Régi, kedvenc Tomos kismotorok

Régi, kedvenc Tomos kismotorok

APN 4/6 és Automatik

A ’70-es, ’80-as években aki sikeresen megszerezte a kismotorhoz szükséges vezetői engedélyt, az említett járművek közül tudott választani. Amikor a pénzt is sikerült összegyűjteni, máris ment apuval az üzletbe, és meg is vásárolták. Az első és legszebb motorozás örökre beíródott a fiúk emlékezetébe, mivel nem a legrövidebb, ellenkezőleg, a leghosszabb utat választották hazáig. Otthon az újdonsült motortulajdonos alaposan megmosta és órákig nézegette a járművét, ismerkedett vele.

Az első motorkerékpár az APN 4 volt, roppant egyszerű felépítéssel. Egyhengeres, kétütemű, 49 köbcentis, léghűtéses motor hajtotta meg. A végsebessége 45 km/h, melyet később lehetett növelni, a henger űrtartalom-növelésével és egy mérettel nagyobb dugattyúval. Az üzemanyag benzin és kétütemű motorolaj keveréke, 50:1 (2%) arányú elosztásban. A négyfokozatú váltót lábbal lehetett kezelni, a kuplung pedig a kormányon helyezkedett el. A berúgás a jobb oldali pedállal történt, melyet a motor beindítása után visszatolhattunk eredeti helyzetébe, a motorblokkra. A biztos megállásról dobos fékrendszer gondoskodott. A 16 colos átmérőjű kerékfelnik alumíniumötvözetből készültek. Az üzemanyagtartály 5,5 + 0,5 literes volt, a fogyasztás 2,2 l/100 km, a motor tömege 58 kg. A hossza 1812 mm, a két kerék közötti tengelytáv 1195 mm, a terhelhetősége pedig elérte a 150 kilogrammot, ezért két személy szállítására is alkalmas volt.

Az APN 6 változat később került piacra, sokak szerint már gyengébb minőség jellemezte, és a külalakján is sokat változtattak, hátrányára. Az első benyomás valóban elijesztette a vásárlókat, mivel a sárhányók mindkét keréken műanyagból voltak, akárcsak az üzemanyagtartály. Nem úgy, mint elődjénél, az APN 4-nél. Ez a megoldás némi veszéllyel is járt, mert egy esés alkalmával eltörhetett, ami sok esetben be is következett, és a benzin szétfolyt az úton. Az ülés minősége is sokat romlott, függetlenül attól, hogy egy- vagy kétszemélyes volt. A motorozás élménye is csorbult, sőt, már a lányok előtt sem lehetett vele dicsekedni, az APN 4 viszont szinte mindig sikert aratott. A motor javítását általában egyedül el lehetett végezni, a gyújtógyertya cseréje is rutinszerű volt. A hátrányok sorát a gyenge vázszerkezet zárja, melyet hajlított lemezből készítettek, ezzel a teherbírása is jócskán lecsökkent. A 6-nál előnyösebb lett az egyszemélyes változat. A módosítások végleg megváltoztatták a vásárlók körét, mindinkább a középkorosztály vette ezt a modellt, és ezzel megszűnt az a korszak, amelyben elsősorban a fiatalok motoroztak APN 4-gyel.

Egy másik kismotorkerékpár, mely szintén mély nyomot hagyott a motorozás történetében, a Tomos Automatik. A ’70-es évek elején az említett gyár elkészítette egy modell gyártásának a tervét, ez a kezdetekben nagyon drága beruházás volt, de a siker nem sokáig váratott magára. Az első A1 1971-ben került a boltokba, és szinte azonnal népszerű lett — a maga nagyon egyszerű kidolgozása miatt. A maximális sebessége 42 km/h-t tett ki, melyet a 2 lóerős motor, illetve a 43 kg össztömeg könnyedén lehetővé tett. 1973-ban az A3 felváltotta elődjét. Ez a modell már új gyártási eljárással készült, erre egy példa a váz különleges hegesztéssel való összeállítása. A motor ugyanaz maradt, azzal a változtatással, hogy itt már volt kétfokozatú automata váltó.

1982-ben került piacra az A3M, majd 1986-ban az A3MS, 1989-ben pedig az A3S, az A3L és az A3SL. Az eltérés csupán a vázon elhelyezett díszítőelemekben volt, de valamivel később a motor teljesítménye 2,4 lóerőre módosult, a tömege pedig 57 kg-ra. 1989-ben a Tomos egy Flexer nevű modellel állt elő, melynek végsebessége alig érte el a 25 km/h-t az 1 lóerős motorjával. Ezek a kismotorok a középkorosztály, illetve a nők körében váltak nagy kedvenccé, nem kellett hozzájuk szinte semmilyen képesítés, és az automata váltó nagy előnynek számított. Az irányjelzők is lényegesen megkönnyítették a használatot, mivel mindkét kéz a kormányon maradt, így a közlekedés is biztonságosabb lett. E járművek terhelhetősége és fogyasztása is elfogadható volt, tehát a tökéletes kismotor megfogalmazás illett rájuk.

Ezek voltak a ’70-es és a ’80-as évek kedvenc járgányai, melyek manapság már majdnem teljesen feledésbe merültek. Az utakon azonban még látunk belőlük, mivel az alkatrészellátásuk még mindig folyamatos. A megbízhatóságuknak köszönhető, hogy akik annak idején megvásárolták őket, nem szándékoznak megválni tőlük, és ez érthető is.

APN-esek, automatikosok, további jó motorozást!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Mérföldkő rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Régi, kedvenc Tomos kismotorok
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2019.06.12.
  • LXXIV. évfolyam 23. szám
Régi, kedvenc Tomos kismotorok
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2019.05.29.
  • LXXIV. évfolyam 21. szám
Facebook

Támogatóink