Huszonegyedik alkalommal szervezték meg Hertelendyfalván az Aratónapokat. A többnapos rendezvény szervezése tizenkilenc éven át a néhai önálló falu helyi közössége tanácsának hatáskörébe tartozott. A huszadikat a helyi Detván Szlovák Művelődési Egyesület és a Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület vezetősége vállalta.
Mottó: „Tetteink fogják meghatározni, sorsunk hol ér véget” (Glenn Greenwald). |
A július 22-e és 25-e között megtartott Aratónapok kínálatából sem maradtak el a kísérőrendezvények, melyek sikerességéhez a helyi civil szervezetek is jelentősen hozzájárultak.
A rendezvénysorozat nyitóestjén a pancsovai Tamiš mezőgazdasági intézet munkatársai tartottak szakelőadást a korszerű földművelés aktuális kérdéseiről. A második nap kiemelt eseménye a Vojlovica — a szlovákok kulturális hagyománya a Bánátban című, szlovák nyelvű monográfia bemutatása volt. Mint megtudtuk, a vojlovitzi szlovákok szellemi hagyatékának feltérképezése két esztendőt vett igénybe, a könyvformázási utómunkálatokat pedig kilenc szlovákiai egyetemi tanár közösen végezte el.
A kirakodóvásáron a süteménykészítők és a kézművesek portékáiból válogathattak a látogatók. A szervezők meghívásának eleget téve a helyi és a pancsovai nőegyletek mellett a sándoregyházai, torontálvásárhelyi, székelykevei, antalfalvi, nagylajosfalvi, istvánvölgyi, aradáci, dolovai, torontálalmási és révújfalvi kézimunkacsoportok képviselői állítottak asztalt. Ezzel egyidejűleg a gyermëkëcskék kézművességi műhelymunkákban, illetve különféle érdekes, számukra összeállított, szabadtéri programokban vehettek részt a helyi parkban.
A rendezvényt Miroslav Vasin, a tartományi kormány alelnöke is megtisztelte jelenlétével. A művelődési műsornak a Detvan SZME nyújtott befogadó helyszínt. A találkozást, melyet egy képzőművészeti alkotásokból és kézimunkákból nyílt alkalmi tárlat is kísért, a fő szervező művelődési egyesületek szakcsoportjainak, illetve a székelykevei Szalmaszál ME tánc- és énekcsoportjának, valamint a pancsovai Stanko Paunović ME tánccsoportjának és tamburazenekarának fellépése varázsolta élményszerűvé. A részvevők és a vendégek tiszteletére a Tamási Áron SZMME nagytermében rendeztek állófogadást.
Az esemény ezúttal is a hagyományos aratás pillanatainak megelevenítésével formálódott kerek egésszé. Áldás havának Szent Jakab napján, fél tizenkettőkor a faluhoz közeli búzatáblán gyülekeztek a népviseletbe öltözött felnőttek, ifjak és gyermekek. Pengett a kasza, dőltek a rendek, és marokszedőben sem volt hiány. Színpompás sokadalom, melyet nemcsak a neki-nekibátorkodó fuvallat lengett körül — enyhítve egy cseppet a rekkenő hőséget —, hanem a dal és a muzsikaszó is. A mezőn, az utcákon, majd végül a késő éjszakába nyúló aratóbáli mulatságokon.
A rendezvényre több száz kilométernyi utat megtéve érkezett Szentes Csaba, a csíki Madéfalva polgármestere és munkatársnője, Balló Ibolya is. Együtt kívántak ünnepelni azzal a közösséggel, amelynek elei az 1764. január 7-ei madéfalvi veszedelem után tették meg a mindmáig jelenlévő, el- és hazavágyódással sűrűn átszőtt vándorlásuk legelső lépését.
Az összefoglalót Lőcsei Ilonának, a hertelendyfalvi székely—magyar művelődési egyesület titkárának helyszíni jegyzete alapján Martinek Imre állította össze.
Nagy Mária felvételei