home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Perzselt a nap, izzott a vers
Molnár Krekity Olga
2015.08.31.
LXX. évf. 34. szám
Perzselt a nap, izzott a vers

Lecsengett a 28. Szép Szó Versmondó Műhely a kishegyesi Kátai-tanyán — 53, 8, 7, 5, 4, 10, 38… Ne tessék félreérteni, ezek nem a heti lottó nyerőszámai, hanem afféle matematikai mutatók a 28. Szép Szó Versmondó Műhely augusztus 8-ától 15-éig tartó munkájáról. 53 táborlakó 8 napon át 7 felkészítő tanárral, 5 csoportvezetővel a kishegyesi Kátai-tanya 4 zugában naponta mintegy 10 órát dolgozott 38 fokos melegben.

A legfiatalabb táborlakó 8, a legidősebb pedig 76 éves volt! A legközelebbiek Kishegyes községből, a legtávolabbiak pedig Pest megyéből érkeztek. Határon átívelő barátság? Határtalan szerelem? — hogy „másodlagosan” az volt-e ez a műhely, azt még ma, lassan a három évtizedes tapasztalatunkkal sem tudjuk eldönteni. Végül is nem baj, ha munkánkat átszövi, beködösíti egy kis titok — talán ettől lesz még csábítóbb és vonzóbb jövőre a Szép Szó-műhely.

— A bácskai puszta egy hétig ismét versmondástól zengett. Tanyasi környezetben, nádfedél alatt, háziállatokkal körülvéve dolgoztunk. Ha egy kívülálló lépett be a táborba, elég furcsán érezhette magát (látjuk be most, így utólag): egyedül andalgó, magukkal beszélgető gyerekeket láthatott, illetve itt-ott olyan csoportokat, amelyek kánonban ritmizáltak, szótagoltak, vagy épp mondókákat kiabáltak — idézte meg köszöntőjében a tábor hangulatát Hajvert Ákos, a Szép Szó Versmondó Műhely vezetője, maga is Radnóti-díjas versmondó, az augusztus 15-ei záróünnepségen.

— Az elmúlt egy hétben nagyon sok csillogó szemű fiatalt láttam: tekintetüket reggelente minden bizonnyal még az ébredés okozta sokk fényesítette ki, ám a nap folyamán már a játék hevétől ragyogott. A kő-papír-olló, a hö-si-hö játékok, a nyelvtörők, valamint a Weöres Sándor-rigmusok izzították fel körülöttünk a levegőt majdnem negyven fokra. No és persze nem feledkezhetünk meg Pityu csacsiról sem, aki azzal ijesztett ránk mindennap, hogy bekebelezte a papírfecnikre írt verseinket, sőt a könyveinket is felfalta volna, ha nem toljuk odébb. Szóval ő nem volt egy buta szamár, ezért kabalaállatunkká fogadtuk. Az egy hét alatt hősiesen ellenálltunk a természet szeszélyének: karácsonyi dalokkal teremtettük meg a hűvös-kéményfüstös-csengőhangos tél illúzióját, hogy egy kicsit lehűljünk…

Varázslatos, hogy milyen sok esemény beleférhet egy napba: beszédtechnikai gyakorlatok, csoportfoglalkozás, közösségépítő játékok, verselemzés és szövegtanulás, fagyizás, esti csevejparti… Emellett még négy kísérőprogrammal gazdagítottuk a heti programunkat: megnéztük a Csonka délibáb című filmet, utána pedig elbeszélgethettünk annak producerével, Pataki Andrással, valamint néhány szereplővel, Vukosavljev Ivánnal, Mezei Zoltánnal és Nešić Mátéval. A gyerekek kíváncsiságtól felcsigázva kérdezhették a vendégeket a forgatás izgalmas pillanatairól.

A táborba ezúttal három budapesti felnőtt versmondó barátunk is ellátogatott: Strich Lászlóné, Győry Zsuzsa és Korhecz Imola. Zsuzsa és Imola egy-egy önálló esttel lepett meg bennünket. Aztán újfent tapsolhattunk Hajvert Ákosnak és Tóth Péternek is, akik megismételték a Nem mondhatom el… műsorukat. Ennyi vers?! — gondolhatná valaki. Erre mondanám én válaszképpen: a palacsintából is van sokféle. Lekváros, fahéjas, kakaós, diós, túrós, sőt sós ízesítésű is, mondjuk, húsos. Valamennyi lecsúszik, ugye, ha szeretjük ezt az ínyencséget?! Hát ezúttal a versekkel voltunk így...


Maletaški Krisztina felvételei

Végezetül hadd mutassam be nagyszerű csapatunk élen járóit:

A táborvezetési teendőket Hajvert Ákos, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke látta el. Segítőtársa Csőke Csilla angol—német szakos tanárnő volt, sajtófelelőse és fotósa pedig Maletaški Krisztina — mindketten a VMVE elnökségi tagjai. Az ügyvezetést szakmai kezekbe adtuk, vagyis Horváth Katalinra, a VMVE titkárára bíztuk.

A legfiatalabb táborlakókkal Bagaméry-Nagy Orsolya drámajáték-vezető, a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ munkatársa foglalkozott. Ők kortárs költők gyermekverseiből szemezgettek, és megpróbáltak választ találni rá, miért jó álmod(oz)ni, mesélni és játszani. A fiatal kamaszok egyik csoportjával Nešić Máté, a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze, a másikkal pedig Táborosi Margaréta színművész, rendező-koreográfus, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanársegéde törődött. Asszociációs és szituációs játékokkal igyekeztek kifejezést adni gondolataiknak és érzelmeiknek. Ők képezték azt a bizonyos új, tiszta lapot, amelyre bármi ráírható volt. A középiskolásokkal Pataki András rendező, a soproni Petőfi Színház igazgatója dolgozott. A szerelem, a szeretet, a magány, a féltés, a válás témáját járták körül a maguk módján — SMS-költeményekkel és két filmetűddel. Mindenki nyelvi kifejezőkészségét Sutus J. Ágota gyógypedagógus-logopédus pallérozta csoportos foglalkozások keretében. A versmondás „bűvös talizmánját” egyéni foglalkozásokon próbáltuk megtalálni, ki-ki a maga korosztálybeli társai és oktatója segítségével. Tapasztalt pedagógusok, versmondók és színészek vállalták az individuális munkát: Kormos Irén versmondó, a VMVE elnökségi tagja, Barta Júlia Magyar Életfa díjas nyugalmazott óvónő, Molnár Krekity Olga Radnóti-díjas felkészítő tanár, Telečki Raffai Ágnes színművész, Bori Fekete Ágnes Kaleidoszkóp- és Illyés Gyula-díjas versmondó. A házibajnokság győzteseinek sikere főképp az ő törekvéseiket tükrözte.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..