Mivel Bezzeg Gyula most kilenc hónapot Szarajevóban tölt, nem tud olyan aktívan részt venni a klub szervezésében, mint eddig, de még távolról is figyelemmel kíséri a történéseket, és tanácsokkal, ötletekkel látja el a Cortexet vezető Hajdú Tamást, akit arról kérdeztem, mennyire nehéz neki egyedül vinnie a kávézót a hátán, hiszen ezenkívül a szabadkai Népszínházban jelenleg is próbál, illetve hetente egy műsort készít az Újvidéki Rádió számára. Tamás elmondta, hogy természetesen nem könnyű, de szerencséjére barátnője, Sárcsevity Bea is nagy részt vállal magára a Cortex életének megszervezéséből.

Arra a kérdésre, hogy miért szereti ezt csinálni, ezt a választ kaptam:

— Nekem egy gyerekkori álmom volt, hogy legyen egy saját kávézóm, melyet én vezetek, s az én ízlésem szerint működik.

A kávézó közönsége főleg középiskolásokból áll, de megfordul itt idősebb, fiatalabb, tanár, diák, színész és rendező, magyarok, szerbek, bunyevácok egyaránt. — Azért jó, hogy a középiskolások ideszoktak, mert nekik most van kialakulófélben az ízlésük, a gondolkodásmódjuk, most kezdenek valahova tartozni, mi pedig igyekszünk olyan programot kínálni, amely a jó ízlés felé tereli őket — mondta Tamás.

A Cortexben lehet könyvet bérelni, és a törzsvendégek behozhatják kedvenc bögréjüket, hogy minden alkalommal abból ihassák meg a török kávét, ezáltal még otthonosabbnak hat ez az egyébként is nagyon jó hangulatú színházklub.

— Ez a Kosztolányi Dezső Színház klubja — mondja Tamás. — A jövőben megpróbálunk még jobban kapcsolódni a színházhoz, több olyan programot szervezni, amely kötődik egy-egy előadáshoz, a darabok rendezőjét meghívni, beszélgetéseket tartani, vagy régebbi előadásokat vetíteni. Például Urbán András rendezését, a Drakulát biztosan kevés középiskolás látta. És már most lehet nálunk jegyeket foglalni a színház előadásaira.

Közben Sárcsevity Bea is megérkezik, aki a programok lebonyolításában segít Tamásnak.

— Olyan programok bevezetését tartjuk fontosnak, amelyek során a középiskolások találkozhatnak művészemberekkel, alkotókkal és egymással. Olyan önismereti programokkal készülünk, amelyek által saját személyiségük is fejlődhet, gazdagodhat. Megpróbálunk olyan témákat közelebb hozni hozzájuk, amelyek eddig távolabb álltak tőlük. A fiatalok magyarórán verseket olvasnak, egy irodalmi esten pedig találkozhatnak magával a ma is élő íróval, költővel. Csáth Gézával már nem tudnak beszélgetni, viszont sok más szerzővel még igen — mondta Bea.

A Cortexben rendhagyó történelemórákra is sor kerül majd, melyek Szabadka történelmének olyan szegmenseit fogják interaktív, „városban sétáló” módon bemutatni, amelyekkel a diákok a középiskolában nem találkozhattak, de azon kívül sem igazán. Ezeket a foglalkozásokat Dévavári Zoltán történész vezeti majd.

Bea elmondta, megpróbálnak kialakítani egy rendszerességet, így minden hónapban lesznek kép- és fotókiállítások, Activity-est, táncház, slam poetry, illetve Cortex Bazár is.

— A bazárt úgy kell elképzelni, mint egy kis bolhapiacot. Ha van otthon valami felesleges dolgod, elhozod, elcseréled, vagy odaadod annak, akinek tetszik. Ami neked szemét, másnak talán aranyat ér.

Hamarosan havi rendszerességgel tematikus műhelyek is indulnak szakemberek, művészek vezetésével, akik megfelelő ismereteket tudnak átadni a fiataloknak, ezenkívül van igény női fórumokra, vitaestekre, pró és kontra beszélgetésekre is. 

Tamás csillogó szemekkel kezdi a zenei programot részletezni:

— Lesznek kisebb komolyzenei és jazzkoncertek is, szervezünk jameléseket, hiszen a Szabadkai Zeneiskolából több tanár is szívesen ül be egy kávéra hozzánk. Előnyben részesítjük a helyi zenekarokat, nekik próbálunk megmutatkozási lehetőséget nyújtani, hiszen emlékszem, hogy nekünk is akkor lett zenekarunk, amikor láttuk a velünk egykorúakat színpadon játszani. Törekszünk a sokszínűségre, és arra, hogy minél minőségibb programokat hozzunk be a Cortexbe, olyanokat, amelyekkel ritkán találkozhatnak a fiatalok.