* A választás után hogyan körvonalazódtak az EP-ben az erőviszonyok, mely pártok, pártszövetségek lettek a választások nyertesei, és melyek szorultak a háttérbe?

— A nyugati balliberális fősodor a médiafelületein már a június 6-án kezdődő európai parlamenti választás előtt azzal riogatott, hogy a jobboldali pártok megerősödhetnek. Ez azonban nemcsak üres sopánkodás volt, hanem ténylegesen meg is tett mindent a választói akarat eltérítése érdekében. Az Európai Néppárt bemutatott egy testcselt. Elkezdett konzervatív erőkkel tárgyalni, valamint a korábban hangoztatott álláspontjához képest 180 fokos fordulatot bemutatva határvédelemről és a migráció korlátozásáról beszélni. Azután azonban, hogy bezsebelték a szavazatokat, Manfred Weberék mintha elfelejtették volna a körbeudvarolt szuverenisták telefonszámát, ahogy a bevándorlásellenes jelszavakat is, viszont újra lepaktáltak a szocialistákkal és a liberálisokkal. A néppártiak trükkje részben sikerült, hiszen továbbra is ők tudhatják magukénak a legnagyobb európai frakciót, a második helyen pedig a szocialisták futottak be. A jobboldali előrenyomulás sem maradt el azonban, hiszen a dobogó harmadik fokán az új, Patrióták Európáért képviselőcsoport áll, soraiban azzal a magyar kormánypárttal, amelyik — az aprócska Máltát leszámítva — Európa-szerte a legnagyobb, 45 százalékos szavazatarányt érte el, illetve a 30 képviselővel a legnagyobb nemzeti delegációt felvonultató francia Nemzeti Tömörüléssel. A negyedik Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja, a zöldek és a liberálisok pedig számottevően meggyengültek.

Fotó: Alapjogokért Központ

* Ahogyan ez a választás, de akár a közelmúltban lezajlott számos másik Európában és az azon túl is zajló politikai megmérettetés is jól mutatta, a hagyományos konzervatív és szociáldemokrata vagy jobb- és baloldali felosztás teljesen indokolatlanná vált. Mivel szó szerint mindenki szövetkezik már mindenkivel, de különösen az úgynevezett mainstream jobboldal adja fel egyre szívesebben elveit és hagyományos világnézetét. Mégis mi alapján lehet egyáltalán rangsorolni a jelenlegi pártszövetségeket? Léteznek még egyáltalán ideológiák, illetve politikafilozófiák?

— A legfontosabb törésvonal mindenképp a szuverenisták és a globalisták között húzódik, ez határozza meg a pártközi szövetségi politikát és a szereplők közötti vitákat is. Előbbiek azt szeretnék, hogy az Európai Unió erős nemzetállamok szövetsége legyen, ahol nem egy bürokratikus vízfej mondja meg, hogy merre van az arra, egyebek mellett a háború, a migráció vagy a gyerekek genderpropagandával történő traktálása kapcsán. A másik oldal a lehető legnagyobb hatalommal ruházná fel a brüsszeli központot, ami azért is problémás, mert az ottani bürokrácia hosszú ideje arra használja hatásköreit, hogy letuszkolja egyre szélsőségesebb ideológiai elképzeléseit az európai emberek torkán. Ehhez mérhető gond az is, hogy Brüsszel mára eszközzé vált az amerikai baloldal kezében, és a tagállamok érdekeit nem figyelembe véve hozott vagy erőltetett át döntéseket egyebek között a háború, az európai gazdaságot megviselő szankciók, illetve az ukrán mezőgazdasági termékek beengedése kapcsán. Ezek mind érzékenyen érintették az uniós polgárokat: veszélynek tették ki őket, lerombolták a jólétüket szavatoló gazdasági modellt, a gazdákat pedig ellehetetlenítették.

Fotók: MTI

* Napjaink politikai csatározásait főként a globalisták és a szuverenisták közötti világnézetbeli ellentét határozza meg. A magyar miniszterelnök által létrehozott Patrióták Európáért pártszövetség feltételezem, hogy pontosan ebből a megfontolásból jött létre. Mit tudhatunk és mit fontos kiemelnünk erről a jövőbeli politikai szövetségről? Mennyire lesz meghatározó Európa politikai térképén a következő években?

— Orbán Viktor sokakat meglepett, amikor arról beszélt, hogy új frakciót tud létrehozni szövetségeseivel, arra az állításra pedig végképp mindenkinek felcsúszott a szemöldöke, hogy hamarosan a harmadik legerősebb képviselőcsoportot tudják majd felmutatni. Ezek azonban mára tények. És a kormányfő nem állt meg itt, azt mondta, hogy később a második helyet is elfoglalják majd. Azt hiszem, hogy ma már legalábbis félve fogadna bárki ennek az ellenkezőjére. Az Európai Konzervatívok és Reformerek egyébként természetes szövetségesként jöhet szóba, és az is előfordulhat, hogy ez az együttműködés a jövőben még szorosabbá válik. A magyar miniszterelnök pedig, aki jelenleg kétségkívül a Patrióták Európáért kulcsfigurája, az EU Tanácsának soros elnöksége által nyújtott pozíciót igen hatékonyan használja fel. Egy 10 milliós ország vezetőjeként ő határozza meg a kontinens politikai napirendjét a Kijevben megkezdett, majd Moszkvában, Pekingben és Washingtonban folytatott békemissziójának köszönhetően. A lendület tehát minden tekintetben az ő oldalán van, és ez húzza magával a politikai közösségét is.

* Ahogyan az várható is volt, természetesen sokan támadják az új pártszövetséget, de számos támogatója is akad. Jól jelzi mindezt, hogy egyre többen csatlakoznak hozzá. Milyen a megítélése az új politikai alakulatnak világviszonylatban?

— Amikor azt látjuk, hogy a brüsszeli és a washingtoni balliberális fősodor és annak sajtója epét hány, akkor valami jónak kell történnie a kontinensünkön. Az Alapjogokért Központ is ezt az indikátort használta, amikor azt vizsgálta, hogy mekkora sikerként tekinthet a CPAC Hungary háromszori megrendezésére. De számunkra most már nemcsak a globalisták felkorbácsolt indulatai, hanem az elmúlt hetek eseményei is óriási visszaigazolásnak számítanak. A rendezvényeinkkel azt akartuk megmutatni, hogy együtt erő vagyunk, és a hazafiak összefogása megmentheti a hanyatló Európát. Óriási megtiszteltetés, hogy ehhez hozzájárulhattunk, hiszen a CPAC budapesti színpadán a most felállt képviselőcsoport valamennyi vezető ereje és hangadó politikusa megfordult. Ez egyébiránt fórumot teremtett a tengerentúli partnerekkel való együttműködés elmélyítésére is, vagyis elmondható, hogy a Patrióták egy olyan hálózat részese, amely Washingtontól Canberrán át Tokióig tart.