Reagálás

Reagálás

Nyilatkozat a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumot, valamint a személyemet ért vádakról

Engedjék meg, hogy nyilatkozatomban, mielőtt rátérek az ellenem és az intézmény ellen felhozott vádak cáfolatára, először személyesebb formában szólhassak a témáról. Másként szeretném súlypontozni a problémát, nem a személyemre kivetítve, mert nem csak én vagyok a célpont, és mert az események és az ezzel járó következmények sajnos nem csak engem érintenek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a minősíthetetlen, személyeskedő és tulajdonképpen meddő (előre eldöntött) vita egy iskola körül zajlik. Tudják, az iskola egy olyan hely, amely nem fikció. Ahová igazi gyerekek járnak, akik figyelnek, tanulnak, kritizálnak, véleményt mondanak, mi legalábbis ennek a szellemében igyekszünk nevelni őket. Azután az itt dolgozó tanárok is valódiak, akikben van hivatástudat, manapság ez sem olyan egyértelmű ebben a szakmában. És az összetartozásunk is igazi, mely kialakult bennünk ebben a 13 évben. Szeretünk itt dolgozni, jó az iskolánk légköre, talán ennek is szerepe van abban, hogy ennyire jók az eredményeink, és hogy a gyerekhiány ellenére jelentős a túljelentkezés hozzánk. A problémát abban látom/látjuk (jó, hogy biztos vagyok abban, mondhatom így is), hogy mintha nem számítana az, hogy sikerült egy élő, értékes helyszínt teremteni, ahol taníthatunk és tanulhatunk, ahol a gyerekeink jó helyen vannak, ezt eddig egyetlen szülő sem kérdőjelezte meg. Ez az állapot nem magától adódik, megdolgozunk érte, évek óta napi szinten. Igyekeztünk vigyázni rá, ahogyan ebben a nehéz tanévben is, amikor a többi iskolával együtt a racionalizáció jegyében pusztán %-ban mértek minket, és minden arra irányult, hogy olcsóbb legyen az oktatás. A gimnázium működésének ideje alatt most lett volna a legnagyobb szükségünk érdekvédelemre. Hangot is adtam ennek a tanév elején a legkülönbözőbb illetékes fórumokhoz fordulva (a többi közt a Magyar Nemzeti Tanácshoz is). A kisebbségi érdekvédelmünk eredményességéről és ennek következményeiről Önök is tájékozódhattak. A Kosztolányi-gimnázium a leépítések, bércsökkentések, költségcsökkentések ellenére szinten tartotta az intézményt, hoztuk a formánkat, az eredményeinket. Vajon mit csináltunk rosszul, hogy ennyire nem tűr meg minket a saját közösségünk egy része? Szó esett az intézmény összevonásáról is, nem a szerb oktatási minisztérium kezdeményezésére, nem. Egy ekkorára zsugorodott közösség, mint a miénk, ennyire nagyvonalú lehet jól működő intézmények felszámolásával, egy olyan intézményével, amelynek haszonélvezői ennek a közösségnek a gyermekei? Tudatában vagyok annak, hogy naiv és idealista a probléma ilyen jellegű megközelítése, tudnám értelmezni és elemezni a megszokottá vált haszonelvű indítékok mentén is a helyzetünket. Amiért mégsem ezt választottam, annak oka, hogy hiszek abban, érdemes egyszerű, alapvető kérdéseket feltenni. Ennek egy iskolában a legbiztosabb kiinduló pontja a gyerek. Az intézmény értük van, és ami most a gimnázium körül történik, az messze nem az ő érdekeiket tartja szem előtt. 

Az ellenem és az intézmény ellen felhozott vádak és azok cáfolata:

Az elhangzott vád: Az együttműködés megtagadása az új felállású MNT-vel

Ennek az állításnak a cáfolatára konkrét bizonyítékok:

1. A gimnáziumban az MNT oktatási konzultációs testületének 2 kinevezett tagja van: Fremond Mónika és Varga Anikó. Az üléseken részt vettünk, képviseltük a gimnáziumot. 

2. Amint az új felállású MNT munkába kezdett, megkerestem Jerasz Anikót azzal a kérdéssel, hogy az egyetemisták felkészítő programját miért nem folytathatják továbbra is a gimnázium tanárai, hiszen ők voltak azok, akik a feladatokat kidolgozták, és a munkájukra nem volt panasz, és felkértem, hogy folytathassuk az együttműködést. Válasz a mai napig nem érkezett.

3. A racionalizációval járó leépítések miatt a gimnázium az MNT-hez is fordult, és érdekvédelmet kért.

4. Minden felkérésükre, felkészítő programjukra reagáltunk, a gimnázium részéről képviselőket küldtünk. 

— Mindkét előadáson, mely a tanulók itthon tanulását propagálta, köteleztük a tanulókat a részvételre, a szülőket is kivétel nélkül értesítettük, de kötelezővé tenni a részvételüket nem tudtuk. (A szülők nagy része a Kosztolányi-gimnáziumban nem Szabadka város területén él.)

— Az újvidéki egyetemek látogatására szervezett utazásról is értesítve lett mindhárom tagozat, mivel szombaton volt, az iskola részéről kötelezővé nem tehettük, de itt is megtörtént a részvétel hat tanulóval, és az az állítás sem felel meg a valóságnak, hogy nem küldtünk velük kísérő tanárt, Kenyeres Adél angoltanárnő volt a tanulókkal.

5. Minden rendezvényünkre, amelyre vendégeket fogadtunk, a MNT képviseletét is meghívtuk.

Az itt felsoroltak bizonyíthatóan cáfolják Jerasz Anikónak a következő állítását:

Egyedül a Kosztolányi-gimnáziummal nem jött létre az együttműködés [...] Részükről teljes elutasítást tapasztaltunk a másfél év során [...] Az együttműködés kialakítására a gimnázium vezetősége többszöri megkeresésünkre sem mutatott hajlandóságot.”

Bármikor be tudom mutatni a bizonyítékokat iktatott, elektronikusan elküldött levelekkel, a tanulókhoz eljuttatott körözvényekkel, a tanulókkal a szülőkhöz eljuttatott levelekkel, amelyek átvételét a szülő aláírásával igazolta, a tanári kar részéről tanúsíthatóak az MNT-rendezvényeken a jelenlétek, az átvett meghívókról aláírások.

Az elhangzott vád: A gimnázium magyarországi továbbtanulásra ösztökéli a gyerekeket

A tanulókra semmilyen nyomásgyakorlás nem történik a továbbtanulás szempontjából. Az intézménynek nincs beleszólási joga sem a szülők, sem a tanulók döntésébe. Az iskolánkban a külföldön továbbtanulók aránya semmivel sem kirívóbb a többi intézménynél. 

Az elhangzott vád: Más középiskolákkal az együttműködés megtagadása

A magam részéről nem tudok egyetlen olyan középiskoláról sem, amellyel megtagadtam volna az együttműködést. A szabadkai középiskolákkal együttműködünk, részt veszünk a közös rendezvényeken. A zentai Bolyai-gimnáziummal mi kezdeményeztük az idén a Cipődoboz-akcióban a közös részvételt. A Paulinum tanulóinak évek óta biztosítjuk a tornatermünk használatát. A szegedi Deák-gimnáziummal egy közös pályázati projektet realizáltunk az idén. A bácsalmási iskolával most pályázunk közösen. A Rákóczi Szövetség keretén belül pedig részt veszünk az anyaországi diákprogramokban.

A megkérdőjelezett elismerések 

Bármikor prezentálni tudom a tartományi titkárság leveleit, Nyilas Mihály aláírásával, Deli Andor aláírásával, amelyekben méltatják mind a gimnázium, mind az itt végzett munka eredményeit, továbbá Sólyom László és Mádl Ferenc magyar köztársasági elnökök leveleit, amelyekben elismerően szólnak az intézmény szellemiségéről, az itt végzett munka eredményességégéről, valamint kinevezésemet a Đorđe Natošević-bizottságba (Szerbiában az oktatás területén a legrangosabb elismeréseket kiosztó bizottság). 

Varga Anikó, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója

Címkék: MNT, KDTG, varga_anikó
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Közlemény rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Reagálás
Községeink Életéből
  • Hét Nap
  • 2016.09.02.
  • LXXI. évfolyam 35. szám
Reagálás
Oktatás
  • (Tha)
  • 2016.08.31.
  • LXXI. évfolyam 35. szám
Facebook

Támogatóink