„Mert igen jó az Úristent dicsérni, felségednek, én Uram, énekelni! Szent neved dicsérvén magasztalni, és mindenütt evilágon hirdetni!” (247. dicséret) — A Kálvin-emlékévek (2009—2014) zárómomentumaként tartották meg október 31-én, a reformáció ünnepnapján a Szerbiai Református Keresztyén Egyház kórusainak találkozóját.
A 2009. július 10-ei nyitányhoz hasonlatosan — amikor a közösség a nagy reformátor, Kálvin János születésének ötszázadik évfordulóját méltatta — erre az alkalomra is a Bácskossuthfalvi református egyházközségben került sor. Ünnepi köszöntőt nt. Móricz Árpád moraviczi tiszteletes mondott. Válaszul a gyülekezet annak az 1539-ben kelt CXXX. genfi zsoltárnak a soraival emelkedett szólásra, amelynek dallama 1823-ban Kölcseyt is megihlette, a Hymnus alkotásának idején. Az ószövetségi Krónikák könyvének „válogatott verseire” (2Krón 34) építkezve az Ígét nt. Móricz Attila mezőlaki tiszteletes úr hirdette. Hangsúlyozva az Isten törvényéhez való visszatalálásunk, illetve a külső és a belső újraépülésünk szükségességét. Továbbá a valóságban megtapasztalt, egyre torzuló viselkedésformáink mielőbbi megreformálását. Maradéktalanul követve az Írás intelmeit. A szolgálatot tévő helybéli, hertelendyfalvi, magyarittabéi és nagybecskereki kórusok, a torontálvásárhelyi Dalárda és a pacséri ökumenikus kamarakórus, illetve minden egybegyűlt felett ft. Halász Béla püspök úr mondott elbocsátó áldást. Végül felcsendült a Székely himnusz és a Szózat is. Eltekintve a szűken behatárolt regionális keretektől, e találkozó házigazdái néhány évre visszamenően jómaguk is aktív részvevői a bánsági református esperességben létrehívott, kerek egy évtizeden át élő kórustalálkozóknak. Egyaránt ápolva ezáltal a délvidéki reformátusság gazdag múltú templomi karéneklésének hagyományát, illetve szilárdítva a tartomány Tiszán inneni s túli kálvinista gyülekezetei közötti együttműködést. Az úgynevezett rotációs rendszerben működő évi énekkari összejöveteleken a közeljövőben nagy valószínűséggel a szerémségi Maradék jelenlétére is számítani lehet majd.
Napszentület után az énekkarok és a vezetők Szabadkára, az Ágostai Hitvallású Keresztyén Egyház temploma előtti Reformáció terére vonultak át. Zengő énekhanggal és áhítattal dicsérni az Urat. Az ebből az alkalomból egyesített országos kórust Beke Edit bácskossuthfalvi karnagy vezényelte. A bácskai és a bánsági református gyülekezetek énekkarai egyenként az evangélikus templomban is bemutatkoztak. A nevezett protestáns egyházak elöljáróinak alkalmi gondolatai után koszorúk kerültek Luther Márton és Kálvin János reformátorok, valamint Iványi István helytörténész köztéri mellszobrának talapzatára. A bensőséges találkozót Időutazás a reformációtól napjainkig címmel Hevér László ünnepi orgonakoncertje zárta, mely során az orgonairodalom nagy mestereinek műveit szólaltatta meg. A hangverseny narrátora Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes volt.
