Az újságírás halála, ha az újságírót a szerkesztőség négy fala közé kényszerítik. A téma ugyanis „nem jön házhoz”, ki kell menni érte az utcára, az emberek közé. Így leltem rá én is arra a szívet tépően fájó, mégis gyönyörű történetre, amelyet most először, ötvenhat évvel az eset megtörténte után az olvasók is megismerhetnek...

1958. január. A hideg télben — kabátjukat a mellükön jól összehúzva — emberek sietnek Nagyfény utcáin. Megy ki-ki a dolga után. A falu központjában, a sarki épületben kocsma működik. A terem sötét, kapadohánytól füstös, közepén egy biliárdasztallal. Estefelé van. Ilyenkor a falu férfijainak egy része itt múlatja az időt. A földeken dolgozni télvíz idején nem lehet, hát némileg kikapcsolódnak itt, a falu kocsmájában...

Faragó Dezső, a húszéves földműves fiatalember is itt van. Tízéves kora óta, amikor édesapját elhurcolták és kivégezték a partizánok, ő a „férfi” a háznál. A négy évvel fiatalabb öccsével, Gyulával együtt mindenben segítik az édesanyjukat. Jól ismerik már a földművelés fortélyait, nehézségeit, buktatóit, akárcsak a disznótenyésztését. Mert mindez az ő kettejük nyakába szakadt, miután kenyérkereső édesapa nélkül maradt a család.

Vitából gyilkosság

Dezső két éve jár jegyben a falu legszebb lányával, a tizenhat éves Pölhe Annuskával. Aki csak látja őket, megdobban a szíve az örömtől, olyan szép pár ők ketten! Imádják egymást, szerelem talán soha nem volt még ilyen erős két ember között...

Most itt ül Dezső is a kocsmában, és ahogy az már lenni szokott, a férfiak szóváltásba keverednek. Dezső egy negyvenéves disznókereskedővel vitázik. Hogy miről, azt csak sejteni lehet, hiszen a sertéstenyésztés és az abból származó jövedelem jó alapja egy irigységből fakadó nézeteltérésnek. A veszekedés odáig fajul, hogy a két férfi kimegy a kocsma mögötti udvarba. Még csak dulakodásra sincs idő, mert a negyvenéves férfi olyan erővel üti fejbe Dezsőt egy vaslapáttal, hogy az eszméletét veszti...

Magához térve a fiatalember visszavánszorog a kocsmába. Az elkövetőnek már hűlt helye. Dezső nem tud megszólalni, csak szédelegve leroskad egy székre. Egy ismerős hívja Gyulát, Dezső öccsét, hogy vigye haza a fivérét, valószínűleg felöntött a garatra. Gyula, a tizenhat éves suhanc kerékpáron viszi haza Dezsőt a tanyára. Éjjel lóháton siet a falu orvosáért, de mire hazaérnek, Dezső meghal. Gyász, értelmetlen összevisszaság lesz úrrá a családon.

Miközben híre megy a faluban az esetnek, szemtanúk — többen is — elmesélik a családnak, hogy valójában gyilkosság történt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Dezső két héttel ezelőtt kapta meg a katonai behívót, így az ügyet a katonai rendőrség vizsgálja majd.

Szomorú csütörtök

Szomorú, januári, fagyos csütörtök. Dezsőt utolsó útjára kísérik a temetőben. Ott van az egész falu. Annuska menyasszonyi ruhában siratja szerelmét. Fején koszorú, szívében gyötrő fájdalom. Egy hét múlva, a következő csütörtökön már őt temetik hófehér ruhájában, koszorúval a fején...

A lány nem tudta elviselni szerelme elvesztését. Felvette az esküvői ruháját, és zsírszódát ivott. Dezső sírhantján még ott remegtek a megfagyott virágok, máris újabbakkal érkezik a temetőbe a falu népe. Egy hét, két temetés. Egy gyilkosság, két élet...

A szülők úgy határoztak, hogy — noha a két fiatal nem volt házas — közös sírboltba temetik őket. Szerelmük végső nyughelye láttán a nagyfényi temetőben minden alkalommal összeszorul az arra járók szíve attól a mérhetetlen szomorúságtól és együttérzéstől, amely e két fiatal szerelmének és életének ily hirtelen véget vetett.

A halál mindig értelmetlen. Legalábbis valamennyien szeretnénk ezt hinni. Az övék az volt, ehhez nem fér kétség. Értelmetlen, felesleges és hasztalan. Utánuk két, örök gyászba borult csonka család maradt, amely soha nem tud megbocsátani a gyilkosságot elkövetőnek.               

A katonai rendőrség és a hadbíróság hathatós kivizsgálása után letartóztatták és tíz év börtönre ítélték azt, aki — akarva-akaratlanul — két fiatal életét ontotta ki. Leülte a büntetését, majd a szülőfalujában, Nagyfényen élte le hátralevő életét. Még az sem zavarta, hogy nap mint nap szembe kell néznie a családtagokkal, az ismerősökkel, akik pontosan tudták, mit tett. Végül betegségben hunyt el öregen, kiszolgáltatottan...