjelenteket. 12 órától pedig az Európa Könyvkiadó standjánál leszek jelen, itt szívesen beszélgetek is az olvasókkal. Tehát biztos, hogy az elkövetkező néhány hét egy izgalmas időszak lesz számomra, és bízom benne, hogy az olvasók számára is.