A Pannon Televízió Rekontra című műsora a két klasszikus politikai eszmerendszerrel: a liberalizmussal és a konzervativizmussal foglalkozott. Az ideológiák közötti különbségeket és hasonlóságokat vitatták meg. Az adás vendégei Hódi Sándor pszichológus, közíró, társadalomkutató, Tari István képzőművész, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke és Losoncz Alpár filozófus, egyetemi tanár voltak.
A politika-filozófiában régóta ismert tény, hogy a konzervativizmus és liberalizmus mint eszmerendszerek bipolárisan nem ellentétesek egymással, tehát nem határoznak meg olyan attitűddimenziót, amelyben a társadalom tagjai elrendeződnek. A konzervativizmus és a liberalizmus mint értékrendszerek közös szellemi táptalajból alakultak ki, a történelem viharai azonban sok esetben egymás ellen fordították őket.
— A konzervatív szemellenzős, a múltban él, magyarabb magyart akar, avítt. Összeesküvés-elméletet gyárt, mindenért Trianont és a mindenkori nagyhatalmakat okolja.
— A liberális reformkajákon tengődő, antialkoholista, természetvédő. Körömszakadtáig ragaszkodik vélt vagy valós polgári, egyéni jogaihoz.
Hódi Sándor konzervatív embernek tartja magát. Szerinte egyáltalán nem szégyen magunkat konzervatívnak vallani, és nem gondolja, hogy maga a kifejezés szitokszó lenne.
Tari István a nép iránti elkötelezettséget tartja a konzervativizmus egyik fő jellemzőjének. Sajnálatosnak véli, hogy manapság mindent megpróbálnak lényegteleníteni, ami a múltról és a gyökereinkről szól. A konzervativizmus és liberalizmus közötti különbséget abban látja, hogy az előbbi értékteremtést valósít meg, az utóbbi pedig új hagyományokat próbál létrehozni.
Losoncz Alpár a liberalizmusra mozgó hagyományként tekint. Véleménye szerint a történelem folyamán a liberális ideológia jelentése folyamatosan változott. Sokszor szitokszónak számított, pedig a magyar hagyományok alapvetően liberálisak. Kossuth Lajos is liberális volt. Kiemelte, hogy a konzervativizmus nem jelent feltétlenül egyet a maradisággal. Széchenyi István sem volt maradi, mégis konzervatív rend híveihez tartozott.
Hódi Sándor hozzátette: a konzervativizmus közösségben való gondolkodást, közösségi normákhoz való ragaszkodást jelent, a liberalizmus pedig az egyén felelősségét hangsúlyozza.
— Nyársat nyelt konzervatívok. Egyedül a világ ellen.
— Hiú szájhősök, idegen eszmékkel eladják saját szülőföldjüket.
Hódi Sándor szerint lehet kígyót-békát kiabálni egyik-másik eszmére, de érdemesebb konkrét dolgokkal foglalkozni. Az emberek szabad mozgását, a migrációt hozta fel példának. A konzervatív ember úgy gondolja, hogy egy társadalom normarendszerét elsajátítani hosszú ideig tart. A liberálisok viszont támogatják a migrációt, véleményük szerint mindenki ott él, ahol akar.
Tari István elmondta, hogy Szerbiában már az 1930-as években elkezdődtek az etnikai tisztogatások. Nem mindig szerencsés tehát a kisebbség tagjának lenni. Felhívta a figyelmet a pénz „diktatúrájá”-ra is, amely egy valóban cinikus ideológia.
Losoncz Alpár egy félreértést próbált tisztázni a liberalizmussal kapcsolatban. Véleménye szerint a liberalizmus 30-40 éve alig-alig létezik, inkább csak válságfenomén.
— Vajdaságban miről beszélünk? Sem konzervatívok, sem liberálisok.
— Választás lesz Magyarországon, hozzánk is megjöttek a liberálisok.
Losoncz Alpár érdekes kérdésnek tartja, hogy kisebbségben egyáltalán kifejlődhetnek-e a klasszikus ideológiák. Véleménye szerint Erdélyben és a Felvidéken lehet, ám Vajdaságban nagyon nehéz konzervatív és liberális értelmiségről beszélni.
Hódi Sándor úgy gondolja, hogy igenis voltak, és a jövőben is lesznek majd Vajdaságban liberálisok és konzervatívok.
Tari István a vajdasági magyarság kollektív bűnösségének problémájáról beszélt, pontosabban arról, hogy a szerb törvényhozás így bélyegezte meg az itt élő magyarságot. Sajnálatosnak tartja, hogy sem az anyaországi, sem a vajdasági magyar pártok nem tudták megakadályozni a törvénytervezetet. A vajdasági magyar értelmiséget a napi politikai céloknak rendelik alá.
Az adás végén a vendégek március 15-e viszonylatában megpróbálták összegezni, hogy hol tart manapság a konzervativizmus és a liberalizmus ügye térségünkben. Hódi Sándor szerint ugyanolyan nehéz időket élünk, mint az 1848-as forradalom idején.
Tari István egyetértett Hódi Sándor gondolataival, és a jelenlegi politikai elit felelősségéről beszélt.
Losoncz Alpár a 48-as forradalom kapcsán Petőfi Sándort emelte ki, akit demokratikus nacionalistaként a jelenlegi szabad piacra épült társadalom kivetné a soraiból.